Már a maratoni futás is embert próbáló teljesítés, de milyen céllal vágott neki a hatvanhárom kilométeres Celticnek?
Nem a győzelemért mentem – jelentette ki Turós Izabella. – Előzetesen megnéztem a rajtlistát és láttam, hogy kifejezetten erős a mezőny. Sajnos sokan nem jöttek el, pedig szeretek kemény mezőnyben versenyezni. Sohasem helyezésben gondolkodom, a célom az, hogy magamhoz képest jó teljesítményt tudjak nyújtani. Edzésnek maximum három-négy órát futok, ezért ez a megméretés egy hosszú gyakorlásnak is megfelelt versenykörülmények között. Természetesen örülök a győzelemnek, de egyáltalán nem ez volt a célom.
Milyen volt a futás?
Nagyon jól éreztem magam, ez volt az egyik legjobb versenyem. Próbáltam az előre meghatározott pulzustartományban maradni. Igaz, olyannyira nem kellett erre koncentrálnom, ugyanis végig jó értékek között mozogtam, ráadásul az emelkedők és a lejtők is jól mentek. Szerencsére az időjárás ideálisan alakult, nem volt túl meleg, alapvetően hajnali futó vagyok, így inkább ahhoz vagyok szokva. A páratartalom sem volt magas, próbáltam kihasználni az árnyékos részeket és ilyen körülmények között a lehető legtovább érni. Ki kell emelnem, hogy a frissítésben a párom segített, nélküle nem ment volna ilyen jól és könnyen. Minden szempontból kiváló verseny volt, az utolsó szakaszon is remekül éreztem magam.
Mégis mi okozta a legnagyobb nehézséget?
Alapvetően sík aszfalton futok, és nem is a hétszáz méteres szintemelkedés volt megterhelő, hanem a terepes rész. Egyáltalán nem futok terepen, és habár nem volt extrém, figyelni kellett a köves részekre. Sok helyen nehezen volt futható, nem is tudtam jól talajt fogni, így előfordult, hogy kifordult a bokám. Óvatosan kellett haladni. Az utolsó szakaszon volt egy füves emelkedő, ott nehezen tudtam normálisan haladni, de ahogy mondtam, ott is nagyszerűen éreztem magam.
Eltelt már az év fele: eddig miképp alakult az idénye?
Egy sérülés miatt nincs igazán jó évem. Februárban a Szederkény–Bóly száz kilométeres eseményen nagyszerűen szerepeltem, második lettem a nők között, majd megsérültem, emiatt nem tudtam futni. A futást görgővel helyettesítettem, a keringésem rendben volt, de nagyon hiányzott a futás. A Vivicittán ott voltam, de nem ment jól, majd az egyik főversenyem, az Ultrabalaton következett, amelyet nyolcvannégy kilométernél fel kellett adnom, mert kiújult a sérülésem. Sok volt még hátra, nem akartam kockára tenni az egész évemet. Az Ultrabalaton után a Celtic63 volt az első versenyem, kíváncsi voltam, hogy miképp reagál a lábam. Szerencsére nem volt semmilyen fájdalmam, minden a legnagyobb rendben ment. Én nem versenyzem sokat, van gyermekem, párkapcsolatom és munkám, ezek előrébb vannak a sorban, de persze a sport is kifejezetten fontos. Nem ez volt a legjobb évem, a sérülés miatt ötszáz-hatszáz kilométer hiányzik a lábaimból.
Milyen céljai vannak az év hátralévő részére?
Következőképp egy hatórás versenyt szeretnék teljesíteni, majd szeptemberben a BUFF huszonnégy órás megméretése következik. A célom az, hogy bárhol is versenyzek, mindig a lehető legtöbbet hozzam ki magamból.
