Józsa Ádámmal együtt hatodik alkalommal lesz ott a Spartathlonon. Hogy kezdődött minden?
Mindketten futók vagyunk, így nagy vágyunk volt, hogy valamilyen formában részt vegyünk a Spartathlonon – mondta Oertel Nándor a Csupasportnak. – A futásban még nem vagyunk azon a szinten, így kísérőként és tudósítóként vagyunk jelen évek óta a görögországi versenyen. Amúgy már korábban is támogattam egyenpólókkal a magyar csapatot, ez jó lehetőség volt arra, hogy kicsit összefogjuk a társaságot. Nehéz a feladat, ugyanis folyamatosan változik a csapat, minden évben máshogy néz ki a lista. Azt éreztük, jó lenne még jobban összekovácsolni a Spartathlon magyar futóit, és ehhez a szöveges, képes közvetítés és a kísérő szerep megfelelőnek tűnt.
A futókat néhány ponton lehet segíteni, így rájöttünk, van annyi időnk, hogy nem csak az általunk kísért sportolót követjük, hanem hírt adunk a többiekről is.
Az évek során fejlesztettük a módszerünket, mindig frissítünk egy futót, és közben mozgunk előre-hátra is a mezőnyben. Összedolgozunk a többi kísérővel, ők is készítenek fotókat és videókat a követett versenyzőikről.
Megütötte a fülemet, még nem tartanak ott, hogy futóként teljesítsék a versenyt. Ezek szerint ez is tervben van?
Ádámmal együtt nagy célunk, hogy egyszer futóként is ott legyünk a versenyen. Két kvalifikációs eredményem is volt a 2019-es és a 2020-as sorsolásra, de sajnos közbejött egy sérülés. Úgy tűnhet, előnyünkre válik, hogy már néhányszor végigmentünk a pályán, de ugyanennyire nehezebbé is teszi a saját felkészülésünket, mert végig látjuk a futók küzdelmét, „szenvedését” és feltámadását, ismerünk minden nehéz szakaszt, a végeláthatatlan emelkedőket, a sötét, kietlen földutakat, valamint kóborkutya-telepeket.
Izgatottak a rajt előtt, vagy a rutinjuk miatt nyugodtan várják a mezőny indulását?
Már hónapokkal korábban elkezdjük a saját utunk megszervezését, repülőjegyet és szállást foglalunk, időjárást bogarászunk, megnézzük, milyen esélyei vannak a magyaroknak, statisztikákat nézegetünk, valamint elkészítjük a beharangozókat és a bemutatkozókat a Facebook-csoportba – Ádám barátommal nekünk előkarácsony a Spartathlon, ünnepként tekintünk rá.
Hogyan választják ki, hogy melyik futót kísérik?
Korábbi emlék Athénból: Vágó Boglárka és a kitartó kísérők
Az első három alkalommal Vágó Boglárkát kísértük, a következő évben Bogi nem vett részt a versenyen, így másik futó után kellett néznünk. Körbekérdeztünk mindenkit, kinek nincs még kísérője, ki mellé tudnánk beállni segítőként. Kísértük Balogh Ildikót és Bogár Jánost is, idén pedig Földi Zsuzsannát segítjük. A verseny közben minden futónknál van egy-egy görög és magyar jeladó, így pontosan tudjuk, melyikük merre jár. Ahogy említettem, sok kísérő is készít a saját versenyzőjéről képeket és videókat, majd azokat feltölti a csapat közösségi oldalára, a Spartathlon magyar csapat felületre, amelyen több mint tizenkilencezer követő figyeli az eseményeket a verseny teljes időtartama alatt. Az elején egyben van a mezőny, ám a végére nagy különbségek alakulnak ki, akár tizenvalahány óráról is beszélhetünk. Harminchat óra a szintidő, a mezőny nagyrészt harminckét-harmincnégy óra között ér be. Persze az őrültek lefutják négy harmincas tempóban…
Érdekes, de néhány éve hatalmas vihar tombolt a verseny alatt, mégis többen értek be a célba, mint tavaly, a nagy hőségben. Úgy látszik, a meleget kevésbé bírják a futók, mint a hatalmas esőt és szelet.
Milyen esélyei vannak a magyar futóknak?
Erős a magyar csapat, de a Spartathlonon a legtöbb futónak a teljesítés a fontos, a díjazás is ennek szellemiségét idézi, hiszen „csak” egy olajágkoszorú. Vannak persze olyan indulók, akik a győzelemért mennek, a magyar kontingensben idén is van több esélyes a jó eredmény elérésére. Nem latolgatnék esélyeket, mert nem akarok plusznyomást helyezni futóinkra, de azt mondhatom, hogy jó kis csapattal utazunk ki. Hosszú a verseny, bármi közbejöhet, de nagyon tisztességesen felkészültek a magyar futók.
Oertel Nándor (balra) és Józsa Ádám az elmúlt években mindig ott volt a célban Leonidász király szobránál
Az évek alatt biztosan találkoztak veszélyes és különleges szituációkkal is.
A Spartathlon veszélyes verseny, de szerencsére súlyos balesetet még nem láttunk, kizárólag Athénban van rendőri felvezetés, majd onnan kiérve mindenféle biztosítás nélkül halad a mezőny.
Forgalmas utakon kell haladni, húsz óra futás után Spárta felől száz feletti tempóban jönnek szembe a kamionok… Ekkor már mentálisan borzasztóan fáradtak a futók, nem magabiztos a mozgásuk, kifejezetten veszélyes a szituáció, Magyarországon ilyen biztosan nem fordulhatna elő. Az elmúlt években érdekes volt látni, hogy a teljesen elfáradt futó öt perc pihenő és egy tál leves elfogyasztása után mekkora lendülettel megy tovább – mintha kicserélték volna.
Tanúja voltam annak is, hogy az egyik frissítőpontnál ki volt írva, balra kell menni, ám egy japán hölgy sikítva elindult a másik irányba.
Megkérdeztem, hogy nincs-e orvos, aki ránézne a látható zavarral küzdő futóra, mire azt felelték, ennél a hölgynél már megszokták ezt, minden évben így viselkedik, majd rájön, hogy rossz irányba halad, és megfordul. Elképesztő volt, de láttunk olyat, hogy egy vak férfi – természetesen kísérővel – teljesítette a versenyt. Arra lettem figyelmes, hogy egy kóbor kutya iszik az ölében lévő levesből, majd amikor felállt, akkor láttam, hogy a hátára van írva, hogy vak. Félmaratonin vagy maratonin nem szokatlan ez, de kétszáznegyvenhat kilométert így végigcsinálni… Le a kalappal!
Nem lehet könnyű önöknek…
Negyven-negyvennégy órát vagyunk fent egyfolytában, kemény csaknem két nap ez nekünk is. Arra nincs lehetőség, hogy a teljes magyar küldöttség közös programokat találjon ki, ugyanis mindenki máshogyan és másik időpontban érkezik a helyszínre. Egy-egy közös fotót el szoktunk készíteni a csapatról, de a verseny előtt mindenki inkább magára figyel, és mentálisan készül a versenyre.
A Spartathlon után két buli is van, az egyik a hagyományos klasszikus este, amikor vicces látni, hogy a futók remegő lábakkal alig bírnak járni, s mégis táncolnak.
A másik a rendhagyó futás, amit a célba érések másnapján tartanak, itt a nők bugyiban és melltartóban, a férfiak alsógatyában futnak egy kört az atlétikai stadionban. Na, de a bulizás még odébb van, most mindenki a rajtot várja izgatottan.
Szeptember 30-án a rajt: Athéntól Spártáig lehet követni a magyarok nagy futását
Jelen állás szerint idén 23 magyar futó lesz ott a Spartathlonon: Evetovics-Balla Hajnalka, Fogarasiné Veres Krisztina, Földi Zsuzsanna (képünkön – őt kísérik a versenyen Oertel Nándorék), Máté Mónika, Zétényi Szvetlana, Bazsó Tibor, Boros Richard, Cserpák Tamás, Csingár István, Erős Tibor, Gáspár Péter, Horváth Péter, Horváth Tamás, Mihalik Norbert, Nemes László, Prantner Gábor, Rottler Zoltán, Simon György, Simonyi Balázs, Szekeres Tibor, Toldi Péter, Vajda Zoltán és Virág Pál képviseli hazánkat a legendás görög versenyen. A rajt szeptember 30-án, szombaton magyar idő szerint reggel hat órakor lesz Athénban az Akropolisz lábánál, a leggyorsabb futók vasárnap hajnalban érnek Spártába, hogy megérintsék Leonidász király szobrának talapzatát. Sok-sok dobogós helyezés mellett magyar győzelmek is születtek a Spartathlon dicső történelmében, a nőknél Lubics Szilvia 2011-ben, 2013-ban és 2014-ben, Maráz Zsuzsanna 2018-ban és 2019-ben, az amerikai színekben versenyző Nagy Katalin 2015-ben végzett az élen, a férfiaknál Bogár János 1991-ben, Bódis Tamás pedig 2019-ben lett első.
