Születésnapom volt, az órám is egész nap engem ünnepelt. Ha menő és vagány futó lennék, most futottam volna 48 kilométert – de nem vagyok az. Mindössze a töredékét futottam, azt is dög melegben, tűző napon, emelkedőkkel – egy szó mint száz, kikészültem ettől is. Be is kellett kevernem utána egy adag izót, hogy ne ájuljak el.
Viszont a rövidke táv is elegendő volt, hogy kicsit visszagondoljak a futótörténetemre: miért kezdtem el, miért futok még mindig, hova jutottam, s hova akarok eljutni még?
A futást nagyjából nyolc éve kezdtem el rendszeresen, azelőtt csak néha kocogtam. A nyolc évvel ezelőtti kezdetnek a fogyás volt az oka (milyen meglepő, ugye?), akkor macinaciban, sima edzőcipőben küzdöttem a kilométerekkel, s inkább az időtartam volt a lényeg, hogy minél többet égjen a zsír. Aztán jött a szokásos sztori, azaz egyre jobban ment, egyre több kilométert hagytam magam mögött, egyre jobb cuccokban, egyre szebb helyeken futottam – nekem a terep a közegem inkább, nem az aszfalt. Jött néhány verseny, köztük az első Ultrabalaton, NightRun, ezeket imádtam, de hozzáteszem, nem vagyok versenyzőalkat, viszonylag ritkán mérettem meg magam. Jött egy Balboa-kör, amire nagyon büszke vagyok, sokat hordom a balboás kapucnis pulcsimat. Ide nagyon vágytam vissza, hogy javítsak az időmön, de utána, sajnos, egyre rosszabb lett a teljesítményem. Edzettem edzésterv alapján, egyre többet, de a teljesítményem ezzel fordítottan volt arányos. Az előző szülinapomra brüsszeli félmaratoni nevezést kaptam ajándékba, aminek természetesen nagyon örültem, s az érmemre eszméletlen büszke is vagyok, pontosan azért, mert rengeteg munkába került felkészülni rá, ugyanis addigra kiderült, hogy a klimax miatt esett vissza a teljesítményem.
Szélmalomharcot folytatott az akaratom a testem ellen. Ez a mai napig tart, éppen ezért is furcsa, hogy még mindig futok, annak ellenére, hogy semmi sikerélményem sincs.
Ezen is gondolkodtam vasárnap a perzselő melegben: miért is csinálom?
Miért indulok neki heti háromszor kérdés nélkül, télen-nyáron, és erőltetem a szervezetemet?
Miért jó nekem, hogy úgy nyargal el mellettem egy srác kinyúlt pólóban, tornagatyában, lábszárközépig érő epermintás zokniban, hogy kettőt pislogok, és már el is tűnik a szemem elől?
A válasz nagyon egyszerű: azért futok, mert megtehetem, és én élni is akarok ezzel a szerencsés helyzettel.
Ezzel nagyban hozzájárulok, hogy egészségesebb legyek. A másik fontos szempont a kajálás. A sportnak köszönhetően megtehetem, hogy este tíz órakor zsíros kenyeret egyek, ha épp azt kívánom meg. Nekem ez is fontos (a karanténidőszak alatt sokan kigömbölyödtek mellettem, én egy dekát sem híztam). Ez a két egyszerű tényező az, amiért sohasem kérdés, hogy nekiinduljak, még akkor is, ha jelenleg nincs jóleső flow-érzés közben. Persze bízom benne, hogy visszajön még, hiszen mások is átestek ezen, nekem is sikerülhet! Addig meg futkosok, kocogok kedvemre, lassan és keveset!
ROADRUNNERDIARY.WORDPRESS.COM
Reni részt vett a Vivicittá virtuális versenyén, váltóban futott tíz-tíz kilométert. Ő is megszenvedett a meleggel, iszonyú nehéz ilyenkor nem abbahagyni, az ember tényleg úgy érzi, hogy mindjárt elájul! De túljutott a holtpontokon, és teljesítette a távot!
KMKOVEK.BLOG.HU
Belus Fruzsi elindult egy másik úton, már ami a futást illeti, így elkezdődött az örömteli edzések időszaka. Ebben a világban nem számít, hogyan futnak mások, nincsenek elvárások, ezáltal nincs stressz, csak jóleső edzések.
Testvérével, Belus Tamással közös, egyúttal hosszú teljesítést (Nagy-Szénás kör) terveztek be júniusra, amelyen a szülők segítik majd őket.
MINTHAELNEL.WORDPRESS.COM
Ha az embernek Nagymaroson van dolga, mi sem természetesebb, hogy elmegy egy jó kis terepfutásra. A szerző a Denevér-kört választotta, ami a leírás alapján rendkívül jó döntés volt!
Nagyon jó útleírást olvashatunk, szép fotókkal illusztrálva, és ha már a rétesház is útba esett, nem maradhatott ki a spenótos-ricottás rétes sem!
COFEERUN.HU
Két belevaló, vagány nőci kalandjai a Budai-hegységben, azaz kiderül, milyen is a Budai Térképkör megfutása. A leírás és fotók alapján ilyen egy tökéletes terepfutás, vaddisznókkal, beszélgetésekkel, a végén pedig a jól megérdemelt lángossal!
MIRŐL ÍR A FUTÓBOLOND?
Túrázással a jobb futásért
A túrázás nemcsak kikapcsolódásra, aktív pihenésre jó, hanem segíthet felkészülni a hosszabb terepfutásokra is. Sőt, igazából még aszfaltos, sík kihívásoknál is lehet haszna. Természetesen nem az öt kilométeres Normafa-sétára gondolok: a hosszabb idejű kirándulások vagy a szintesebb útvonalak a jók nekünk, ha edzésnek is szeretnénk. Az ilyen túrákon fizikailag és fejben is hozzászokhatunk a hosszú kintléthez, a folyamatos haladáshoz, akár tíz-húsz órán keresztül is. Ez pedig elengedhetetlen, ha ultratávokat akarunk futni. A nehezebb útvonalak pedig a mászós, nagy szintes futásokhoz jönnek jól, így könnyebben adaptálódik az izomzat is a terheléshez, javul a mászóképesség, ami elég hasznos, ha a nyolcadik órában kerül elénk egy sziklás, erős emelkedő. A túrázásba a nem futó barátok, családtagok is bevonhatóak, de azért elsőre ne a Kinizsi 100-ra akarjuk elvinni őket, és mi is kezdjük kisebb kihívásokkal – a fokozatosság elve itt is fontos!
