Szinte az ország minden tájegységén található már instant túra, amelynek előnye, hogy előzetes regisztrációt követően bármikor teljesíthető. Seres Milán, a OneDoor Trail megálmodója például 12, 25, 50, 100 és 160 kilométeres kihívásokkal várja a Mecsekbe látogató természetkedvelő túrázókat és terepfutókat. Nedjalkov Balázs terepfutó a pályák kijelölése során már segített az ötletgazdának, de a két hosszabb útvonalat még nem futotta le.
„Nyár elején Lubics Szilvivel három nap alatt jártuk be a százhatvan kilométert, és már akkor annyira megtetszett az útvonal, hogy elhatároztam, még az idén szeretném egyben lefutni a teljes távot. Az évi fő célversenyem, a Transalpine Run miatt azonban a nyáron már nem volt rá alkalmam, így őszre maradt a kihívás, amit kicsit sem bántam, mert imádom az őszi erdő hangulatát.”
Az időjárás nagyon kedvező volt, és mivel a kihívásra nem kell a teljesítés előtt több nappal regisztrálni, Balázs kedden döntötte el, hogy a szombatját a Mecsekben tölti.
„Miután edzőmmel, Jakus Bélával egyeztettem, megbeszéltem feleségemmel, hogy szombat hajnali négy órakor elindulok a hosszú útra. Bea autóval kísért, megbeszéltünk hat-hét találkozási pontot, és összeállítottam a jól bevált frissítésemet. Nem bonyolítottam túl igazából az indulást, így fejben sem készültem rá túl sokat. Úgy voltam vele, hogy a nyáron Szilvivel már bejártuk az útvonalat, ezért nem számítottam semmilyen nehézségre. Fizikailag is jó formában éreztem magam, szóval teljes nyugodtsággal indultam el a megbeszélt időpontban.”
Az útvonalon a vártnál több nehézség akadt, a frissítőpontok kulcsfontosságúnak bizonyultak.
Annak ellenére, hogy teljesen más élmény érte Balázst a jól ismert mecseki ösvényeken, kisebb nehézségeket leküzdve sikeresen teljesítette az instant túra leghosszabb távját, a tervezett idő alatt.
„Noha testileg és szellemileg is maximálisan felkészülve éreztem magam, nem számítottam rá, hogy mentálisan megborulhatok.
A Transalpine alatt Lőrincz Olivérrel futottam együtt nyolc napon keresztül, az edzéseim többségét is a csapattársaimmal együtt végezem, ezek után teljesen más élmény volt végig egyedül lenni a pályán.
Az tartotta bennem a lelket, amikor tudtam, hogy nemsokára odaérek Beához, aki látva rajtam az instabil állapotot, az előre megbeszélt pontokon kívül további olyan találkozási lehetőségeket kereset, ahol az útvonalam autóval könnyedén megközelíthető helyeket keresztezett. Így többször tudtunk találkozni, és többször sikerült frissíteni is. Őszintén be kell vallanom, enélkül nem sikerült volna megvalósítani a tervem. Még nagyon friss az élmény, szükségem van pár napra, hogy lecsillapodjanak bennem az érzések. Ez volt életem második száz mérföldes futása, de ez volt az első teljesen egyedül, így nagy önismereti út is volt a szombati nap. A beszámolómban mindenről írni fogok, ezt megígérem.”
