Ha figyelembe vesszük, hogy hat évvel ezelőtt csaknem meghalt egy lövöldözésben, ráadásul 180 kilóról fogyott le, még inkább jár neki a kalapemelés.
Egy maratoni önmagában is nehéz kihívás, hetente egyet futni pedig végképp kemény, pláne, ha két teljesítés között nagy távolságokat is meg kell tenni. Éppen ezért kíváncsian figyeljük a texasi Aaron Burrost, aki elhatározta, hogy ötven maratonit fut le ötven hét alatt, ráadásul ötven államban.
Az előzményeket figyelembe véve elképesztő kihívás előtt áll: hat évvel ezelőtt csaknem meghalt, miután egy lövöldözésben ötször lőttek rá. A farpofáit is lövések érték, de túlélte a történteket, igaz, azóta is nyögi a lelki és fizikai fájdalmakat.
A trauma feldolgozását immár a futás is segíti: 50. születésnapja alkalmából vállalkozott a nagy kalandra, amellyel 50 ezer dollárt is szeretne gyűjteni egy gyermekkórháznak.
A nagy feladatba az év elején vágott bele. A Canadian Running Magazine június utolsó napján számolt be a történetről, akkor Burros 24 versenynél tartott, azaz valamivel elmaradt a remélt tempótól. Tegyük hozzá, különböző okok miatt néhány tervezett maratonin végül nem tudott rajthoz állni, olykor ki is maradt egy-két hét.
A futómagazin felidézi, hogy Burros más tekintetben is nagy utat járt be. Tizenegy éve még négyszáz fontot, azaz nagyjából 180 kilogrammot nyomott, és bár jelentős túlsúllyal érdemes meggondolni a futást, ő úgy döntött, ezzel a módszerrel igyekszik leadni a kilókat. Lassan haladt, napi legfeljebb 15 percig futott, de kitartása meghozta a sikert: egy év alatt majdnem 45 kilótól szabadult meg. A 2015-ös támadás idején remek állapotban volt, és már ötven mérföldes távon akart elindulni.
A sport összehoz – bármerre jár Burros, többen mellé szegődnek
Noha az eseményt mindössze két héttel a lövöldözés után rendezték, Aaron Burros nem akarta lemondani róla, az orvosa pedig nem tiltotta meg: jelezte, hogy fájdalmas lesz, ám további sérüléseket nem okoz a futás. Burros elszenvedte magát a 40. mérföldig, ám utána – hiába fogadta meg a tanácsot, és lassított – egy mérföldön belül rátörtek a lövöldözés emlékei. Végül nem ért célba, és a pályát is csak segítséggel tudta elhagyni, de nem a fizikai, hanem a lelki fájdalmak győzték le.
Az elszenvedett trauma az elkövetkező években is sok nehézséget okozott neki. Hiába próbáltak szakemberek segíteni rajta, még a futással is felhagyott, újra meghízott, nagyjából 135 kilót nyomott.
Ez a testsúly, a 299 font azonban életet lehelt bele, nem akart még egyszer a háromszázasok klubjához tartozni. Nemcsak fogyott, hanem elhatározta, hogy teljesíti a World Marathon Majors-sorozatba tartozó hat maratonit, amelyek közül Londont, Berlint, Chicagót és New Yorkot már kipipálta, a tokiói és a bostoni futást pedig csak a koronavírus-járvány akadályozta meg.
S ha már ezeket nem teljesíthette 2020-ban, kitalálta magának a nagy ötvenes kihívást – fél éven belül meglátjuk, sikerült-e véghez vinnie.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
