Beütött a téli nyár, kiszabadult a nép a szigetre, és végre nem a csősálba burkolózva várjuk, hogy végre otthon nekiessünk a forralt boros kondérnak, hanem szemrevételezhetjük a felhozatalt. Nemzetközi vizekre evezünk, de ahelyett, hogy kifinomult angolsággal zökkentenénk ki a gyanútlan külföldi futót az alfa-állapotból, megpróbálhatunk az anyanyelvén kommunikálni vele, mert annak mindenki örül – kivéve aki nem.
Lengyelfutó gyalogkakukk
Eme nyelv feltalálójának igencsak aránytalanul adták meg a magán- és mássalhangzók mennyiségét, az utóbbi javára. Így mit tehetett, egymás mellé pakolt egy halom mássalhangzót, néha beleszórt egy-két magánhangzót, aztán hadd szóljon. Nem tartom elképzelhetetlennek, hogy a férfivé válás igazi próbatétele az volt, amikor az ifjú végre ki tudta mondani a saját vezetéknevét.
Így amikor futtodban mellé érsz, és krákogsz egyet, mert épp lenyeltél egy szúnyogot, megérti, mit köhögtél, és még válaszol is, s csak remélni lehet, hogy a „kgthrttdszki”-vel nem valami felmenőjét emlegetted éppen.
A bolygó hollandi
Egyértelmű, hogy mindenki módosult tudatállapotban lehetett, amikor ezt a nyelvet kitalálták, és összeöntötték úgy az angolt, németet meg egyéb környékbeli nyelveket, hogy olvasva egyszerűen nem lehet nem felismerni ezt a fúziós csodát.
Ennek örömére kedvedre pakolgathatsz egymás mellé mindenféle szót, nem néznek ettől még jobban részeg brit tengerésznek, mint bárki mást: „Ik likee Amsterdam, det iz sehr beatiful stadt und love coffeshopes.”
ÍZland
Az északi nyelvek közül talán a legbonyolultabb. Míg az egy kupacban élő norvég, svéd, dán triumvirátus egész jól megérti egymást, az izlandi, már csak a távolság miatt is, eléggé eltér a többitől, és jóval kevésbé érthető, még ha flottul vágod is az összes ikeás bútor nevét. Szembetűnő, hogy rengeteg szó „ur”-ra végződik, így nincs más dolgunk, csak minden szó végére odacsapjuk ezt az egyszerű végződést.
„Látomur te futur nagyon jóur, tudom, a skyr egészséges joghur. Vintur van coldur Reykjavik? Favoritur filmem a Ben Hur.”
A finn gerelye messze száll
Itt bezzeg a magánhangzóval nem spóroltak. Ahelyett, hogy a hosszú magánhangzót egy vonallal jelölnék, egymás után pakoltak legalább két ugyanolyat. Nyelvrokonság ide vagy oda, baromira nem értjük, mit mond Peer, de a magunk módján próbálkozhatunk bevágódni nála, hátha megkínál a kulacsában lévő vodkával: „Tee cipööd naagyon meenöö, neezd aaz ooraam Finnish maarkaa, baar eleeg gaaz a pulzuuspaantjaa.”
Franciázás
A neolatin nyelvekre jellemző, olyanok, mintha énekelnél, ráadásul a franciának van egyfajta arisztokratikus fílingje, meg van egy halom „zs” betűjük, így a legegyszerűbb, ha a La Marseilles dallamára felsorolod az összes divatházat: „Zsádor Chanel, Dior, Hermés et zsö lamúr rökamié.”
A kici kínai
Vele most inkább ne fuss.
A székely
Végre valakivel igazán szót lehet érteni mindennemű megerőltetés nélkül. Szikár barátunk mellé érve végre megkezdhetjük a kommunikációt édes anyanyelvünkön: „Jó napot kívánok!”
Majd csendben futtok tovább, mígnem harminc perc múlva: „Viszontlátásra!”
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
