„Úgy gondolom, jól haladok – közben az edzőm már elkezdett stresszelni, hogy emeljük az adagokat, csak egy hónap van hátra, fogy az idő… Ő találja ki az edzéstervet, én azt csinálom, amit mond. Érezhető, hogy közeledik a verseny, nagyon várom, hogy ott legyünk. Nem állítom, hogy minden edzés előtt megünneplem, hogy százszor körözhetek a pályán, de várom, mi lesz az eredménye a sok nehéz tréningnek. Jó lenne még egy pluszhónap – igaz, minden maraton előtt ezt érzem! Már tervezzük a vébé hetét, próbáljuk összerakni, mi lesz a gyerkőcökkel, hogyan tudok majd pihenni. Úgy hallottam, be kell majd költözni a csapatszállóba, de erről semmilyen hivatalos értesítést sem kaptam. Bízom benne, hogy így lesz, mert tudnék kicsit pihenni és csak a vébére koncentrálni. Itthon a két gyerek mellett nehéz pihenni, a beköltözés egyszerűsítené a helyzetet – ha nem lesz ilyen lehetőség, még kitaláljuk, mi és hogyan legyen. Valószínűleg akkor is vendégségbe mennek a kicsik, hogy legalább otthon tudjak aludni és pihenni, amire nagy szükségem lenne. Rebesgették azt is, hogy rendeznek kötelező edzőtábort, de csak valakinek a valakijétől hallottam az információt.
A helyezést illetően nem lehet célom, nem ismerem annyira a mezőnyt, viszont kitaláltam egy időt, jó lenne a környékén teljesíteni.
Sohasem futottam maratont augusztusban, az is előfordulhat, hogy 32-35 Celsius-fok lesz. Hogy elérjem az álmomat, abba beleszólhat az időjárás, amit nem befolyásolhatunk. Sikerülhet nagyon jól is, meg borulhat is az egész…
Meglátjuk, remélhetőleg a mi szempontunkból jó idő lesz. Nem titok, egyéni csúcsot szeretnék futni, 2:40 órán belüli időt. Azt, hogy mennyivel lennék a 2:40 alatt, még én sem nagyon fogalmaztam meg, de nem szeretnék abba a hibába esni, hogy foggal-körömmel ragaszkodom a megálmodott időhöz, nem veszem figyelembe a körülményeket, elfutom az elejét, mert annak csúnya vége lenne. Tisztességgel végignyomom a távot az elejétől a végéig, remélhetőleg jó idővel zárok, okos futással, viszonylag kellemes hőmérsékletben. Svájcban megtanultam, hogy az időjárás-előrejelzésre nem érdemes alapozni. Azt hosszú ideje hallani, hogy augusztus huszadika után itthon vége a nyárnak és jön a hűvösebb idő, de az elmúlt néhány évben annyira meleg lett, hogy ez már nem is biztos, hogy érvényes.
Igyekszem pozitív lenni, bízom a kellemes időben – szeretem a meleget, de a nagy meleget nem.
A keddi edzést korán tartottuk, hétfőn viszont kettőkor futottam, akkor már nagyon meleg volt. Edzőm, Káldy Zoltán örök elégedetlen, úgy véli, mindig lehetne többet és jobban csinálni, de az edzések végén általában megdicsér, mert látja az erőfeszítéseket. Túl nagyokat nem lehet lépdelni a sérülésveszély miatt, a fokozatosság elvét be kell tartani. Jól állunk, jól haladunk!”
