Kisebb-nagyobb megszakításokkal tizenhét éves kora óta fut – jobban, s hitelesebben nem is kezdődhetne Evetovics-Balla Hajnalka története.
S hogy a sokak által Haanchee-nek vagy Hankának becézett hölgy sportos alkat, arra további bizonyíték, hogy általános iskolában népi táncolt, tornázni járt, mígnem tizenkét évesen rátalált a kézilabdára, s ennek köszönhetően került középiskolásként Budapestre Pásztóról.
A sportos sztori ott bicsaklik meg kicsit, amikor történetünk szereplője tizenhét esztendősen egy sérülés után abbahagyta a kézilabdázást.
„Akkor kezdtem rendszeresen futni, ugyanis kollégista diákként ez volt a legegyszerűbb megoldás – fűzi tovább a sportos, futós szálat Hanka. – Egyetemistaként még voltak kihagyásaim, és akkor szippantott be teljesen a futás világa, amikor a BSI-be kerültem dolgozni. Kétezertízben Sárváron voltam először ultraversenyen, amikor a férjem huszonnégy órát futott, én pedig a segítője voltam; akkor és ott annyira magával ragadott a hangulat, hogy megfogadtam, egy év múlva én is a pályán leszek – és lám, kétezertizenegyben elindultam az első tizenkét órásomon. Igazából csak azt szerettem volna kipróbálni, megtapasztalni, milyen belülről az ultrafutás, hogy aztán jobban tudjak segíteni a pálya mellől, de olyan nagy élmény volt, hogy a pályán ragadtam.”
Hajnalka férje, Evetovics Milán szintén ultrafutó, többszörös Ultrabalaton-teljesítő. Az egykori NB II-es kézilabdázó hölgy általa is mind közelebb került a futóversenyek világához, ráadásul a munkája is ide kötötte.
„A BSI-s munkámból fakadóan láthattam, mennyire élvezik az emberek a versenyzést, milyen boldogok a célban. Én egy céges váltóversenyen mutatkoztam be, két és fél kilométert kellett futnom, később voltam váltótag a Prága Maratonon, kétezernyolcban futottam először félmaratonit a Balatonnál, két év múlva pedig Budapesten teljesítettem az első maratonimat, és onnan »ugrottam« a tizenkét órásra.”
Hanka bírja a monoton futásokat, a szekszárdi Sixárdon például hat órán át körözött…
Az első ultratávú versenyre már szakember segítségével készült Hanka, aki azóta már edzőként is dolgozik, így kisfia és férje mellett menthetetlenül a futás tölti ki a mindennapjait.
„Kétezertizenegy óta Barát Gabriella irányításával futok, ő segített úgy felkészülni a sárvári tizenkét órásra, hogy aztán ne akarjam azonnal kidobni a futócipőmet. Gabival egyébként régi barátság a miénk, nagyon jól ismer, tud motiválni, nem riad meg tőle, ha valami nagy kihívásra vágyom, és akkor is hisz bennem, amikor esetleg én már nem is hiszek annyira magamban. Edzőként nincsenek régi tapasztalataim, néhány hónapja dolgozom ebben a szerepben, még nagyon sokat kell tanulnom és fejlődnöm, emiatt nem is vállaltam sok embert. Szerintem sokat számít, hogy tudják, jól ismerem belülről a futást, sőt a saját jó és rossz tapasztalataimmal is tudom őket segíteni. Mindenki más személyiség, mindenkivel máshogy kell kommunikálni, másfajta törődést igényel, de igyekszem mindenkivel megtalálni a közös hangot.”
Ahogy a legtöbb, hobbifutóval dolgozó edző, Hanka is online dolgozik. Egyrészt a Gyerünk, anyukám! közösség Kilométerfaló futóprogramjait vezeti, három szinten több tucat anyukát segítve a futásban. Ez eleve online közösség, így mindenki ott edz, ahol lakik (vagyis az ország minden táján, sőt külföldön is), s a az interneten kommunikálnak egymással. Másrészt vannak egyéni tanítványai is, akikkel szintén a neten tartja a kapcsolatot.
„Van, akit már láttam versenyzés közben is, de mindenkiért nagyon izgulok. Ha lehetőségem lesz rá, mindenkit megpróbálok majd »élesben« is megnézni és biztatni. Azt szoktam mondani, senkit sem lehet megmenteni önmagától. Vagyis azt nem akadályozhatom meg, hogy futóim elkövessenek hibákat, vagy negatív élményeket szerezzenek, de igyekszem a saját tapasztalataimat úgy átadni, hogy azokból tanulhassanak. Funkcionális, kiegészítő edzésekhez is tudok tippeket adni, egyszerűbb sporttáplálkozási tippeket szintén, és igény szerint más szakemberekkel – dietetikussal, gyógytornásszal, masszőrrel – össze tudom kötni a futóimat.”
Hankának tekintélyes a hosszútávú futással kapcsolatos múltja, s mint mondja, a 2015-ös Ultrabalaton egyéni teljesítése volt a legnehezebb. Fizikailag és lelkileg is eléggé megterhelő volt neki, de végül sikeresen célba ért (mint ahogyan egy évvel korábban is).
„Az UB-val mindig megszenvedek, úgyhogy van még dolgunk egymással. Az álomversenyem a kétezertizenhetes Spartathlon volt, azóta sem találtam olyan kihívást, amely annyira megmozgatná fantáziámat, mint a görögországi futás. Érdekel a berlini fal nyomvonalán haladó száz mérföldes futás, a Berliner Mauerweglauf, de egyszer az UTH-n is szívesen futnék – ehhez, mondjuk, nem ártana elkezdenem terepezni…”
Nyitókép: Evetovics-Balla Hajnalka a 2017-es Spartathlonon
Futni ment – természetesen lilában!
Evetovics-Balla Hajnalka – aki futóberkekben az egyik szokásáról is ismert: imád lila színű szerelésben sportolni – régóta blogol a futásairól, sőt honlapot is indított futnimentem.hu címmel. Manapság már sokan követik, sok visszajelzést kapott azoktól a futótársaktól, akik a Hanka-élmények hatására kezdtek kocogni, s jelezték, motiválja őket a teljesítménye.
„Idővel sokan kérdezték, vállalok-e edzéstervírást, tudok-e segíteni egy-egy versenyre való felkészülésben. Ezeket mindig elhárítottam, mert bár rengeteg saját tapasztalatom van, nem éreztem, hogy a szakmai tudásom elég lenne, hogy másoknak biztonsággal tudjak segíteni. Sokáig motoszkált bennem, hogy bele kellene vágnom valamilyen edzői képzésbe. A férjem támogatásával és a szűk család segítségével előbb elvégeztem egy funkcionális edzői képzést, majd atlétika sportedzői végzettséget szereztem. Közben hosszas mérlegelés után kiléptem az állásomból – vezető szerkesztő voltam az egyik legnagyobb online életmód magazinnál –, és az önmegvalósításra koncentráltam, hogy a futás már ne csak a hobbim, hanem a munkám is lehessen.”
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
