Nézzünk egy kicsit vissza: milyen volt a kétezerhuszonnégyes esztendője?
Egy kicsit pihenősebbre terveztem, ennek megfelelően nem sokat versenyeztem, inkább egy-két kiemelt eseményre koncentráltam – mondta Fűrész Edit. – Azonban rengeteg edzésmunkát végeztem dr. Gál Tibor irányítása mellett, és érzem, hogy sokat is fejlődtem. Ez nagyon fontos hozadéka az évnek, és hálás vagyok, hogy a családom és a barátaim most is támogattak mindebben.
Két backyard-versenyen is részt vett, a csapatvilágbajnokságon hatvan körrel, azaz 402.360 megtett kilométerrel a legjobb magyar eredményt érte el, amellyel kvalifikálta magát az egyéni amerikai vb-re. Milyen eseményeket emelne még ki?
Futottam maratonit tavasszal Párizsban, ősszel pedig Reykjavíkban, ezeken kívül félmaratonikon és terepversenyeken is részt vettem, de a két backyard kiemelkedik. A tavaszi esztergomi backyard nem sikerült olyan jól, ahogy szerettem volna, viszont rengeteget tanultam belőle.
Harmincöt órát töltöttem a pályán, összetettben harmadik lettem, a nők között első. Ennél jobb eredménnyel szerettem volna zárni, de nem is voltam túlzottan elkeseredve. Ahogy mondtam, sok hasznos dolgot tanultam magamról és a műfajról is, jól éreztem magam az eseményen, így mindenképpen vissza akarok majd térni.
Az esztendő legkiemelkedőbb eseménye a balatonfüredi backyard-csapatvilágbajnokság volt, ahol nem támasztottam óriási elvárásokat magammal szemben. Nem csak ez volt fontos az évemben, ám sokkal jobban sikerült, mint azt előzetesen sejtettem. Sőt, mindent egybevetve az eddigi összes backyardom közül ez volt a legjobb: nagyon jól sikerült, jól összerakott és összeállt verseny volt, amelyre még most is nagy örömmel, valamint boldogsággal tekintek vissza. A legjobb az, hogy tudom, van még bennem jóval több is, tudok még jobb eredményt is elérni. Az a célom az idei esztendőre, hogy ezt meg is mutassam.
Az esztergomi megmérettetésen kívül van bármi miatt hiányérzete?
Nem kérdés, az esztergomi verseny nem az előzetes elvárásaim szerint alakult. A második maratonin is szerettem volna jobbat futni, mert sok munkát tettem bele, de mindkét esetben tisztában vagyok a körülményekkel, és igazi hiányérzetem valójában nincs, kihoztam ezekből is, amit ki lehetett.
Tekintsünk előre: milyen céljai vannak a kétezerhuszonötös esztendőre?
Ez az esztendő még biztosan a backyardról szól majd, tovább szeretnék fejlődni és ki szeretném hozni azt, ami bennem van. Az biztos, hogy tavasszal visszamegyek Esztergomba, hiszem kiváló hangulatú volt a tavalyi verseny, ráadásul van elszámolni valóm is, ki akarom köszörülni a csorbát.
A nagy álmom pedig, hogy ott lehessek az októberi amerikai egyéni backyard világbajnokságon, ám ehhez még támogatókra lesz szükségem, hogy a magam és a segítőm kiutazását, kintlétét és a versenyt finanszírozni tudjam. A kezdetek óta az a vágyam, hogy a backyard hazájában és eredeti helyszínén, az Egyesült Államokban futhassak, nagyon szeretném, hogy ez összejöjjön és a legjobbakkal mérhessem össze a tudásom.
Kíváncsi vagyok, hogy mit tudok kihozni magamból, de az biztos, hogy mindent megteszek majd a remek eredmény elérése érdekében – már amennyiben sikerül a kijutás. Ezen kívül szeretnék még maratonit is teljesíteni, illetve lesznek felkészülési versenyeim, ám ezek még tervezés alatt vannak. Az biztos, hogy kétezerhuszonötben is szeretnék egy sikeres, tisztességesen teljesített versenyévet végigcsinálni.