Itt van a gyümölcsszezon, beérett a sárgabarack. Ennek alapesetben ugyebár semmi köze sincs a futáshoz, a probléma ott kezdődik, hogy a kertünkben lévő két fa ontja a gyümölcsöt, amelyből a hagyományos, nagymamás módszerrel, azaz sok cukorral lekvárt főzök. Akik ismernek, tudják, ez az egyik gyenge pontom, egyszerűen imádom, s év végéig általában elpusztítom a csaknem harminc üveg lekvárt. Mindebből az következik, ha nem akarok néhány hónap múlva gurulni, a sportban oda kell tennem magam, mert evés terén még mindig nem nőttem fel – vagyis azt és annyit eszem, ami és amennyi jól esik.
Ezt, szerencsére, nagyon jól kompenzálja a sport, főleg a futás, úgyhogy vége a nyári laza időszaknak, mostantól sűrűsödnek az edzések.
A héten megint elég sok verseny volt az országban, de amire különösen odafigyeltem, az az UTT (Ultra Tisza-tó) volt. Az Ultrabalaton kistesója 111 kilométer távval várta a teljesítőket, és bár fele olyan hosszú a táv, a tavat patkó alakban körülölelő gáton zajlik a futam, s ezen a felemelt betoncsíkon sehol egy árnyék – tűző napon futottak a versenyzők, ami nagyon megnehezítette a teljesítés.
A múlt heti blogszemlében Csécsei Zoltán videójára is felhívtam a figyelmet, mert nagyon hasznos tanácsokat adott ultrafutóknak a frissítéssel kapcsolatban. Nagy örömmel láttam, hogy Zoli 8:32:46 órás idővel (új pályacsúccsal, a tavalyi saját rekordját megdöntve!) meg is nyerte az UTT-t, ami egészen elképesztő, gratulálunk neki!
A hölgyeknél Cseke Lilla állt a dobogó legfelső fokára 9:47:18 órás idővel, és Horváth Reni, azaz a ReniRun blogírója a harmadik helyen ért be – minden elismerés az érmeseknek és az összes teljesítőnek.
Reméljük, hamarosan elkészülnek a beszámolók a versenyről, hogy minél többet megtudjunk, mi és hogyan történt az UTT-n!
SZŐKE NŐ FUT AZ ERDŐBEN (Facebook)
A szerző egy „rókás” versenyen vett részt, egész pontosan a WTF Szentendre Terep L+ távján, amely 25 kilométer hosszú volt, 730 méter szintemelkedéssel. Hősünk a harmadik helyen ért be, és bár először (tévesen) nem az ő neve hangzott el, végül minden a helyére került, és a dobogóra állhatott.
21097KK.WORDPRESS.COM
Koffein Kapitány írásából egy instantfutás részleteit tudhatjuk meg, egész pontosan az Országos Kéktúra 17. szakaszának teljesítését; ez a szakasz 40.6 kilométer hosszú, 1700 méteres emelkedővel. A szerző Nógrádból rajtolt el, nagyjából hat és fél óra alatt teljesítette a kihívást, s ért be Nagymarosra.
Az út során volt esés, röhögős kiránduló lány, sátorból kilógó lábak, szóval nem unatkozott egy percig sem!
SZUFLVEDER.HU (blog)
Ismét nagyszerű beszámolót olvashatunk egy atlétikai versenyről, a szenior országos bajnokságról, amelyen több számban is indult a szerző, sőt a 800 méteres versenyt meg is nyerte a korosztályában. Ahogy olvastam a bejegyzést, abszolút átjött rajta, hogy ez sem könnyű műfaj – noha rövidebb ideig tart a verseny, kőkemény felkészülést igényel!
RUNBABYRUN (blog)
Verőce Éjszakai Trail-beszámoló – nagyon kellemes, jól sikerült versenye volt a szerzőnek, Vincze Zsófinak. Tizenöt kilométeres távot kellett teljesíteni, és mivel estére tették a rajtidőpontot, naplementés, fejlámpás és – nem utolsósorban – meleg nélküli volt a futam.
NIKIMOVES (blog)
Niki bejegyzéséből kiderül, hogy futás nélkül is van élet, legalábbis ami az átmeneti időszakot érinti.
Csodás érzés felfedezni és sok mindent megtudni a természetről, biciklitúrákat tenni, ezáltal újabb helyekre eljutni és minél jobban megismerni a környezetünket.
FUTNIMENTEM.HU (honlap)
Evetovics-Balla Hajnalka a regeneráló futásokkal kapcsolatban írt cikket. Egyáltalán mit is jelent valójában, és mikor érdemes alkalmazni – a cikk erre is választ ad.
MIRŐL ÍR A FUTÓBOLOND?
Lassuljunk, hogy gyorsuljunk
Következő nagy versenyem a Korinthosz 80 sík, aszfaltos ultra, amire elkezdtem pulzuskontrollal készülni. Bevallom, nem vagyok oda érte, mert éppen azt veszi el, amit annyira szeretek a futásban: a szabadságot – de a célokért tenni kell. Bár magam is edzőként dolgozom, és időnként futókkal is dolgozom, most én is edzői segítséget kértem. Így sokkal könnyebben tartom be a penzumokat, mintha én írnám magamnak, s a síkfutás amúgy sem az én világom.
A pulzuskontrollos futás manapság nagy népszerűségnek örvend, a lényege, hogy az edzéseket nem tempó alapján tervezzük meg, hanem meghatározott pulzuszónák szerint. Ezeket a zónákat többféle módon deríthetjük ki. A legpontosabb a teljesítménydiagnosztika, aztán ott a tesztfutásos módszer, végül pedig a számolásos metódusok. Utóbbiak kevésbé pontosak, mint a mérésen alapulók, de átmenetileg jó alapot adhatnak. A hagyományos formula az, hogy 220-ból kivonjuk az életkorunk, és így megkapjuk a maximális pulzusunkat, ez alapján pedig meghatározhatjuk a zónákat. Ez a legpontatlanabb módszer. A másik rendszer már figyelembe veszi az egyéni adottságokat is, ehhez ismernünk kell az ébredés utáni nyugalmi pulzusunkat. A Karkoven-képlet az életkorunk és a nyugalmi pulzusunk alapján határozza meg a célpulzusunkat és a zónákat.
Ez önmagában még nem elég, kell egy edzésterv is.
Az interneten vannak sablontervek, amelyekkel lehet is fejlődni, de a legjobb az egyénre szabott terv, amely figyelembe veszi az egyéni változókat, életvitelt, fizikai állapotot, és persze a céljainknak megfelelő. Sokan aggódnak, hogy ezzel az edzésmódszerrel lassulnak, ami átmenetileg igaz is, de idővel ez változik, és ugyanazon a pulzusértéken jóval gyorsabban futunk majd. Nemcsak a teljesítmény növelése, hanem az egészségünk miatt is hasznos lehet figyelni a pulzusunkra. Ha nagy céljaink vannak, érdemes elgondolkodni az edzővel közös munkán és akár a teljesítménydiagnosztikán is. Ha mégsem jön be ez a rendszer, akkor sem kell csüggedni, sok nagyszerű futó teljesít pontos edzésterv nélkül – csak úgy, szabadon.
