Habár Magyarország egyik tekintélyes terepfutóversenyét, a Piros 85-öt nyerte meg, ráadásul új, 7:14:40 órás pályacsúccsal (a régit 2016-ból Muhari Gábor tartotta 7:24:01 órával), mégis keveset lehetett olvasni a férfi győztesről, a felvidéki Szádalmáson élő Patrik Milatáról. Írhatnánk, hogy hirtelen robbant be a terepes köztudatba, de azért ez így nem igaz, a Spartan-versenyekről sokaknak már ismerős a neve, s győzelmeiről is lehetett olvasni. A P85 azonban ikonikus teljesítés, s aki a szintes, de jól futható terepen első helyen ér célba, ráadásul pályacsúcsot futva, különleges tehetségű versenyzőnek számít.
„A Piros 85 nagyon jól szervezett, színvonalas verseny – kezdte Patrik Milata. – A legtöbb nehézséget a csúszós avar okozta, de meglepetésemre előfordultak technikás, köves részek is. A pálya profilja szintén rejtett meglepetéseket, főleg az utolsó harmadban, amikor olyan emelkedők vártak, amelyeket gyalogolni lassú lett volna, futni pedig gyors tempóban nehézkes. A teljesítményem kétharmadával elégedett voltam. A táv során a hatvan és hetvenötödik kilométer között volt némi mélypont, ott ugyanis lassultam és értékes perceket veszítettem.”
A Piros 85 hagyományosan a terepfutók országos bajnoksága is egyben (ebben a megméretésben az összetett verseny harmadik helyezettje, Beda Szabolcs lett az aranyérmes 7:51:53 órával), így talán írni sem kell, hogy a hobbifutók táborát erősítő Milata teljesítményéhez mennyi edzésre volt szüksége.
„A heti edzésteljesítésem átlagosan százharminc és százötven kilométer között van, csak terepen futok, az aszfaltos edzéseket nem erőltetem, de… A jövőben többet szeretnék foglalkozni azzal is, hogy gyorsabb legyek, így lehet, hogy megfordulok sík terepen is. Edzőm nincs, edzésterveimet magamnak állítom össze, hallgatva a pillanatnyi érzésekre. Így hatékonyabb vagyok, mert látom, milyen kihívások várnak rám egy-egy időszakban.”
Patrik kapcsán érdemes kitérni arra is, milyen frissítést használ a versenyeken és az edzéseken, ugyanis azoknak a futóknak a táborát gyarapítja, akik a „kevesebb több” elvét követik.
„Ebben az évben a versenyek előtt nem ettem, mondhatni, éhgyomorral futottam, odahaza ugyanis minden reggeli futásom így zajlik. A versenyek nagy részében és azok előtt olyan komplex táplálékkiegészítőket használok, amelyek elegendő energiával látnak el. Természetesen ha hosszabb a futás, s elfogynak a tartalékok, a verseny intenzitása és hossza alapján szárított gyümölcsöt, esetleg energiazselét fogyasztok, mint ahogyan elengedhetetlen az állandó folyadékbevitel is.”
A Piros 85 győztese nem aszkéta, de természetesen figyel a táplálkozására a hétköznapokban, ugyanakkor nem vonja meg magától a finomabb falatokat sem.
„Szeretem a hasam, azért is futok ennyit. Megeszek szinte mindent, de tudom, mikor mit szabad és mit nem. Így például nem fogyasztok rántott ételeket, sem süteményeket és édességet. A hétköznapokban nélkülözöm a túlzott szénhidrátbevitelt, csak a versenyek előtt két-három nappal igyekszem a szintet emelni, hogy több energiám legyen. Az édes italokat kizárom, nem használok cukrot a teázáshoz és a kávézáshoz.”
Gyakorlásaiból nem maradhatnak ki a saját testsúlyos edzések sem, igaz, márciusi vállműtéte óta a nagyobb izomterheléssel járó emeléseket kerüli.
S ha már felkészülés…
Magyarországgal ellentétben Szlovákiában vannak nagyobb, nehezebben meghódítható hegyek – a kérdés tehát az, mennyire volt más leküzdeni a Piros 85 emelkedőit, illetve Patrik a 2019-es sikerek után milyen tervekkel vág neki a 2020-as esztendőnek.
„Odahaza is utaznom kell, ha magasabb csúcsokat szeretnék megfutni, és az igaz, hogy a Magas-Tátra technikásabb terep, mint bármi más a környéken, de minden más kihívás megtalálható Magyarországon is. Sokat futottam a Bükkben, a Mátrában, s a terepek közül az Istállós-kő, a Szalajka-völgy és a Kékestető a nagy kedvenceim közé tartozik. S hogy mit hoz a közeljövő? A továbbiakban is szeretnék futni, és megtalálni az örömömet ebben nap mint nap, illetve dolgozni azon, hogy fejlődjek, lépésről lépésre kitartóbb legyek és gyorsabb a hosszabb távokon.”
Futball és futás jó testvérek
Habár gyakran az élcelődés kereszttüzébe kerülnek, akik szerelmesei a labdarúgásnak, mondván, a futball és futás nem testvérei egymásnak, a csupasport.hu oldalunkon azonban rendszeresen cáfoljuk ezt a tételt. A hosszú távú futás hódolója ugyanis a félmaratonikon, maratonikon, sőt az utóbbi években az Ultrabalatonon is remekül teljesítő korábbi DVSC-szélső, a 35-szörös válogatott Dombi Tibor, aki blogbejegyzéseivel jelentkezett oldalunkon. Szintúgy egyre nagyobb kihívásokat vállal a korábbi kilencszeres válogatott csatárból lett edző, Ferenczi István, aki szintén az ultratávok kedvelője, sőt a neve szerepel a 2020-s UB egyéni nevezői között, illetve terepen is kipróbálta már magát. Patrik Milata pedig gyerekkora óta futballozik, s hat esztendeje talált rá a terepfutásra.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
