Ritkán olyan könnyű a dolgom a blogszemlék kiválasztásakor, mint ezen a héten volt! Szerencsére rengeteg verseny van mostanában, és sokan be is számolnak róluk! Ezzel másoknak is kedvet csinálnak a versenyzéshez vagy egy konkrét kihíváshoz, útvonalhoz. A beszámolókban általában sok fotó illusztrálja az útvonalat, így már a látvány miatt is érezheti valaki úgy, hogy muszáj lesz egyszer arra futnia, látnia kell azokat a hegyeket, völgyeket, barlangokat, patakokat, településeket.
Természetesen még felbukkantak újabb Ultrabalaton-beszámolók, de a Vadlánon is sokan megmérették magukat, nem beszélve a Spar Budapest Maratonról, amelyen kolléganőnk, Borza-Tóth Zsuzska első 42 kilométeres távját teljesítette, ráadásul remek eredménnyel!
Aki pedig inkább kisebb mezőnyben vagy magában szeret futni, annak ott vannak az instant kihívások. Szóval rengetegen futottatok, és sok olvasnivaló készült, ezekből válogattam!
BENCE VILÁGA (blog)
Máté Bence élete első Ultrabalatonján vett részt, amelyről részletes beszámolót írt. „Első bálozóként” rácsodálkozott, itt bizony nem csak futni kell, de a kőkemény logisztika, szervezés, a folyamatos kommunikáció is feltétele a sikeres teljesítésnek. Szerinte az egyik legjobb csapatépítő program ez a verseny, hosszú időre összekovácsolja a résztvevőket! Élmény volt olvasni, hogy milyen jól szervezetten működtek együtt, és mekkora élmény volt mindnyájuknak.
KMKOVEK.BLOG.HU
Belus Fruzsi a Vadlán Ultra Terepverseny 108 kilométeres távján indult, és a második helyet szerezte meg! A rajt előtti napokban volt némi mentális fáradtság, de sikerült átlendülnie rajta, és nagyobb nehézség nélkül, fegyelmezett, remek futással nyolcvan percet javított a tavalyi idején!
SOOS93.BLOG.HU
Ez a beszámoló is Vadlán-teljesítésről szól, nagyon jó részletes útleírást kapunk, sok-sok gyönyörű fotóval. Mivel a szerzőnek térdproblémája volt már az indulás előtt, a cél az volt, hogy szép nyugodtan menjen végig, és szintidőn belül maradjon. Ez sikerült is, ő is átvette a célban a jól megérdemelt befutókövét!
ZSALAPA – EGY IRODISTA SPORTOL (Facebook)
A hosszútávú triatlonverseny beszámolója került a szem elé, a szerző 12:03:36 órás idővel teljesítette a balatonkenesei kihívást. Az úszás, kerékpározás rendben ment, azonban a maratoni futás közben „eléhezett”, így a verseny vége nem az elképzelései szerint alakult.
Csüggedésre semmi ok, a szerző már most tudja, hogy indul jövőre is, mert szeretne javítani az idején.
BARATRUNNING.COM
A bejegyzés szerzője a Kis-Szénáskört futotta le (31 kilométer), a beszámolóból kiderül, milyen magabiztosságot tud adni az alapos felkészülés, a jó edzésterv! Remek tempóval sikerült egyéni csúcsot futnia.
MIRŐL ÍR A FUTÓBOLOND?
Maratoni mindenáron?
A hétvégén rendezték a Spar Budapest Maratont, a versenyen sokan futották le az első maratonijukat. Rengeteg jó eredmény született, de voltak, akik szó szerint végigszenvedték az egészet. Nem az látszott rajtuk, hogy nehéz, hogy küzdenek, hanem inkább az, hogy utálják az egészet, nem akarnak ott lenni, és mégis csinálják. Nem önmaguk legyőzéséért, nem az élményért, nem a futás szeretete miatt indultak el, hanem azért, hogy elmondhassák, lefutottak egy maratonit, kitehessék a képet az Instagramra.
Bevallom, nekem ez érthetetlen, ahogy az is, hogy sokan teljesen felkészületlenül álltak oda. Láttam olyan futót, aki húsz kilométer körül már sétált, nem is keveset. Természetesen mindenki úgy teljesíti a versenyeit, ahogy akarja, ha a szintidő engedi, de egyszerűen rossz látni, hogy sokak számára magamutogató divat lett a futás, hogy nem a teljesítmény, nem az élmény a lényeg, hanem az üresen csillogó posztok, a látszat. Nem arról van szó, hogy nem lehetünk büszkék a teljesítésre, az éremre, vagy arról, hogy mindenkinek négy óra alatti időt kéne futnia, de tiszteljük a távot, a sportot.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
