A színészként ismert Nyári Diána nem mindig rajongott a futásért, ám ma már elképzelhetetlennek tartja, hogy a sportolás ne legyen az élete része. Hároméves kisfia mellett is mindig talál időt a mozgásra, következő nagy célja a Londoni maratoni teljesítése.
„Kamaszként szinkronúszó voltam, és az erőnléti edzések többnyire futást tartalmaztak – nyilatkozta a Csupasportnak a 26 éves Nyári Diána. – Akkoriban nem szerettem futni, a testnevelésórákon aztán még távolabb került tőlem ez a fajta mozgásforma. A húszas éveim elején néha elmentem kocogni, ám rendszeresnek nem lehetett mondani, öt kilométer volt a leghosszabb távom. Három éve, miután megszületett a kisfiam, hiába akartam, nem tudtam formába lendülni. Túlsúlyos voltam, nem volt jó a cukorértékem, ráadásul kiderült, hogy inzulinrezisztens vagyok.”
Elszánta magát a sportolásra, és a futást tartotta a legkézenfekvőbbnek. Akkor csinálta, amikor éppen ráért, és kedve volt hozzá, csak egy cipő kellett hozzá, hogy nekiinduljon – így kezdődött, és már három éve fut komolyabban.
A színésznő félmaratonit és harminc kilométeres versenyt már teljesített, ám a következő nagy célja a maratoni.
„Tavaly ősszel lefutottam az első félmaratonimat 1:57:30-as idővel, aminek nagyon örültem, mert fontos volt nekem, hogy két órán belül érjek célba. Azóta teljesítettem egy harminc kilométeres versenyt, most pedig életem első maratonijára készülök Debreczeni Dóra edző segítségével. Ha minden sikerül, az ősszel szeretném lefutni a Londoni maratonit.”
Hetente minimum háromszor, maximum ötször kocog, ezen kívül edzőterembe jár, amit nem kedvel annyira, de a futás mellett remek kiegészítősportnak tartja. Sőt, mindenkinek ajánlja, mert jobban megy tőle a futás. Neki Dékány Dominika funkcionális edzései segítenek, hogy megfelelő futóeredményt érjen el, ráadásul ezek a tréningek az ízületeire is jó hatással vannak.
Nyári Diána ebben a nagy hőségben próbálja úgy beosztani az idejét, hogy este menjen futni, a táplálkozásra pedig az inzulinrezisztenciája miatt muszáj figyelnie.
„Ebben a nagy melegben nem elég a munkához igazítani a futást, az időjárást is figyelembe kell venni. Képtelenség a legnagyobb hőségben szaladni, nagy a matek mindig, hogy mikor induljak neki. Általában este nyolc óra után futok, ilyenkor jobban élvezem.
Heti szinten harminc-ötven kilométert teljesítek. Ha versenyre megyek, előtte jobban figyelek az étkezésre, főleg a szénhidrátbevitelre. Ilyen melegben nem kívánok bizonyos ételeket, ráadásul az inzulinrezisztenciám miatt finomított lisztet és cukrot nem fogyasztok.”
Nem olyan régen alakult a 13. kerületben a Garmin Running Club, amely remek lehetőség a sportolni vágyóknak.
„A közelmúltban megalakult a Garmin Running Club, ahol olyan közösségi futásokra számíthatsz, amelyekben jól érzed magad, de közben fejlődhet a teljesítményed is – tette hozzá. – Egyelőre minden csütörtökön fél hétkor kezdünk, ám a tervek szerint bővülni fognak az időpontok. Hat edzővel – köztük velem is, mint amatőr trénerrel – találkozhattok. Én nem feltétlenül tudok minden szakmai kérdésre válaszolni, de a kezdőket szeretettel istápolom, velem kisebb távokat teljesíthetnek az odalátogatók. Van öltöző, szekrény, zuhanyzó, minden, együtt indulunk fél hétkor. Részt lehet venni lassú és gyorsabb tempójú edzésen is, mindenki megtalálja a magának megfelelőt. Itt senki sem érzi magát rosszul, tényleg valódi örömfutás.”
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
