Vannak ezek a rövidítések, amelyeket a futók rendszeresen használnak. Amúgy jogosan. A fene sem akar méteres szavakat leírni, ha le lehet tudni két betűvel. Megjegyzem, az ilyen szakrövidítéseket én se értem, így puskázok, örök hála Larry Page-nek, hogy feltalálta a „guglit”.
Kili: „Sasold csak, Ferikém, lezavartam ma huszonkét kilit másfél óra alatt.”
Nem nehéz kitalálni miről van szó, de amúgy kilométert jelent. Nahát! Egyéb variációi: km, kilcsi.
Pk: „Jaj, Ferikém, hallod, ebben a pusztulat melegben nagyon nehéz a pk-s edzés, egyből felugrik 170-re, lehet, nem kellett volna előtte bedobnom két Red Bullt.”
Valaki hisz benne, van, aki nem, de egyre többen végeznek pk-s, azaz pulzuskontrollos edzést, vagy legalábbis ellenőrzik futás közben a pulzusukat.
Ezt már csak azért is érdemes, mert ha látod, hogy már 190-nél tartasz, érdemes kicsit megállnod, mielőtt sztrókot kapnál, és ha ez az állapot huzamosabb ideig fennáll, el kell filózni azon, valami gebasz történt a rendszerben.
Félmarcsi, marcsi: „Ferikém, mi a terved a Börzsönyben, félmarcsira mész, vagy lezavarsz egy egész marcsit?”
A Máriák talán felháborodhatnak, hogy a nevüket kisajátították a futók a félmaratoni, maratoni szép, becéző kifejezésére.
Egyelőre ennyit tudok, sajnos még nem hallottam az ulcsi, tercsi, ulcsitercsi szakszavakat, de ami késik, nem múlik, csak akad köztünk egy új Kazinczy, aki meghonosítja ezeket a szép szavakat.
AVG: „Nézd csak, Ferikém, nézd ezt az AVG-t, négyperces ezrek, 140-es átlaggal, ebből Tokió lesz!”
Az AVG (leánykori nevén average, magyarul átlag) egy tök jó találmány, mert mind a tempó, mind a pulzus elé oda lehet biggyeszteni, így kijönnek ilyen szép dolgok, hogy AVG HR – csak azért is leírom: average heart rate, ráadásul meg is magyarítom, hogy átlagpulzus; tudod, amit az edzés után lecsekkolsz, hogy mégis mit produkált a szíved másfél óra alatt, meg persze az átlagsebességet is lemeózhatod, ha valami okoskütyüvel futsz. Ma már nem nagy kunszt, egy olcsóbb óra vagy teló is saccperkábé megmutatja neked, aztán kijöhetnek kisebb-nagyobb pontatlanságok, hogy félperces kilit futottál, vagy átszáguldottál a Dunán, de legalább – kicsit kiszínezve a bakit – lesz mit mesélni az unokáknak.
Fartlek: „Ferikém, az intervall előtt nyomunk egy kis fartleket póznától póznáig a rakparton?”
Eme két kardinális fogalmat gyakran én is keverem. Meg amúgy a fartlek esetében értem azt, hogy fart, de mi az a lek? Skandisok előnyben.
De hogy én is felhomályosítottam magam, a fartlek ilyen kis iramjáték, futsz három villanypóznát kicsit keményebben, aztán hármat lazán, és ezt ismételgeted, de ellentétben az intervallal, fartlek közben nem akarsz meghalni.
Intervall: „Ferikém, akkor nyomassuk azokat az ötperces intervallokat 160-170 között, ahogy a csövön kifér.”
Rigorózusabban is hangzik ez a szó, és az is. Itten, kérem, nem játszadozunk, itt az életünkért küzdünk, miközben minden testrésünkön próbálunk levegőhöz jutni.
Az intervall jobban szabályhoz kötött, teszem azt, futsz négyszer öt percet 170-es max. pulzussal, ha pk-zol (hah, csak hogy elsüssem!), és egy-egy mindmeghalás között tartasz kétperces kocogást, hogy aztán sírva könyörögsz, csak ennek az öt percnek legyen már vége.
S most jön a bónusz!
Cf: „Ferikém, ez nagyon durva volt, olyan hirtelen jött rám a cf, hogy azt hittem, örökké oda lesz a becsületem, ha csak egy percet is késlekedem.”
Nem, nem a crossfit iránti vágyat meg nem is a childfree-t jelenti ez esetben; de most mit csináljak, ha igencsak gyakori problémát okoz a derült égből villámként lecsapó cifrafosás, amely a viktoriánus erkölcsöket valló közegben Voldemortként szerepel, azaz nem nevezzük néven, így maradjék a diszkrét cf rövidítés. Aki akarja, úgyis érti.
