Ha beírjuk valamelyik útvonaltervezőbe, hogy milyen módon juthatunk el a Perthben található, meseszép Cottesloe Beachtől a Sydneyben lévő, szintén gyönyörű, elsősorban a szörfösökről ismert Bondi Beachig, változatos válaszokat kapunk a hozzávetőleg 4000 kilométeres távra.
Még repülővel is csaknem ötórás az út, tömegközlekedve nem is érdemes nekivágni, és autóval is 42 órányi vezetést ír elő. Futva 744 óra, de hát ki futna ennyit, ilyen terepen? A Canadian Running Magazine beszámolója szerint a csupán 23 éves ausztrál Nedd Brockmann.
A fiatal honfitársai millióinak szívét dobogtatta meg, hiszen 46 nap és 12 óra alatt átszelte Ausztrália déli részét, és különleges útjával sokak pénztárcáját is megnyitotta, hiszen csaknem 2.2 millió dollárt (majdnem 60 millió forint) gyűjtött hajléktalanok javára.
Brockmann a koronavírus-járvány előtt még azért kezdett futni, hogy ledobjon magáról néhány kilót, ehhez képest a mostani, támogatott útjának már azzal a céllal indult neki, hogy megdöntse a német Achim Heukemes 2005-ből származó 43 napos csúcsát. Ehhez kapcsolódott a kilométerenként kitűzött 250 dolláros jótékonysági cél, amelyet bőven túlszárnyalt.
Egyébként már 2020-ban karitatív feladatot adott magának: 50 nap alatt 50 maratonit futva 100 ezer dollár gyűjtött a Vöröskeresztnek.
Ami a mostani, szeptember elsején induló kalandot illeti, ahogyan a 46 napos időeredményből látható, a csúcs csúcs maradt, ám Brockmann-nak sincs oka szomorkodnia, hiszen ő lett a valaha volt leggyorsabb ausztrál futó ezen a megdöbbentő útvonalon.
Ehhez szükség volt arra, hogy csaknem minden áldott nap 100 km-t tegyen meg…
Az elképesztő teljesítményhez elképesztő fogadtatás jár, a videók tanúsága szerint ezrek várták Sydneyben, míg ő a Formula–1-es pilótákat idéző pezsgőzéssel ünnepelt – jó ausztrál módra még a cipőjéből is ivott.
Thousands have packed the promenade at Bondi to cheer 23-year-old Nedd Brockmann's arrival. The sparkie set off from Perth in September, vowing to run 3800km for homelessness charity Mobilise. pic.twitter.com/PczobCTp4q
— The Sydney Morning Herald (@smh) October 17, 2022
Mint később a CNN-nek elmondta, azt sem tudta, hol kezdje a megpróbáltatások, egészségügyi problémák felsorolását. Számtalan kisebb-nagyobb sérülés gyötörte, az ízületei is jelezték, hogy az emberi testet valószínűleg nem ilyen futásra teremtették; folyamatosan megszenvedte az alváshiányt, hólyagokkal küszködött, és a lábujjában növekvő férgektől szenvedett.
Az első igazán nagy kihívás a 12. napon érte utol, amikor annyira begyulladt egy ín a sípcsontjában, hogy futni sem tudott. 14 órát utazott az MR-vizsgálatra, majd három injekciót kapott, és utána ugyanannyit vezetett visszafelé, hogy onnan folytassa, ahol abbahagyta. Később végig térd- és csípőfájdalom kísérte.
Azzal is megküzdött, hogy bevigyen napi 8-10 ezer kalóriát, hiszen naponta 10-12-t égetett el, miközben kezdetben csak két órát tudott aludni éjszaka.
Általában 3.30-kor kelt, hogy elkerülje a hőségben futást, a nappali kihívások sorában pedig ne feledkezzünk meg arról, hogy autóutakon haladt, így olykor 30 tonnás kamionok húztak el mellette.
De próbált alkalmazkodni, hiszen, mint mondja, „kényelmesnek lenni kényelmetlen lett volna.” A fizioterapeutája szerint újraértelmezte az ember által elviselhető fájdalom és a szenvedés mértékét, és Brockmann sem szépített: mint mondta, nagyjából 70-80 százalékban olyan volt az út, mintha a pokolban lenne, a maradék 20 viszont „egész jó volt”.
„Tízszer is megjártam a poklot, hogy elérjek ide, minden sérülésen, úthibákon, erős napsütésen, nagy esőn meg ellenszélen át – fogalmazott az eredeti szakmáját tekintve villanyszerelő férfi. – Túljutni mindezen, majd ennyi embert látni a végénél nem is evilági élmény. El sem tudom hinni.”
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
