„Katasztrófa lenne, ha nem futhatnék többet. A sport tart életben” – vallja a spanyol Manuel Alonso, aki 83 évesen igencsak aktív életet él – aktívabbat, mint néhány húszas-harmincas éveit taposó fiatal. Péntek kivételével mindennap edz, heti hetven kilométert fut, naponta 365(!) felülést végez, ezek után meg sem lepődünk azon, hogy a korosztályában világ-és Európa-bajnok 800 méteren. A márciusi lengyelországi fedett pályás veterán-vb-n 3:04.64 perces idővel nyerte meg a távot.
„A fiatalok azt mondják, hogy az én koromban szeretnének olyanok lenni, mint én. A velem egyidősek pedig egyszerűen csak őrültnek tartanak. Állandóan arról mesélnek, mennyi gyógyszert kell szedniük.
Ehhez képest én semmit sem szedek. Én vagyok az élő példa rá, hogy nyolcvanhárom évesen is lehet valaki fizikailag jó állapotban, erős izomzattal.
Hogy mi a titkom? A sport az életem” – tette hozzá úgy, mintha 83 évesen a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy három perc alatt fut le csaknem egy kilométert.
Természetesen a sport mellett a helyes táplálkozásra is nagy figyelmet fordít, és nem titkolja, ehhez bizony nagy akaraterőre van szükség.
„Hetente legalább két-három alkalommal eszem hüvelyeseket, minden reggel eszem egy kiwit, és igyekszem minél több gyümölcsöt és joghurtot fogyasztani, az egészségtelen ételeket pedig szinte teljesen mellőzöm.”
Persze túlzás lenne azt állítani, hogy már ifjúként is ennyire figyelt magára, és a sport volt a mindene. Ő is azok közé tartozik, akik idősebb korukban kaptak rá a mozgásra: 1936 március 21-én született, négy hónappal a július 17-én kirobbant spanyol polgárháború kezdete előtt, nem volt egyszerű fiatalkora, akkoriban a túlélés volt a tét. Nyitott egy elektromos motorokkal foglalkozó műhelyt, de eleinte épphogy ki tudta fizetni az alkalmazottakat és a számlákat. Rendszeresen nélkülöznie kellett, volt, hogy cipőre sem volt pénze, kartonpapírral próbálta helyettesíteni a szétment cipőtalpat.
Mígnem negyvenévesen elhatározta, hogy lefutja a maratonit, és onnantól kezdve szó szerint nem volt megállás. Azóta jó néhányszor megtette, a legjobb idejét 57 évesen érte el, amikor 2 óra 48 perc alatt teljesítette az embert próbáló 42.2 km-es távot.
És hogy mi jár a fejében egy-egy verseny előtt?
„Mindig a gladiátorokra gondolok, ahogy kimentek küzdeni. A legkülönlegesebb pillanat, amikor külföldön miattam játsszák a spanyol himnuszt. Leírhatatlan érzés. Az atlétika sohasem hazudik, ezért is kötődöm annyira ehhez a gyönyörű sportághoz.”