„Aki bármilyen félmaratonit le tud futni, az simán felér” – jegyezte meg Kocsis Árpád, a BSI versenyigazgatója a szombati Kékes Csúcsfutás kapcsán, amelynek rangjáról sokat elárul, hogy immár 23. alkalommal vágnak neki a futók a 11.6 kilométer útnak, ami Mátrafüredről az ország tetejéig vezet.
„671 méter a szintkülönbség az útvonalon, és két kétszáz méteres szakaszt leszámítva végig emelkedik, a legnehezebb az utolsó 3.6 kilométer, Mátraházától a csúcsig – folytatta Kocsis Árpád, aki tagja a Kékes Csúcsfutók Klubjának, hiszen tizenöt alkalommal teljesítette az erőpróbát. – A legfontosabb, hogy óvatosan, megfontoltan kell futni, tartalékoljunk az erőnkkel a végére. Ahol a Tour de Hongrie-n Valter Attila elhúzott, az a legnehezebb rész, az utolsó hétszáz méter nagyon kemény emelkedő, abba bizony sokan belegyalogolnak.”
A ikonikus versenyen kétezer feletti létszám is volt már, most ezerhétszáz körül jár a nevezők száma, azaz most is jó néhányan vágnak neki a kihívásnak. A rajtszámokat csak a kitöltött „Covid-nyilatkozat” ellenében lehet átvenni, és fontos, hogy az egészségünk érdekében betartsunk minden szükséges óvintézkedést.
„Kerékpárral még nem mentem fel a Kékesre, de tervezem, bár biztos vagyok benne, hogy még nehezebb, mint futva. Korábban sokat bringáztam, triatlonoztam, egy 8-10 százalékos emelkedőn nagyon kell taposni, hogy guruljon, vánszorogjon az a bicikli. Aki nem extrém módon felkészületlen, az fel fog érni a hegyre” – hangsúlyozta Kocsis Árpád, aki elmondta, a leggyorsabbak, a négyperces kilométereket futó „őrültek” ötven perc körül érnek fel, míg a mezőny vége két óra körüli idővel teljesíti a távot, amelynek az első nyolc kilométerén van szintidő, utána szabadon lehet küzdeni a célig.
„Azt szoktuk mondani, mindenki képzelje el előre a taktikát, legyen felkészülve arra, hogy az elején lassan fut, mert ha korán megy fel a pulzus, azt már nem lehet lehozni, be kell osztani az erőt.”
„Én nagyjából 56 perc körül szoktam felérni az első nyolc kilométeren, az egyik évben azonban baromi erősnek éreztem magam, 52 perc alatt Mátraházán voltam, az utolsó 3.6 kilométeren viszont 13 perccel voltam lassabb, mint máskor. Mindenkinek azt tanácsoljuk, hogy fogja vissza magát, és úgy érkezzen Mátraházára, mintha ott kezdődne egy elképesztő hegyi verseny. Azt szoktuk mondani, hogy aki 12-kor már Mátraházán van, annak harangoztak a folytatást illetően.”
Kocsis Árpád hozzátette, fel kell készülni arra, hogy a csúcson 6-8, de akár 10 fokkal is hidegebb lehet, ezért ennek megfelelően kell öltözködni, hiszen a futás során melegük lesz a versenyzőknek, fent viszont fázhatnak, és a hegymenet a síkhoz képest duplán falja a kalóriákat.
Viszont aki felér, annak ott a dicsőség, hogy felfutott az ország tetejére, no meg készülhetnek a fotók a Kékestető csúcsán található kőnél, ahol több százan szoktak várni arra, hogy elkészíthessék az obligát fényképet a kővel és a befutóéremmel, s bizony ez a megméretés sokak bakancslistáján szerepel.
„Érdekesség, a mezőnynek több mint a fele alföldi megyékből érkezik, akiknek esélyük sincs hegyi edzésekre, és ez bizonyítja, hogy anélkül is fel lehet futni a csúcsra. Aki kétórás félmaratonit tud, az nagyjából egy óra húsz, egy óra harminc alatt felér – tette hozzá Kocsis Árpád. – A rajtnál egyébként érezhetően óvatosabb a hangulat, nincs a futóversenyeken megszokott hallelujaérzés, mindenki tudja, hogy kemény kihívás vár rá. A második évtől fogva a kilométereket jelző táblák alján ott van a magasság is, ebből is lehet látni, hol tartanak a futók és útközben több helyen is felbukkan a Kékes tetején lévő torony, azt szoktuk mondani, hogy csak oda kell menni, itt van mindjárt egy karnyújtásnyira!”
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
