Hiányzott már a nyár a hosszú hidegben töltött hónapok után? Miért vágyott vissza éppen most az óceánra?
Már a sarkvidéki expedícióim előtt is régóta foglalkoztatott a gondolat, hogy mi lehet az a minimális eszköz, amellyel még megvalósítható egy óceánátkelés. Természetesen az is jelentős motiváció, hogy ilyen formában még nem történt transzatlanti út. Ahogy elindulok a Kanári-szigetektől a Karib-térség irányába, egyre melegebb idő várható, így a legkedvezőbb időpontot választottam az evezésre.
A párosevezés, majd a szóló kenus út után, ahogy egy korábbi interjúban fogalmazott, logikus lépés a kabin nélküli SUP mint az átkelés újabb eszköze, amelyen nem tud elbújni a vihar elől. Gyakorlatilag rábízza magát az óceánra és a hajójára. Ennyire tiszteli a természetet?
Eddig több mint másfél évet töltöttem nyílt vízen, az így szerzett tapasztalatok birtokában megvalósíthatónak tartom az utat. Való igaz, hogy tisztelem az óceánt, felnézek rá, és a környezet, amely az óceán közepén körülvesz, semmihez sem fogható vagy hasonlítható. Ilyenkor döbbenek rá igazán, hogy mi, emberek mennyire picik is vagyunk ezen a világon.
A korábbi hat utam során átélt élményeim hatása a mai napig kíséri a mindennapjaimat, ez a mostani azonban minden szempontból különleges lesz.
A saját tervezésű és építésű SUP az Old Benoni nevet kapta. Mit jelent?
A névadás során a sakkban ismert klasszikus nyitásra utaltam, amikor az ember mindent feltesz egy lapra, nincs döntetlen, és a feladás nem lehet opció. Ez egyben a Solo Transatlantic Sup Expedition üzenete, filozófiája is egyben, és a név magában foglalja az én hozzáállásomat is.
Történelmi tettet hajthat végre, hiszen gumicsónaktól kezdve, a kenun át, a kajakig már mindennel áteveztek az Atlanti-óceánon, ám a SUP-pal még soha senki. Mennyire hajtja egy belső késztetés, hogy újabb és újabb rekordokat döntsön meg?
Engem ez éltet bizonyos szinten. Nem feltétlenül a rekord, hanem hogy ne egy kitaposott úton haladjak. Ha olyasmit teszünk, amit eddig más még nem, annak valamennyi részletét precízen ki kell találni, és persze bevállalósnak is lenni kell hozzá.
Mekkora előnyt jelent a mentális felkészültségében, hogy ultrafutóként megszámlálhatatlan kilométer van a lábaiban?
Az ultrafutás nagyban növelte a monotonitástűrésemet. Ez pedig az óceán közepén elég meghatározó. De mondhatnánk, hogy fizikailag a keringésnek is jót tesz. A futás nekem életformát jelent, és rengeteget kaptam az utazástól.
Az eszköz kialakítása és a szükséges felszerelés beszerzése során a minimalizmusra törekedett. A technikai hátteret illetően azonban, okulva a korábbi tapasztalatokból, a lehető legfelkészültebb utazása előtt áll. Így nyomon tudják követni a családtagjai és a barátai, hogy épp hol és merre jár?
Igen, a Facebook-oldalalom keresztül napi szinten lesz aktuális helyzetjelentés, de a jeladómnak köszönhetően online bárki nyomon követheti, hogy éppen hol vagyok.
Valóban a maximális biztonságra törekedtem, több telefonnal is felkészültem az útra, valamint egy úgynevezett biztonsági mentőtutajt is magammal viszek, amelyben nagyon nagy vihar esetén több napot is át tudok vészelni.
Szeretném, ha ez az utam nem csak öncélú rekordkísérlet volna, hanem visszaadhatnék egy szeletet abból a rengeteg támogatásból, amit én is kapok. A korábbi expedícióim során ugyanis nagyon sok felajánlást kaptam, amelyeket eddig rendre visszautasítottam, de most úgy döntöttem, ne nekem érkezzenek ezek a hozzájárulások, hanem fordítsuk jótékony célra a befolyt összeget. Szívügyemnek tekintem, ha segíthetek, mint például tavaly, amikor Ötvös Ádám barátommal keresztülfutottunk az országon. Mindennap megálltunk, és gyerekeknek tartottunk motivációs előadásokat a sportról. Most egy mentőautót szeretnék csatasorba állítani, tehát erre gyűjtünk az evezésem során. A részleteket a közösségi médián keresztül hamarosan közzéteszem.
(Megjelent a Nemzeti Sport Csupasport mellékletében 2020 januárjában.)
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!