Gyanítom, nem sikerült rosszul az esztendeje, ugyanis nagy lelkesedéssel kezdte a beszélgetést.
Az eddigi legsikeresebb évem volt a sportban – mondta a Csupasportnak Zsédely Roland. – Húsz versenyen vettem részt, és sikerült többször is kiemelkedő eredményt elérnem. Ha konkrétan meg kellene neveznem versenyeket, akkor hármat emelnék ki. A májusi hegyifutó magyar bajnokságon csapatban harmadikok lettünk, ezt nagy sikerként könyveltem el, ugyanis ez az első magyar bajnoki érmem. Aztán a Spartan közép-európai regionális bajnokságban kemény mezőnyben a korosztályomban a második lettem összetettben az idény végén. Az évet pedig a görögországi Spartan Trifecta-világbajnoksággal zártam, amelyen harmincnégy versenyző közül a kilencedik helyen végeztem. A top tízbe kerülés volt a vágyam, nagyon boldog vagyok, hogy életem első világbajnokságán ez összejött.
Volt olyan verseny, amely nem úgy sikerült, ahogy azt eltervezte?
Egy-két kisebb versenyen nem úgy ment, ahogy szerettem volna, de szerencsére ezek nem voltak annyira fontosak. Előfordult, hogy nem tudtam kifutni magam, éreztem a célba érkezést követően, hogy több is lett volna bennem. Azonban szerencsére jóval több pozitív élménnyel záruló versenyem volt.
Beszéljünk a Spartan Race Trifecta-világbajnokságról: a közösségi oldalán azt írta, élete legnagyobb kihívása volt.
Kemény a világbajnokság, ugyanis ahogy fárad az ember, úgy lesz egyre nehezebb a feladat, úgy lesz egyre hosszabb a táv, a harmadik napon a huszonhét kilométeres beast táv elég durva. Mentálisan és fizikailag is megterhelő volt életem első világbajnoksága, ám csak pozitív élményekkel jöttem haza. Három pillanatot emelnék ki az eseményről, a harmadik helyen azt, amikor a super távon életemben először sikerült hibátlanul teljesítenem a pályát, így nem kellett büntetőznöm. Összeszámoltam, hogy ez volt a harmincadik Spartan-versenyem, külön öröm, hogy éppen a világbajnokságon jött ez össze.
Büszkeség volt úgy befutni a célba, hogy semmit sem rontottam el. A második élmény a beast távon volt, amikor egy hegyről futottam lefelé, se mögöttem, se előttem nem volt senki. Durván a táv fele még hátravolt, de úgy éreztem, hogy cseppet sem vagyok fáradt, csak mosolyogtam és élveztem a perceket.
A legemlékezetesebb szintén a beasthez kötődik, egy kilométerrel a vége előtt értem a nagy mumus dárdadobás-állomásoz. Hallottam oldalról, hogy „hajrá, Roli!”, de maximálisan próbáltam koncentrálni a feladatra. Bekiabálták, hogy a tizedik helyen vagyok, így tudtam, ha bedobom a dárdát, akkor meglesz a cél, biztosan a top tízben végzek összetettben. Magamhoz húztam a dárdát, mindent beleadtam, és sikerült bedobnom. Annyira felszabadultam, üvöltöttem egy hatalmasat és futottam tovább. Így összejött a top tíz, kilencedik lettem.
Ilyen sikeres év után milyen célokat tűzött ki a következő évre?
November elején jöttem haza a világbajnokságról, majd három hétig versenyszezon utáni átmeneti időszak volt, a lelki és testi feltöltődésre fektettem a hangsúlyt, kiemelten figyeltem a regenerációra. Sajnos több kisebb sérülést is összeszedtem a vb-n, így rendbe kellett jönnöm teljesen, ki kellett pihennem magam. November legvégén már elkezdtem az alapozást a következő évre, februárig nem versenyzem, ezalatt teljes mértékben az edzésmunkára koncentrálok.
Ami a versenyzést illeti, kezd összeállni, hogy milyen eseményeken szeretnék ott lenni. Kisebbek mellett a nagy vágyam a Spartan Race Európa-bajnokság, amely szeptemberben Ausztriában lesz. Szemezgetek az OCR-rel is, az Európa-bajnokságot Olaszországban rendezik, ez is izgatja a fantáziámat, de az idén remekül sikerült Spartan Trifecta-világbajnokságra ismét ki szeretnék jutni. Merész céljaim vannak, megtapasztaltam, hogy egyáltalán nem elérhetetlen a dobogó, sőt, kimondom bátran: világbajnok akarok lenni.
