Remek versenyzéssel győzött a Sümeg Trailen: miért esett a választása erre a versenyre?
Először négy éve vettem részt a Sümeg Trailen, és megnyertem a huszonegy kilométeres távot – monda Bognár Nikoletta, aki 2:01:28-as idővel győzött. – Minden évben terveztem, hogy visszatérek a versenyre, de mindig közbejött valami, általában egy másik esemény. Ám most úgy alakult, hogy részt vehettem a versenyen, és sikerült ismét győznöm. A rajt előtt a dobogót tűztem ki célul, a formám alapján benne volt, hogy a legjobb háromban végezzek.
Milyen volt a verseny és a futás?
Remek volt minden. Négy éve nem ugyanezen a pályán versenyeztünk, úgyhogy volt újdonság, igaz, néhány szakasz „ismételte magát”. Jól ment a futás, remekül be tudtam osztani az erőmet, úgy éreztem, a célba érkezést követően maradt még bennem, tovább is tudtam volna futni. A pálya kifejezetten tetszett, ráadásul családias hangulatú verseny volt.
A pálya végén fel kellett futni egy meredek emelkedőn a várba. Ez volt a legnehezebb rész?
Nem esett jól a végén az emelkedő, ráadásul ezt követően volt még egy újabb, kisebb kaptató, amely meglepetés volt. Na az kemény volt, „nem tetszett a lábaimnak”. Szerintem a versenyzők nagy részének az utolsó szakasz volt a legnehezebb, ez jelentette a legnagyobb kihívást. S nemcsak hogy kemény emelkedő volt, még csúsztak is a kövek.
Egy kicsit menjünk vissza az időben: mikor kezdte a futást?
Kétezertizenötben kezdtem el futni egy pajzsmirigyprobléma miatt, és rögtön beleszerettem. Szép lassan a pajzsmirigyem rendbe jött, a futás pedig megmaradt. Eddig kisebb, alacsony létszámú versenyeken vettem részt, ám belekóstoltam már az ultrába is. Tavaly a Vadlán Terep Ultra ötven kilométeres távján második lettem, az idei Ultrabalatonon pedig a háromtagú csapatban második helyen végeztünk. Az Ub-n hetvenhat kilométer jutott nekem, 5.03-as átlagot hoztam, elégedett voltam magammal. Ezeken kívül sok kisebb versenyen értem el dobogós helyezést, a Sopron Trail tíz kilométeres távját például megnyertem. Maratonit versenykörülmények között még nem futottam, azonban edzésen már rengeteget.
Ha jól tudom, nem olyan régen betegséget diagnosztizáltak önnél. Ez nem hátráltatja?
Kétezerhuszonegy januárjában szklerózis multiplexet diagnosztizáltak nálam, de találtam egy nagyon jó orvost, aki szerint maradjunk a látóideg-gyulladásnál. Ezt a folyamatot azóta nyomon követjük, szerencsére tünetmentes vagyok.
A Sümeg Trail után nem sokkal az Írottkő Futóverseny negyvenhat kilométeres távján vett részt, ahol szép eredményt ért el. Milyen volt?
Csodaszép tájakon futottunk a Kőszegi-hegységben, ám nem ment problémamentesen a felkészülés, ugyanis a verseny előtt másfél héttel ledöntött a láz és a torokfájás. Ám nagyon vártam már ezt az eseményt, így semmiképp sem akartam kihagyni, mindent megtettem, hogy felépüljek, és ott lehessek. Huszonkilenc kilométerig egészen jól ment, akkor húzott el mellettem egy lány, de azt gondoltam, ha összekapom magam, és fejben erős leszek, meglehet a második hely. Mentem előre, küzdöttem, hajtottam, a végére fájt is mindenem, de meglett a női második hely. Remek volt a szervezés, csodálatos a pálya, nagyon boldog vagyok, hogy részt vehettem a versenyen. Idén ez volt az utolsó megméretésem, most jöhet egy kis pihenés, ami azért is jön jól, mert íngyulladásom van a combhajlítómban.
A felépülést követően milyen terveivannak?
Habár futottam már hosszú távon, nem vagyok nagy ultrás, az ötven kilométer még úgy-ahogy elmegy, de az annál nagyobb távok egyelőre nem vonzanak. Ezzel együtt a száztizenhat kilométeres Burgenland Extreme teljesítménytúrát kétszer már teljesítettem, januárban harmadjára is szeretném.
