Rosta Gyöngyi volt első októberi jelentkezőnk, akiről megtudhattuk, futópályán végzi a kedvenc edzéseit. Kovács-Széles Anikó az alapoktól kezdve eljutott idén a félmaratonig, Kun Zoltán a focilabdát hagyta el az aszfalt kedvéért. Hudák Alexandra hosszabban is megosztotta velünk élete első maratonijának történetét. Blogra futottunk rovatunk gazdája, Szalay Hédi számára pedig jöhet terep, jöhet aszfalt, jöhet sima edzés és jöhet verseny is. Borza-Tóth Zsuzska már túl van a félmaratonin, túl van a 30 kilométeren – a cél a maratoni táv teljesítése. Várnai Gergely ezt már kipipálta, sőt, teljesítette a Korinthosz 160-at is, ami nagyszerű eredmény! Hasonlóan Kövesy Attilához, aki az egész családját megfertőzte a futással.
November 4-én sorsolunk az októberi teljesítők között, és természetesen várjuk novemberben is a csatlakozókat! Aki ebben az évben rendszeresen futott, már alighanem több száz kilométer van a lábában, bátran küldjön egy mailt a csupasport@csupasport.hu címre. Részletek ebben a cikkben.
Borza-Tóth Zsuzska (Szentendre)
Tavaly januárban kezdtem el futni rendszeresen. Két okból, az egyik hogy visszanyerjem a régi formámat a másik hogy a kollégáimmal el tudjak indulni én is az Ultrabalatonon (mindkettő teljesült 😊) Első kihívásom és nagy vágyam az lett, hogy egy félmaratoni távot le tudjak futni egyben. Egy kollégám segített felkészülni, és idén áprilisban a Vivicittán teljesült is ez az álmom. Aztán elkapott a gépszíj, versenyt versenyre halmoztam, majd egy nagyot álmodtam és emeltem a tétet. Így idén a Spar Maraton Fesztiválon 30 km-en indultam. A futás szerelmese lettem, amikor csak tehetem, futok. Következő álmom és célom hogy jövőre lefussam a maratonit. (A kislányomat is kezdem megfertőzni a verseny hangulatával 😊)
dr. Hudák Alexandra (Szarvas)
Még 2010-ben kezdtem el futni egy fizikai felmérésre készülve, így ezt követően a futás szép lassan az életem részévé vált. Az első félmaratonimat 2016. március 31-én futottam le Balatonfüreden 1:50:19-es idővel, majd ezt követően annyira fellelkesültem, hogy elhatároztam, 2019 szeptemberében lefutom a maratonit. Megtettem minden tőlem telhetőt, hiszen végigfutottam a telet esőben, hóban, mínusz fokokban, a nyarat pedig a csaknem 40 fokos melegben, a lefutott kilométerszámom pedig majdnem elérte az 1000 kilométert és emellett sokat kerékpároztam is.
2019. szeptember 29. napján elérkezett a 34. Budapest SPAR maratoni futóverseny napja. Amikor ott álltam a rajtnál, nagyon izgultam, de a verseny hangulata magával ragadott, alig vártam már, hogy elinduljunk. Amint elindult a verseny, minden kétségem megszűnt és végig mosolyogva futottam le a távot, egyáltalán nem volt holtpont a futás során. Erőt adott, hogy tudtam, a családom és a barátaim figyelik az applikáción, éppen merre járok, illetve a távon szinte mindenhol szurkolók tömege támogatta a futókat. Amikor elértem a 33. km-t, már tudtam, hogy sikerülni fog teljesíteni a távot és innentől kezdve még gyorsabb tempót is tudtam menni. Miután áthaladtam a célvonalon, megláttam a nővéremet és a páromat, akik ott álltak és engem vártak telefonnal a kezükben, hogy megörökítsék a nagy pillanatot, amint beérek – én pedig vigyorogva szaladtam oda hozzájuk.
Egy biztos: szilárd elhatározás, kemény edzésmunka és kitartás kell a táv teljesítéséhez, ami rengeteg áldozattal és lemondással jár az élet egyéb területein, de úgy érzem, hogy az a felejthetetlen élmény, amit a célba érkezéskor kapunk – minden egyes percet megér. A futás megtanított a türelemre és a kitartásra, hiszen ha valamit nagyon akarunk, azt elérhetjük az életben – és ez erőt ad, megnyugtat és felvidít a mindennapokban.
Kovács-Széles Anikó (Paks)
Az igazat megvallva én voltam az iskolában, aki nem tudott futni, ha kellett, akkor „meg is haltam” közben. Három éve a (férjem után szabadon) tettem egy próbát, hogy a futás és én esetleg összebarátkozzunk. Abszolút az alapoktól kezdtem, először 5 km felkészítő, aztán 10 km, egy éve pedig meglett az első félmaratonim is Siófokon. A „barátság” azóta is megvan, töretlen. Idén a Borvidék félmaratonit sikerült teljesíteni, tavasszal pedig kipróbáltam a terepversenyt is a Mecsekben. Amire még büszke vagyok, hogy saját biciklis felvezetőm is van, a kisfiunk. Ő látható a képen velem.
Kövesy Attila (Kecskemét)
Hallottam egy beszédet „Teljesíthetünk jobban és lehetünk jobbak” címmel. Három nappal később, 2019. április 9-én kezdtem el futni rendszeresen. Az elején 2 km, majd 5, 10… Sohasem futottam meg ennyit. Szeptemberben volt az első félmaratonim (2:05:15). Hat hónap alatt lefogytam 26 kg-t – volt miből 🙂 Amire igazán büszke vagyok, hogy a gyermekeim is követték a példám. A lányoknak a leghosszabb táv 5 km volt, míg a fiamnak 10 km (terepen).
Kun Zoltán (Tárnok)
Focizni ugyan mindig szerettem, futni annál kevésbé, így még a futballpályán is igyekeztem kerülni minden fölösleges futómozdulatot. Ám amikor hónapokig már a kispályás csapat sem jött össze, kipróbáltam, milyen érzés, ha labda nélkül próbál kocogást imitálni az ember. Rettentően büszke voltam magamra, hogy elsőre mindenféle megállás, pihenő, frissítés nélkül lefutottam érzésre úgy három kilométert, és csak a végére fáradtam el! Azóta kiderült persze, nem volt az még nyolcszáz méter sem, de a nehézkes kezdet után az évek alatt valamennyire belelendültem, a Csupasport indulásakor már szinte „mindennapos” kocogónak számítottam, szeptemberben csaknem kétszáz kilométerig jutottam. Spartathlon ebből nem lesz, de lehet, jövőre megcélzom azt a 2020 kilométert. Persze ha a fele összejön, azt hiszem, nagyon is elégedett leszek!
Rosta Gyöngyi (Budapest)
Idén költöztem Budapestre, de az életemben lefutott legtöbb kilométer Biatorbágyhoz kötődik. Egyetem alatt kezdtem el futni „stresszoldás” címszó alatt, és bár az egyetemet már több mint két éve befejeztem, azóta sem álltam meg, sőt csak azóta indultam meg igazán. Nem vallom magam se aszfalt-, se terepfutónak, mert mindkét műfajt egyaránt szeretem a maga előnyeivel és hátrányaival együtt, valamint hátborzongató módon kedvenc edzéseimet futópályán végzem. Az utóbbi időszakban az edzéseimet Eliud Kipchoge „No human is limited” mottójára építem, és bár nem szerepel a terveim között kétórás maratonit futni, a saját kis univerzumomban a céljaim eléréséhez ez a kis mondat rengeteg erőt ad.
Szalay Hédi (Fót)
Nagyjából hat éve futok, a kezdetekben persze nálam is a fogyás volt az indok. Aztán szép lassan lefogytam, amennyit szerettem volna, de a futás maradt az életem része, mert azt gondolom, hogy szabadban sportolni a legegészségesebb. Mellette egyéb edzésfajták jöttek-mentek kiegészítésként, keresztedzésként, de a futás maradt az állandó. Abszolút hobbifutó vagyok, csak néha veszek részt versenyen, inkább a magam kedvére futkosok, mert nemcsak egészséges, de nagyon jó kikapcsolódási lehetőség is. Terepen szeretek inkább edzeni, de nem vetem meg az aszfaltot sem. A szeptember, október futás szempontjából nem a tervek szerint alakult, de az 500 kilométert május óta bőven beletettem a futócipőmbe.
dr. Várnai Gergely (Pécs)
2009 őszén futottam le az első maratonimat Budapesten, és azóta is minden évben visszajárok a versenyre. Öt-hat évvel ezelőtt elkezdtem ultratávokat is futni, jelenleg a legnagyobb, szintidőn belül teljesített versenyem a 160 km-es Korinthosz, amit Szekszárd és Baja között rendeznek meg. Hobbifutó vagyok, mellette azonban szívesen próbálok ki egyéb sportokat is, most éppen a kettlebellt.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
