Stötzer Nikoletta célja a négy órán belüli maratoni volt, amelyet Zsiros Márk felkészítésével tavaly sikerült is teljesítenie. A téli-tavaszi időszakban előszeretettel teljesít instant köröket, mint a Garmin Mókus-kör, Mókuska, az Agaras vagy a Nyuszis kör, decemberben viszont megsérült az IT-szalagja, így nem tudja, mikor futhat legközelebb.
„Először kétezerhatban futottam, akkor a Margitszigeten maximum egy kört teljesítettem – mondta a Csupasportnak Stötzer Nikoletta. – Emellett görkorcsolyáztam, és úgy gondoltam, jó lenne növelni a távot. Később úgy éreztem, könnyen megy a két szigetkör, így jöhet a félmaratoni. Kétezerkilencben futottam az első félmaratonimat, két óra egy perces idővel. Ezután abbahagytam, nem foglalkoztam a sporttal és a futással, ráadásul külföldre költöztem. Később hazajöttem, s a munka mellett nem volt időm sportolni. Az egyik kolléganőm azonban azt mondta, sportos és energikus vagyok, tök jó lennék személyi edzőnek. El is végeztem egy képzést, ezzel egy időben ismét elkezdtem futni, örültem, hogy ismét visszatért az életembe.”
A barátai 2013-ban kitalálták, hogy öten teljesítsék az Ultrabalatont, amire komolyan kellett készülni, hiszen mindenkinek maratoni táv jutott. Ezután maradt a futásnál, ám versenyekre nem járt, de egyre jobban megszerette a hosszú távokat. A Nike Running-alkalmazás segítségével edzésterveket töltött le, s elhatározta, hogy 2018-ban lefutja élete első maratoniját.
„Ekkor még tapasztalatlan voltam, rosszul végeztem a felkészülést. Futottam, és saját testsúlyos edzést végeztem kevés pihenővel.
Jól ment, de túlterheltem magam, ráadásul rossz cipőt használtam, ennek következtében csonthártyagyulladás keletkezett a sípcsontomban.
Kezelésekre jártam, ám nem úgy javult, ahogy elterveztem, gyakorlatilag az őszi maratoni időpontjában járni is alig tudtam. Hiába akartam részt venni a Budapest Maratonon, muszáj volt elengednem.”
Így átrakatta a nevezését a következő évre, és ekkor már sokkal tudatosabban készült. Jobban figyelt a pihenésre, a regenerációra, valamint a táplálkozásán is változtatott. Bemérette a lábát, s immár megfelelő minőségű futócipőt vett, úgy érezte, minden adva van, hogy teljesítse a maratonit. A Budapest Maraton előtt azonban elkapta egy vírus. Betegen, négy óra negyvenöt perc alatt teljesítette élete első maratoniját.
„Büszke voltam rá, hogy teljesítettem, és azonnal beneveztem a kétezerhúszas Budapest Maratonra is, hiszen mindenképpen négy óra alatti időt szerettem volna. Rengeteget edzettem, nem érdekelt, hogy hideg van, esik az eső vagy fúj a szél. Továbbra is a bevált alkalmazás adta az edzéstervet, heti négyet tréningeztem. Egyre több és komolyabb felszerelésem lett, úgy éreztem magam, mint egy igazi futó. A második Budapest Maratonomon négy óra öt perc alatt értem be, és bár nem sikerült négy óra alá mennem, boldog voltam.”
A nevezését 2021-re is leadta, ám látta, hogy az alkalmazás megszüntette az ingyenes edzésterveit, így nem volt más választása, fel kellett keresnie egy edzőt. A közösségi média segítségével találta meg Zsiros Márkot. Fiatal kora ellenére nagyszerű szakembert ismert meg személyében, akire első pillanatól kezdve felnézett. A tréner javaslatára részt vett egy teljesítménydiagnosztikai vizsgálaton, így az edző képet kapott róla, hogy tanítványa milyen állapotban van. Ez alapján elkészült az edzésterv. A fokozatos gyorsulás volt a cél, na meg persze a négy órán belüli maratoni.
„Nehéz volt a maratoni felkészülés, ám becsülettel elvégeztem a munkát, hiszen az lebegett a szemem előtt, hogy négy órán belül célba érjek.
Tavaly nyáron sokszor futottam párás melegben, ami az asztmám miatt nem volt egyszerű. A verseny napján aztán hideg volt, esett az eső, s megijedtem.
Egyáltalán nem ilyen körülmények között készültem, így nem tudtam, mire leszek képes. Kizártam mindent, csak a cél lebegett előttem, és 3:39:59-es idővel sikerült befutnom. Persze a végén elsírtam magam, kimondhatatlanul boldog voltam.”
A Budapest Maraton után úgy érezte, kifutotta magát, pihenésre van szüksége. A siófoki félmaratonira mégis leadta a nevezését, ám a teste nem kívánta a futást. Ráadásul lebetegedett, így nem tudott részt venni az eseményen. Két hét pihenő után azt érezte, ismét mozognia kell, s elkezdte a könnyű edzéseket. Decemberben aztán begyulladt az IT-szalagja, azóta fáj a térde, nem is tud futni.
„Azt mondták, a felépülés hosszú folyamat lehet, s az sem biztos, hogy százszázalékosan meggyógyul a sérült rész. Könnyed, nem futóedzéseket már végzek, ám amint lehet, nekiállok a laza futásoknak. Korábban úgy terveztem, ezentúl csak külföldi maratonikat teljesítek, áprilisban a Bécsi Maratonon vettem volna részt, ám ez most elmarad. A fizioterapeuta és az edzőm eldönti, hol és mikor versenyezhetek legközelebb, mindenesetre a célom a márciusi Wizzair Félmaratoni.”
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
