Gazsi Viktória már a tavaszi fordulóban is szeretett volna indulni, de még nem érezte magát felkészültnek egy ekkora távhoz. A Muzsla Trailt viszont áprilisban megpróbálta, de nem úgy sikerült, ahogy tervezte.
„Sajnos nem tudtam a magamtól elvárt időeredményt hozni, csalódott voltam – mondta a Csupasportnak. – Utána határoztuk el az edzőmmel, Sipiczki Csabával, akivel 2020 áprilisa óta dolgozunk együtt, hogy elkezdek szintet gyűjteni, hogy jobban menjenek az emelkedők. A nyarat és az ősz elejét hatvan-nyolcvan kilométeres hetekkel és kétezres szintekkel zártam, ami kellő magabiztosságot adott ahhoz, hogy a VTM őszi fordulóját már megpróbáljam.”
Viktória szeptemberben kétszer bejárta a VTM pályáját, de minden terepversenye előtt ugyanígy tesz, hogy ismerje a körülményeket, ne tévedjen el, vagy ne rontsa le az idejét azzal, hogy éles helyzetben hezitál, merre is kell menni, ha nem egyértelmű vagy hiányos a pályajelölés.
„Most, amikor odaálltam a rajtvonalhoz, tényleg azt éreztem, hogy felkészült vagyok. Sokat edzettem, és pontos frissítési tervem volt. Fontos nekem, hogy egy versenyen lehetőleg végig futómozgásban tudjak maradni, és csak a meredekebb emelkedőkbe gyalogoljak bele. Itt ez sikerült is.”
Előzetesen nem számított a győzelemre, sőt a dobogóra sem. A start után három hölgy ment előtte, akiket körülbelül a negyedik kilométernél, az első nagy emelkedő megkezdése előtt már le tudott hagyni.
„Végig ott volt a fejemben, hogy bármikor megelőzhetnek, de úgy voltam vele, hogy tiszta szívből fogok hajrázni – emlékezett vissza. – Az ellenőrzőpontokon mondták, hogy én vagyok az első nő, és útközben néhány fiú, akikkel együtt mozogtam, is biztatott, ami nagyon jólesett. Várgesztes után már egyedül futottam, nem láttam senkit magam előtt, ez lelkileg kissé nehéz volt, de sikerült túllendülnöm rajta. Végül összetettben ötödik lettem, aminek szintén nagyon örültem.”
Viktória elmondta, hogy tisztában van vele, hol helyezkedik el a 4:00:58-as időeredmény, és hol helyezkedik el ő maga a női terepfutómezőnyben, mivel figyelemmel kíséri a sporttársak eredményeit. De azért is örül a győzelemnek, mert a nyáron történt egy kis kellemetlenség, ami miatt elveszített egy dobogós helyet.
„Augusztus végén a Budai Trail M távján indultam, második helyezést értem el, de sajnos hiányzott a kötelező felszerelésem, nem volt nálam a telefonom – fogalmazott. – Emiatt nemcsak a dobogót veszítettem el, hanem a verseny szabályainak értelmében – jogosan – ki is zártak a versenyből. Ez nagyon szomorúan érintett, nem is amiatt, hogy nem állhattam a dobogón, hanem a kizárás miatt, és hogy ez éppen egy nagyon régóta vágyott versenyemen történt meg Telkiben, ahol egyébként annak idején elkezdtem terepen futni.”
Viktória negyvenegy évesen, 2018 nyarán tette meg az első futólépéseit aszfalton. Elég hamar le is sérült, mert akkoriban ritkán ment ki futni, viszont elég nagy távokat teljesített egyben, ami nem tett jót a térdének. A következő év tavaszán egy kedves terepfutó ismerőse mutatott neki néhány útvonalat a Nagy-Kopasz-hegy környékén.
„Innentől kezdve csak ritkán mentem aszfaltra. Mintha kinyílt volna előttem egy kapu, egy új világba kerültem, és tudtam, hogy itt a helyem az erdőben, a természetben. Nekem a hegyek és a völgyek, az emelkedők és a lejtők, a kövek, a változatos terepviszonyok kellenek, nem az egyhangú, sík utak.”
Ám nem mindig vezetett egyenes út a terepfutásain, minden nyáron szerzett valamilyen sérülést, ami miatt szünetet kellett tartania. 2019 nyarán volt egy fáradásos törése a medencéjében, ami miatt fél évre kiesett a futásból; a következő évben kerékpárral bukott; tavaly nyáron a Bükkben esett el egy tempós lejtmenetben úgy, hogy mélyen és hosszan szétnyílt a bőr a térdén, amit a sürgősségin kellett összevarrni. De most nyáron újra itt futott, sőt rajthoz is állt a Nagy-Eged Trailen, amelyen második helyezést ért el.
Ezen kívül idén tavasszal a Gerecsében, a Decathlon első terepfutónapján harmadik helyen végzett, a tavaly októberi BSI Intersport Terepfutáson pedig az első helyet sikerült megszereznie. Úgy érzi, jelenleg a harminc-negyven kilométeres táv a határ, amelyet versenyen is vállalni tud megfelelő eredménnyel. De van egy nagy terve is.
„Nagyon szeretném, hogy ötvenéves koromban ott állhassak a Mátrabérc Trail rajtjában, és a versenyt jó érzésekkel élhessem meg – tette hozzá. – Lassan, megfontoltan készülök és versenyzem, edzői segítséggel. Nem vágyom külföldi megméretésekre, hisz még itthon sem futottam nagyon sok helyen, van itt még bőven kihívás. Negyvenöt éves vagyok, két gyermek édesanyja, szeretnék még nagyon sokáig futni, és a terepfutóutamat a Mátrabérc koronázná meg. A futás mellett az úszás is rendkívül fontos nekem, rendszeresen úszom, a nagy tervem egy kétórás Balaton-átúszás.”
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
