A lemondások miatt nekünk az idén sajnos nem jön össze a teljes tókerülés az Ultrabalatonon, de néhány elkeseredett UB-rajongó csapattag annyira beállította már magát a futásra, hogy elkezdtünk ötletelni, maroknyian maradva mennyit is fussunk. Úgy éreztük, ragaszkodnunk kell a Balatonhoz, hiszen ezt vártuk, erre készültünk, így viszonylag hamar össze is állt a terv. Hogy végül mit találtunk ki, arról majd később írok, egyelőre csak annyit, hogy váltva szeretnénk nagyjából ugyanannyit futni, mint ami eredetileg (egy-egy főre) tervezve volt.
A Gyerefutni-csapatot irányító Krátky Egon is ehhez igazítja az edzésterveimet, illetve a nekem rendelt UB-táv mellett még a májusi terepversenyre összpontosítunk. Azt kell mondjam, egész jól haladunk, érzem a fejlődést, ami a számokban is megmutatkozik: sokkal gyorsabb vagyok, sokkal jobb pulzussal! Mindössze négy hete dolgozunk együtt, éppen ezért a gyors fejlődés rendkívül motiválttá tett! Ami még szintén hatalmas pozitívuma a közös munkának, hogy nem érzem megerőltetőnek az edzéseket, nem „halok meg” utána, nem tartom fárasztó tehernek, mint korábban néha… Most páran biztos azt gondolják, ha időnként teher volt, mégis minek futok? Ez jogos kérdés lenne, de ezt nyilván csak az tenné fel, aki nem fut, vagy csak ritkán. Ha valaki beáll erre az életmódra (én is csaknem tíz éve futok rendszeresen), nem beteg, és nincs vis maior helyzet, akkor bizony fut. Lehet, hogy a korom miatt egyre nehezebb akár a szintet is tartani, mégis csinálom, megyek, nem engedem el.
Aztán kiderül, még én is tudok fejlődni, és élvezni a futás minden percét, sőt kezdek egész más dimenzióba kerülni: jobban bírom, gyorsabb vagyok, a pulzusom alacsonyabb, ez nálam hatalmas változás!
Az egyik feladatom hegyre sprintelés volt, aminek a kivitelezését kicsit megzavarta a helyi futóverseny – a helyszínválasztás, ezáltal a lezárások nem váltották ki a környék szimpátiáját. Hogy őszinte legyek, én magam sem értettem, teljesen logikátlan volt, és az ott lakókat okkal bosszantotta, még ha beharangozták is, mi várható a környéken. Ami bántott, hogy a helyi közösségi csoportban leginkább a futókat szidták, pedig ők aztán nyilván nem tehetnek róla, hogy nem éppen ideális útvonalon rendezték a versenyt. Mivel nekem arra kellett felfelé futnom a hegy lábához, csak a versenyzőkkel ellentétes irányban, néhányan közülük azt nézték, miként is futhatok már visszafelé :-). Aztán amikor a kordonon is túlfutottam, az egyik segítő utánam kiáltott: „Hölgyem, rossz irányba tetszik futni!” Mutogatva magyaráztam, nincs is rajtszámom, csak edzeni jöttem, ne aggódjon miattam 🙂 Ez a lezárás nekem annyiban kedvezett, hogy gyakorlatilag ezen a szakaszon már megszűnt az autós forgalom, nem kellett rá figyelni.
A hegyre sprintelés egyébként az egyik kedvenc feladatom, így élvezettel végignyomtam, aztán indultam hazafelé.
A versenyzők még ekkor is futottak, most az volt nekik fura, hogy elfutottam a mezőnytől másik irányba 🙂
A hétvégén sok verseny volt mindenfelé, sokan posztoltak a futós csoportokban. Jó volt látni, hogy egész jól visszaállt a sportélet, s bár sokan érzik még a Covid következményeit, azért érzékelhető, egyre többen vesznek részt a versenyeken!
BARATRUNNING.COM
Nem mindennapi beszámolót olvashatunk: bizony száz kilométeres teljesítésről szól! A 32. kilométernél jöttek a problémák, ennek ellenére 10:43:59-es idővel sikerült célba érnie a cikk szereplőjének, és a legendás ultrafutó, Bogár János talán nem is tudja, milyen jókor mondott egy „Hajrát!”-t, mert azzal a biztatással kirángatta a szerzőt a mélypontról!
NEMMARATONMAN.HU
A szerző egy ideje nem áll túl jól az idő-energia kombóval, de ahogy alkalma adódik, megörvendezteti magát egy kis futással. Hogy, hogy nem, már egy félmaratoni táv is összejött, ez mindenképp biztatónak tűnik!
GABORUTON.BLOGSPOT.COM
A szerző évértékelőjét azért volt érdekes olvasnom, mert éppen a mostani sok futóverseny miatt nagyon távolinak tűnnek a lezárások, versenytörlések, amelyek az elmúlt évet bizony jócskán befolyásolták. Nem is indult jól az év első fele, de aztán a kitartásnak köszönhetően csak jöttek az eredmények!
RONIDOKI IN SPORT (facebook)
A szerző igencsak kemény hölgy, csak ámultam a beszámolóját olvasva! A Rakaca víztározónál megrendezett Spartan-versenyen az ötödik helyet sikerült megszereznie!
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
