A magyar válogatott rekordot döntve, 658 kört megtéve tizenkettedik lett a backyard világbajnokságon. Reális eredmény született?
Abszolút – mondta Baranyai Máté, a magyar csapat vezetője. – A világbajnokság előtt a tizenharmadik helyen szerepeltünk a világranglistán, ehhez képest tizenkettedikek lettünk. Örülök, hogy több mint ötven körrel megdöntöttük a körszámunkat a két évvel ezelőtti vb-hez képest, akkor hatodikak lettünk. Azonban hihetetlen módon fejlődik a backyard, így ennél csak jobb eredmények várhatóak a jövőben. Ha lett volna egy kis szerencsénk és elkerülik a sérülések a futókat, előbbre is végezhettünk volna. Ki kell emelni Fűrész Editet, aki kiemelkedően teljesített, hatvan körrel ő érte el a legjobb eredményt a magyar csapatból.
Meglepte, hogy hölgy lett a legjobb? Mögötte ötvenkilenc körrel Fodor Szilárd végzett.
Nem. Tudtam, hogy Edit nagyon ügyes, sok mindent alárendel annak, hogy a backyardban egyeduralkodó legyen Magyarországon a nők között, de még akár Európában is az lehet. Nem lepett meg, hogy ilyen remekül teljesített. Sajnálom, hogy Szilárd nem tudott továbbmenni, így Edit sem, pedig volt még benne több, akár hetven-nyolcvan óráig is eljuthatott volna, hiszen nagyszerű állapotban volt. Talán nem túlzok, ha azt mondom, Edit élete legjobb formájában van, képes lett volna olyan eredményre, ami világszinten is kiemelkedő. Sajnos senki nem tudta segíteni, emiatt pedig van egy kis hiányérzetem. Nagyszerű évek várnak rá a backyardban.
Csapatvezetőként milyen tanulságokat vont le a világbajnokságból?
Talán a futók több dolgot tudnak levonni, ám az biztos, hogy aki válogatott megméretésre készül, annak ez legyen a legfontosabb. Sajnos néhány versenyzőnknek nem jött össze a formaidőzítés, ám tudni kell, hogy nem profi sportolókról beszélünk. Voltak olyanok, akik a világbajnokságot megelőzően rengeteg versenyen vettek részt, olyanok is, akik előtte hosszúakat futottak, egyik sem biztos, hogy jó ötlet volt, nem volt mindenki teljesen éles. De ott van Nemes László példája, akinek abszolút a backyard-világbajnokság volt a célversenye, maximálisan felkészült, ám elsőként sérült meg, aztán az övét követte több sérülés, nem volt szerencsénk. Csapatvezetőként nem volt nagy mozgásterem, hiszen a ranglista alapján válogathattam be a futókat, ha valaki előtte kidőlt, akkor a sorrendben következő került a listára. A feladatom így arra korlátozódott, hogy minden a lehető legjobban menjen, a futók mindent megkapjanak verseny közben, a frissítés rendben legyen, és még sorolhatnám. A helyszín, a pálya remek volt, az időjárás is kegyes volt, és összességében sikeres vb-n vagyunk túl, de le kell vonni a tanulságokat. Büszke vagyok a srácokra. Tanulgatjuk a backyardot, azon dolgozik mindenki, hogy egyre jobbak legyünk és a két év múlva esedékes vb-n ne kövessük el ugyanezeket a hibákat. A következő két évben igyekszünk úgy összerakni a naptárat, hogy még jobbak legyünk és még jobban összecsiszoljuk a csapatot.
Az eredményeken is látszik, hogy egyre jobban fejlődik a sportág, ám a világbajnok belgákat ki kell emelni. Összesen 1147 kört mentek, a végén három futójuk is száztíz kör után hagyta abba. Mitől ennyire jók?
Igyekszem utánajárni, hogy mi a belgák csodaszere, amitől ennyire stabilak és jók. Az biztos, hogy abszolút célversenyük volt a világbajnokság, remekül felkészültek, és nagyon jól támogatták egymást. Egyelőre ennél többet nem tudok. Fantasztikus munka zajlik Belgiumban, az ő szintjükre nagyon nehéz eljutni, a következő években szerintem senki sem lesz képes megfogni őket. Igyekszünk majd apró titkokat ellesni, amit mi is hasznosíthatunk.
Térjünk rá egy másik versenyre: nem sokkal a backyard-világbajnokság után Veszprémben először rendezték meg a Super6-ot. Milyen volt ez a hatórás esemény?
Szuper! Fantasztikus hangulatban zajlott a verseny, különleges volt látni a remek magyar és külföldi ultrafutókat atlétikai pályán. A visszajelzésekből azt vontam le, nekik is jó volt, hogy ezúttal más helyen, más körülmények között futhattak. Ez új irány az ultrafutásban, van még benne lehetőség, jövőre még többen leszünk. A mostani időpont nem volt a legmegfelelőbb, hiszen az idény végén járunk, de a telített naptár miatt most volt hely. Jövőre augusztusban rendezzük, a nagy hőség elkerülése miatt a reggeli órákban. Sok külföldi sportoló már most jelezte, hogy szívesen jönne, és a verseny után eltöltene pár napot a Balatonnál, így összekötnék a kellemeset a hasznossal. Természetesen több számmal is készülünk, az elitfutam mellett lesz nyílt futam, hattagú váltó, illetve két- vagy háromórás erőpróba.
November tizedikén rendezték az év utolsó versenyét, a RunPunchot. Erről is beszéljünk egy kicsit.
Új, a World Athletics által hitelesített pályán tartottuk a versenyt, és a korábbiakkal ellentétben csak aszfalton vezetett az útvonal. A főfutam a félmaratoni volt. Zárásként egy ausztrál farmerre emlékezve nyolcszáz méteres gumicsizmás futást szerveztünk.
Fotók: Runion
