Amióta decemberben lefutott 2020 kilométert, keveset hallottunk Csécsei Zoltánról. A 24 órás futás magyar csúcstartója a közösségi oldalakra posztolás helyett inkább az edzéssel és a munkával foglalkozik, nem különösebben izgatja az Instagram-fényképek készítése.
„Aki nagyon csendben van, az készül valamire – mondta a Csupasport megkeresésére Csécsei. – Én is épp ebben a fázisban vagyok, de nem annyira durva az edzésmunkám – inkább a rendes munkáimra koncentrálok, próbálok anyagi tartalékot felhalmozni a nyárra, hogy csak a felkészüléssel foglalkozhassak. Emellett várom, hogy szűnjön meg a rossz idő, utálom a telet, a hideget, az esőt és a szelet, várom, hogy végre nyár legyen, akkor képes vagyok reggeltől estig edzeni. A változékony időjárást kihasználom a pénzkeresésre.”
Csécsei Zoltán a sportcsapatával is foglalkozik, továbbá építőipari munkákat végez, otthon kifestette a kerítést és a garázst, és minden egyéb feladatot elvégzett, hogy addig se kelljen mást csinálnia – nagyjából június elsejétől aztán beindul a mókuskerék.
„Az idei első versenyem a One Way Ticket Run lesz, amelyen minden órában 6.7 kilométert kell futni szakaszosan egész nap – mesélte Csécsei. – Van, hogy négyszer-ötször-hatszor, de akár tízszer is lefutom ezt a távot, igyekszem megszokni ezt a fajta teljesítményleadást, és egész jól megy. Tavaly harminchárom órával nyertem, ez most biztos, hogy nem lesz elég, nagyjából ötven és ötvenöt óra közé teszem a szükséges időt – elnézve a mezőnyt ennyit ki kell bírnia a győztesnek… Az első helyezett kijut az Egyesült Államokba, ami mindenkinek elegendő motivációt nyújt. Hogy utána még mit vállalok, az képlékeny, de aminek a családomon kívül minden mást alárendelek, az az október másodikán esedékes huszonnégy órás világbajnokság Bukarestben.
Azon a pályán rendezték a román bajnokságot, a képekből és a videókból ítélve elég jó lesz. A román győztes egyébként nyolc méterrel futott kevesebbet 24 óra alatt, mint én tavaly októberben, ennyivel őriztem meg az örökranglistás helyemet előtte – nagyon nevettem… Gondolom, ő nem annyira, hiszen gyakorlatilag ugyanazt az eredményt érte el, mint én.”
Eközben Csécsei tanítványai jobbnál jobb teljesítményekkel kápráztatják el edzőjüket, a 2000-es születésű Kohári Szabolcs például a múlt héten megnyerte az ötven mérföldes országos bajnokságot Balatonfüreden. Csécsei Zoltán hozzátette, az volt az első olyan verseny, amelyen úgy jutott kupákhoz, hogy ott sem volt, ugyanis a győztes sportolók felkészítőjét is jutalmazták.
„Csináltam otthon a kerítést, szabtam a deszkákat, amikor jöttek haza a tanítványaim, a lányok, akik csapatban nyertek – idézte fel a csapatban világbajnoki ezüstérmes atléta. – Benéztek hozzám Tárnokra, és hozták a kupát. Nagyon meglepődtem, nem tudtam akkor még, hogy nekem is jár. Kohári Szabi, a másik győztes a száz kilométeres ob-n második lett, ha ősszel sikerülne még valami jó eredményt felmutatnia, az év felfedezettje is lehetne ultrafutásban. Kicsit még fiatal, nem mindig tud higgadt maradni, most abban a stádiumban van, hogy túl lelkes.”
Csécsei Zoltán más sportolói is figyelemre méltó teljesítménnyel rukkoltak ki, Kisuczky Attila például egyedül futott le 166 kilométert a Margitszigeten az októberi Ultrabalatonra készülve. Beszélgetőpartnerünk problémaként említette, hogy 100 és 200 kilométer között nincsen olyan sok verseny, hiányzik a lépcsőfok 150 és 180 kilométer környékén.
Szilágyi Gyula ugyanakkor Németországban „lenyomta” az UB távját (222 kilométer) a viadal eredeti, májusi időpontjában, és nem is akármilyen eredménnyel zárt: egy tíz kilométeres körön futva, 800 méteres tengerszint feletti magasságon 25 óra és 50 perc alatt ért célba.
„És még ott vannak az »aprók«. Van, aki ötven kilométeren érte el a legjobb idejét, más a maratoni távon vagy éppen egy kilométeren. Szóval, attól függetlenül, hogy nem indultam versenyeken – igaz, kevés is volt –, kisebb szakmai sikereknek azért örülhettem” – mondta Csécsei, aki edzőtábort is szervez futóknak június közepére; 25 szoba már tele van, még nyolc üres.
Új lábbelit is tesztel. A Scott cég egyelőre nem a futócipőiről ismert, korábban sífelszereléseket és kerékpárosszetteket gyártott, aztán a koronavírus miatt profilt váltott. Már a védettségi kártyája is megvan Csécsei Zoltánnak, így úszni is járhat Érdre, sőt görkorcsolyázással is színesíti a keresztedzéseit.
Annyi bizonyos, a következő hónapokban posztolásoktól függetlenül is találkozhatunk majd a nevével.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
