A legendás francia futó, Gilles Pallaruelo a családjával indul, Angel és Alex fia is rajtol, és eljött a felesége, Francoise is. A bordeauxi Pallaruelo család nagy visszatérője a magyar ultráknak. Gilles eddig minden UB-n részt vett, és fiaival együtt ismét részt vesz a Korinthosz 160 km-es távján. Elmondták, nagy örömmel térnek vissza, mert a város és a verseny is tetszett nekik. Axel számára azért volt emlékezetes a tavalyi verseny, mert először futott 100 km felett, és nem vitt zsákot, sem vizet, csakis a frissítőpontok bő kínálatából válogatott. Angel kedvence a rajt volt, sajnos tavaly nem sikerült befejeznie – az idén a teljesítés a célja.
Gilles Pallaruelo elnyűhetetlen
Gilles a szervezők kedvességét és a pálya szépségét emelte ki, bízik a kedvező időjárásban, és várja a versenyt záró ceremóniát is, amelynek az ünnepi légkörére azóta is szívesen emlékszik vissza.
A család nagyon örül a verseny nyújtotta lehetőségeknek, egyrészt viszontlátják magyar barátaikat, másrészt nekik a Spartathlonra készülés tökéletes záróakkordja a 160 km.
Gálik Ervin egy éve dobogón állhatott, és sikerült kvalifikációs időt futnia a Spartathlonra.
„Maga a verseny nehéz, a fele táv tikkasztó hőségben végeláthatatlan töltésen zajlik, éjjel pedig még hátravan nyolc-tíz óra futás – mondta. – Nagyon okosan kell futni napközben, inkább visszavenni, mert a viszonylag erős kezdés megbosszulja magát a későbbiekben. A verseny profi rendezésén látszik, hogy ultrafutók szervezik. A frissítőpontokon van minden, ami szükséges. Egy száz mérföldes versenyen nagyon ott kell lenni fejben, de főleg akkor, amikor előtte ki kell menni edzeni. Az idén nem lehet biciklis kíséretet igénybe venni, egyedül vágok neki az útnak. Szeretnék jó időt futni, az élmezőnyhöz közel lenni. Mindenkinek nagyon jó versenyt kívánok!”
Maggiola a 24 órás vb-re készül
Enrico Maggiola volt a 160 kilométeres táv tavalyi győztese. Az idei verseny kiváló edzési lehetőség az októberi 24 órás ultrafutó-világbajnokságra, amelyet Franciaországban, Albiban rendeznek.
„Tavaly csodálatos volt a versenyszervezés, kedvesek a segítők. Nagyon jó volt a bankett is, a futók díjazása. Kísérő nélkül futva is mindent bőséggel találtam a frissítőpontokon, amire szükségem volt, és nagyra becsülöm, hogy a szervezők az egyes helyszínek GPS-koordinátáit is megadták – ezzel nem gyakran találkoztam, hasznos figyelmesség volt a részükről.”
Simonyi Balázs a 80 kilométeres táv tavalyi győztese. Szép emlékeket őriz az augusztusi éjszakából, ahogy elmondta, jó hajrás volt a vége, és sikerült másodszor is győznie. A Baja–Szekszárd útvonal fekszik neki, élményeit itt is megírta.
Szekszárdon és Baján mindig szeretettel fogadják, sok az ismerős, kedves futó – és ahogy megjegyezte, pazar a záróvacsora!
„Hosszú idő után ez lesz az első versenyem, remélem, jót futok kisebb sérüléseim ellenére is. A címvédőnek illik visszatérnie, de főleg azért jövök, hogy ellenőrizzem a bogyiszlói paprikaültetvények megtrágyázottságát… És a reggeli szekszárdi piacot is várom, fröccsel és lángossal, meg a hidasi afterpartit Szitó Ervinnel, Lőw Andrissal.”
Ha már Szitó Ervin… Róla nemrég hosszabban is írtunk, a Korinthosz az egyetlen hazai versenye, itthon van, egész évben ezt várja a legjobban, nagyon sokat jelent neki.
„Tavaly átvészeltem a hőséget, és hittem benne, hogy be tudok érni – akkor is, amikor másnap felkelt a nap, és végtelen vonalban láttam a többi futót Bogyiszló felé futni, míg a távolban balra voltak Szekszárd dombjai. Az idén a húsz órán belüli teljesítés a cél.”
(Nyitókép: alpinrun.hu)
