Csütörtökön helyi idő szerint reggel hatkor, magyar idő szerint ötkor kezdetét veszi a hetedik Authentic Phidippides Run, vagyis az Athén–Spárta–Athén távon zajló dupla Spartathlon a maga embertelen 490 kilométerével. Tavaly hat magyar vállalkozott az erőpróba teljesítésére, ezúttal Maráz Zsuzsanna és Kovács Ádám nem utazott el a csapattal, Blaskó Mihály, Bogár János, Ferenczi István és Toldi Péter viszont újra próbálkozik.
A kontingens már kedden kiutazott a görög fővárosba, így van idejük megszokni a körülményeket, illetve a szerda esti eligazításon hasznos információkkal gazdagodhatnak a mieink. A viadal teljesítésére 104 óra áll az indulók rendelkezésére.
A tervek szerint a Phidippidest már kétszer is abszolváló Blaskó Mihály jó barátjával, Ferenczi Istvánnal próbál majd együtt haladni.
„Idén megbeszéltük, ha valamelyikünknek problémája van – nálam ez most benne van a pakliban, mert nemrég voltam beteg –, akkor onnantól kezdve gyors autóbérlés után egyikőnk segít a másiknak a célba érésben. Ha minden jól alakul, abban az esetben viszont végig boldogítjuk egymást, ez a terv” – szögezte le a Csupasport érdeklődésére Blaskó Mihály, aki a Coviddal küszködött nemrégiben.
Alig két hete gyógyult meg, egy hétig volt beteg, nagyon nem viselte meg, egy napig volt hőemelkedése, és azt érezte, a szokottnál fáradékonyabb. Kicsit náthás volt és köhögött, de különösebb gondja nem volt, mi több, hatalmas étvággyal „vészelte át” a betegség napjait – és legalább sokat aludt, ami a hat héttel ezelőtti Backyard-világbajnokság miatt nem jött neki rosszul, mert utána is rögtön edzett tovább.
„Másfél hete újra edzegetek, a pulzusom rendben van, az EKG-m rendben van, nyilván ha valami nem oké, az száz–kétszáz kilométer környékén jön majd ki – hangsúlyozta Blaskó. – Most olyan állapotban vagyok, mint a csúcsterhelés utáni időszakban is, jól érzem magam, de ha valami olyan történik, amit korábban nem tapasztaltam, az egészségem megőrzését tartom szem előtt, ám nem lesz ilyen és végigmegyünk!”
Korábbi informális beszélgetésünk során Blaskó Mihály meglehetősen merész célkitűzéseket helyezett kilátásba. Most úgy vélekedett, a legfontosabb a célba érés szintidőn belül, de nagyon jó lenne, ha a tavalyi 94 óra körüli időt követően most nyolcassal kezdődne az eredményük. Kevesebbet állnak majd meg a nagyobb frissítőpontokon, csak akkor pihennek, ha úgy érzik, azonnal el tudnak aludni, ezzel is időt nyerhetnek. Ugyanakkor ha már három perccel hamarabb érnek be, mint tavaly, az is rendben van, és ha, mondjuk, 103 óra 59 perc alatt teljesítik a távot, abban az esetben sem lesznek elégedetlenek.
„Tavaly összesen két-három órát tudtunk aludni, és öt órán át voltunk vízszintesen – emlékezett vissza Blaskó Mihály. – Utóbbit szeretnénk »kiszedni«, hogy inkább haladjunk, idén kétórás alvást tervezünk, szerintem képesek vagyunk erre, de nagyon sok mindentől függ.
Ha sok eső esik, az biztosan nagyon megtépázza az agyunkat és a fizikai állapotunkat, fel kell rá készülni.
Mindketten erősek vagyunk, jó hatást gyakorolunk egymásra, úgyhogy képesek lehetünk arra, hogy a tavalyinál jobbat menjünk!”
Blaskó Mihály és Ferenczi István
Blaskó rutinos teljesítőként a legfőbb nehézséget az alváshiányban, a kísérő nélküli haladásban látja, és kiemelte, a visszafordulás a spártai szobortól mindig kemény mentálisan, de azon a téren ő és Ferenczi István is kiemelkedő. Természetesen egy sérülést is nehéz menedzselni, jó lenne, ha ezzel sem kéne törődniük.
Az esélyekről Blaskó Mihály elmondta, hogy Toldi Péter kimondva-kimondatlanul a dobogóra pályázik, akár a legfelső fokára is felállhat, nagy harcra készülhet majd a lengyel Lukasz Sagannal. Bogár János legenda a „szakmában”, fantasztikus lenne, ha ennyi idősen, ilyen múlttal ismét célba érne. Blaskó saját magáról annyit mondott, jól mutatna az önéletrajzában, ha harmadszor is teljesítené az Athén–Spárta–Athént. Neki és a többi magyar résztvevőnek is csak a legjobbakat tudjuk kívánni újabb hihetetlen kihívásuk előtt!
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
