Érzelmes bejegyzést írt a Kör 152 kilométeres távjának teljesítésével kapcsolatban a közösségi oldalára: néhány nap elteltével hogyan gondol vissza rá?
Nagy álmom volt, régóta meg szerettem volna valósítani – mondta Kelemen Anett, aki Ispán Zsolttal együtt 35 óra és 43 perc alatt ért végig a börzsönyi kihíváson. – Néhány nap elteltével az ugrik be, hogy elég erős voltam ahhoz, hogy végigmenjek és megcsináljam. Igaz, Zsolttal kicsúsztunk a szintidőből, de ez abszolút nem szomorít el. Már az indulás előtt leszögeztük, hogy nem számít, mennyi idő alatt és milyen körülmények között teljesítjük a távot, a lényeg, hogy körbeérjünk. Nagyon boldog vagyok, hogy sikerült.
Mit érzett a célba érkezés pillanatában?
A legelső gondolat a boldogság mellett az volt, hogy soha többet nem csinálom meg… Nagyon nehéz volt, vannak kifejezetten nehezen járható részek a százötvenkét kilométeren, ráadásul nehezen lehet tájékozódni, mivel sok helyen benőtte az ösvényt a növényzet, így botokkal tudtunk csak utat törni magunknak.
Sőt, többször előfordult, hogy nem volt jelölés a fákon, a telefonos GPS pedig érthető módon nem mindenhol működik… Szerintem az útvonal nyolcvan százaléka nehezen járható volt, nagy koncentráció kellett, hogy végigmenjek. Figyelni kellett, hogy hova teszem a lábam, egy rossz lépés, és meg is lett volna a baj.
Hogyan oszlott el a futás és a gyaloglás a harminchat óra alatt?
Kevés futásról, inkább gyors gyaloglásról, túrázásról lehetett beszélni. A pálya technikás részekből tevődik össze, féltettem a lábam, annyit nem ért, hogy egy esetleges rossz mozdulat miatt hónapokra kidőljek. Óvatosan haladtunk, jóval többet sétáltunk, mint amennyit futottunk.
Mi jelentette a legnagyobb kihívást?
Előzetesen többen is mondták, utólag pedig mi is rájöttünk, hogy rossz volt az időpontválasztás. A Börzsönyben ebben az időszakban nagyon magas a növényzet, ráadásul rengeteg bögöly és szúnyog van, amelyek összevissza csíptek minket, nehéz volt arra figyelni, hogy ne essünk szét fejben. Csak arra szabadott figyelni, hogy célba érjünk, mindegy, mi hátráltat. Szóval, ha egy dolgot kellene kiemelni, mint legnagyobb kihívást, az a mentális része lenne.
De csak megérte szenvedni, hiszen sikerült végigmenni, ráadásul szép, egyedi befutóérmet kapott.
Nem is akárkitől kaptam, Tangl Eszter kétszeres Kör-teljesítőtől. Ő kétszer szintidőn belül teljesítette a távot, nagyon tisztelem. A Börzsöny Trailen ismerkedtünk meg, jót beszélgettünk, akkor mondta, hogy mindenképpen követ majd. Így is lett, és a végén elhozta nekem a saját maga által készített érmet. Meglepett, nagyon örültem neki, kedves gesztus tőle.
A Kör óta két versenyen is részt vett. Mit lehet tudni ezekről?
Előbb Soltvadkerten futottam egy maratonit, majd a Börzsöny Expresszen teljesítettem harminc kilométert. Egyik versenyen sem a helyezés volt a lényeg, csupán az, hogy ott legyek és a többiekkel együtt egy jó kis napot töltsünk együtt. Utóbbin már többször részt vettem, nagyon szerethető esemény, végig terülj-terülj asztalkám van sok sütivel, gyümölccsel és zsíros kenyérrel . Igazi örömfutásként éltem meg.
Mi a következő célja?
Szeptemberben a Vadrózsán negyvenegy órán belül szeretnék végigmenni, majd októberben következik a backyard-világbajnokság, ahol magyar színekben állok rajthoz.
Fotó: Pozderka Attila
