Volt szerencsém tavaly több alkalommal is beszélni önnel, s leginkább a sikerei kapcsán. Ezek szerint eredményes volt az előző idénye?
Kiemelkedően jó futóévem volt, ennyire még nem is volt korábban – mondta Sárosi Gyula a Csupasportnak. – Öt eseményen vettem részt, két backyard mellett három világbajnokságon is rajthoz álltam, mégpedig a negyvennyolc óráson, a backyard csapat-vb-n és a hatnaposon. Sűrű idényen vagyok túl, nagy volt a tét, hiszen a vb-ken nem magamat, hanem elsősorban az országot képviseltem.
Beszéljünk a versenyeiről, kezdjük a világbajnokságokkal.
A negyvennyolc óráson különösebb elvárás nélkül vettem részt, egy hónappal az esztergomi után és egy hónappal a horvátországi backyard előtt volt. Ehhez képest nagyon meglepődtem az eredményemen, nem gondoltam volna, hogy 360.669 kilométert futok, ráadásul ezzel második lettem a korosztályomban. A hatnapos vb-n nemcsak versenyzőként vettem részt, szervező is voltam, így több feladat hárult rám, főleg előtte. Rengeteget készültem rá, az volt a célom, hogy legalább nyolcszáz kilométert megteszek, ez sikerült is, 803.039 kilométert futottam. Igaz, rendesen megéreztem, nem volt szerencsés öt héttel később a backyard-világbajnokságon is elindulni. Nagyon készültem rá, az egyik fő versenyem volt, de igencsak hezitáltam, hogy a hatnapos után ott legyek-e, kockázatos volt, elég idő jut-e a regenerációra. Sajnos beigazolódott, amitől tartottam, kisebb sérülés hátráltatott, így ötvennégy kört, azaz ötvennégy órát tudtam a pályán lenni. Lehet, ha lemondok a hatnaposról, jobb eredményt értem volna el a csapat backyard-világbajnokságon, amivel az együttes is előrébb végezhetett volna, a mai napig van is egy kis lelkiismeret-furdalásom miatta. Pláne azért, mert amolyan dominóeffektust indítottam el, ugyanis a kiszállásom után még hárman követtek, márpedig mentálisan meg tud zuhanni a csapat, ha hirtelenjében négyen is abbahagyják a futást… Sajnos ebben nagy felelősségem van, de mindenhol nem lehet maximumot nyújtani. Azonban tanultam ebből is, tudom, hogy két ilyen jelentős verseny között nem elég öt hét pihenés. Ha legközelebb ilyen helyzetbe kerülök, biztosan csak az egyiken indulok.
Térjünk rá a két backyardra: ahogy az imént említette, előbb Esztergomban, majd Horvátországban versenyzett.
Valóban, tavasszal az először megrendezett esztergomi versenyre neveztem be, nagy örömömre harminchét körrel sikerült győznöm. Idén meg akarom védeni a címemet, azonban rendesen fel kell kötnöm a gatyámat, hiszen a remek férfi futók mellett a nőknél ott lesz Fűrész Edit, akinek jó esélye van az abszolút győzelemre is. Márpedig a klasszikus amerikai backyardban csak egy győztes van, nincs külön női és férfi aranyérmes. Hallottam róla, hogy erős lesz a mezőny, jó kis nemzetközi verseny vár ránk. Ami a horvát backyardot illeti, nyáron, hatalmas melegben rendezték egy szép tónál, egy kicsit a tihanyi versenyt idézte a helyszín és a terep. Élvezetes volt, kétszázan vettünk részt, péntek este rajtoltunk, így rögtön éjszakai futással kezdtünk. Másnap aztán a nagy meleg eléggé megrostálta a mezőnyt, szombat estére nem sokan maradtunk, végül harmincegy kört megtéve sikerült győznöm. Idén ide is vissza szeretnék térni, és újra győztesként távozni a helyszínről.
Nézzünk előre: milyen célokat tűzött ki az említetteken kívül?
Ősszel az Authentic Phidippides Run van tervben, a görög ultratáv abszolút újdonság nekem, nagyon izgatott vagyok. A backyardot már sokszor teljesítettem, tudom, mire számíthatok, azonban a görög verseny ugrás lesz a sötétbe, s bevallom, kicsit tartok is tőle, de kellő tisztelettel állok hozzá. Tudom, hogy ez teljesen másfajta felkészülést igényel, mint, mondjuk, egy hatnapos, de mindent megteszek a lehető legjobb teljesítményért. Segítő nélkül tervezek részt venni, ez is nehezíti a dolgom. Az előző esztendőben sok volt az öt erőpróba, idén elég lesz a három, ezekre szeretnék maximálisan felkészülni. Mellette szervező vagyok a szeptemberi balatonfüredi EMU hatnapos világkupán, természetesen remek verseny megrendezése a célunk.
