Mikor kezdte a futást?
Sokáig kerékpároztam és testépítettem, majd váltottam, immár négy éve futok – mondta Pályka Dániel. – Akkoriban ismertem meg a páromat, aki már futott, és sokat mesélt nekem a versenyeiről, illetve megmutatta az érmeit is. Olyan szenvedéllyel mesélt nekem, hogy kedvet kaptam a futáshoz. Előtte volt, hogy próbálkoztam, de két kilométer után nem bírtam tovább. A párommal együtt viszont öt kilométer is simán ment, elkezdtem gyorsulni, és egyre jobban bírtam.
Hogyan folytatódott?
Elhatároztam, hogy felkészülök a félmaratonra. Az öt kilométer már magabiztosan ment, majd a tíz is, és az első versenyemet is az utóbbi távon teljesítettem, ami nagyon jó élmény volt. Az első félmaratont egy óra ötvennégy perc alatt futottam le, remekül éreztem magam. Aztán az egyik ismerősöm mesélt a Korinthoszról, amely egyből szimpatikus lett nekem, és úgy voltam vele, hogy mindenképpen ki szeretném próbálni. Tavaly Badacsonyban teljesítettem az első maratonomat, volt a pályában csaknem háromszáz méter szintkülönbség, végig tűzött a nap, nehéz választás volt elsőre. Négy órán belül szerettem volna beérni, ám nyolc perccel kicsúsztam, akkor csalódott voltam, de később megszépült az emlék.
Aztán következett a Korinthosz negyven kilométeres távja.
Nem vittem túlzásba a felkészülést, tíz-tizenöt kilométeres futásokkal edzettem, nem építettem fel magam tudatosan. Valamelyest tartottam a versenytől, az elejét sokan megnyomták, de én nem akartam, féltem, hogy elfutom magam. Harminc kilométer környékén azt vettem észre, hogy elkezdem előzgetni az embereket, majd zenehallgatás közben észleltem, hogy a célhoz közel egy női versenyző gratulált. Nem ismertem akkor még, de utólag kiderült, hogy Maráz Zsuzsi volt, aki megnyerte a százhatvan kilométeres távot. Végül ötödik lettem.
Aztán később csak összehozta a sors Maráz Zsuzsannával.
A maratoni távok nem vonzottak, a Korinthosz nyolcvan kilométere annál inkább. Egy év volt a következő eseményig, 2022-ben ott voltam a Spar Maratonon, amelyen három óra harminckét perces idővel értem célba, öt hónappal az első maratonom után sikerült harminchat percet javítanom ezen a távon. Többen mondták, hogy érdemes lenne komolyabban foglalkozni vele és edzővel dolgozni. Bogarat ültettek a fülembe, majd edzés gyanánt futottam ötven kilométert. Öt negyvenhatos átlagtempóm volt, jólesett, majd nem sokkal később újabb ötvenest teljesítettem. Láttam egy internetes posztot Maráz Zsuzsiról és a csapatáról, akkor tudtam meg, hogy edzősködik. Elgondolkoztam rajta, hogy felkeresem, de úgy voltam vele, biztosan ezer dolga van, ráadásul olyan tanítványai vannak, akik országos bajnokságokat nyernek, és elképesztő sikereket érnek el, biztosan nem fogad el. Írtam neki egy e-mailt, amire öt nap múlva válaszolt, egyúttal elnézést kért, hogy későn reagált, de éppen külföldön versenyzett. Átbeszéltük a dolgokat, mondtam neki, hogy a Korinthosz nyolcvan kilométeres távjára készülök, korábban futottam már ötven kilométert, ahhoz „csak” harmincat kell hozzátenni. Elmondott egy-két dolgot, sok mindent nem úgy láttam, ahogy kellett volna, majd felmérést végeztünk, ami után beállította a pulzuszónámat, és elkezdtük a közös munkát. Nagyon szeretek vele együtt dolgozni.
Aztán jött a Korinthosz 80, amely igazán emlékezetes lett.
Azt hittem, hogy bírom a meleget, de a verseny előtti hetekben kiderült, hogy nem… Nem úgy ment a futás hőségben, az egyik edzést követően be is gyulladt a lábam, mert túlhúztam a cipőfűzőt. Azt tudtam, hogy hűvös időben nem lenne probléma a Korinthosz 80 teljesítésével, de ilyen melegben voltak kérdőjelek bennem. Harminc fok feletti melegben rajtoltunk, de a hajnali vihar miatt magas volt a páratartalom. Óvatosan kezdtem, nem akartam elfutni magam, stresszeltem, ami ki is jött az első frissítőponton. Elfelejtettem csippantani, a kulacsomat lassan töltöttem, jég után futkostam, egy percet elidőztem. Ráadásul az előre leadott frissítésemet otthagytam… Később összeszedtem magam, és normalizálódott minden, így a frissítésem is. Nehéz volt, sok minden történt velem a futás alatt. Kilenc órán belül szerettem volna beérni a célba, ami sikerült, ugyanis nyolc óra harmincnyolc perc alatt teljesítettem a távot. A végét megnyomtam, jött a vihar, mielőbb be akartam érni. Nem a helyezésre mentem, hanem a teljesítésre, de titkon szerettem volna az első húsz versenyző közt célba érni, végül tizennyolcadik lettem. Ráadásul végig nagy terhet cipeltem, ugyanis a futás alatt nálam volt a páromnak szánt eljegyzési gyűrű. A cél előtt először nem az én nevemmel ellátott szalagot adták nekem, majd miután megkaptam az enyémet, elkezdtem a páromat keresni a tömegben. Megtaláltam, letérdeltetem a elé, és nagyon meglepődött, nem fogta fel, hogy mi is történik. Néhány órával később megkérdeztem, hogy egyébként igent mondott-e, mert nem emlékszem, mire ő azt válaszolta, hogy nagy izgalmában nem mondott semmit csak megölelt, de utólag elhangzott az igen a szájából. Az biztos, hogy emlékezetes volt az idei Korinthosz nekünk.
Milyen céljai vannak?
A futást természetesen folytatom, illetve szeretném megtalálni az egyensúlyt a futás és kerékpározás között. Tervben van egy Ironman teljesítése, ám az úszástudásomon van mit javítani, így ezen szeretnék változtatni.
