Beda Szabolcs október közepén a balatonfüredi 48 órás országos bajnokságon első helyet ért el, miután 357 kilométert tett meg a 2348 méteres körpályán.
„Ez volt életem első negyvennyolc órás futása, számomra is kérdés volt, mire leszek képes – mondta Beda Szabolcs. – Eddig huszonnégy óra volt a legtöbb, amit egyben futottam, így nehéz volt kialakítani a tervet. Úgy gondoltam, itt már érdemes valamennyit aludni, talán többet ér, ha egy kicsit pihenek, majd pedig újult erővel folytatom a futást. Péntek délben kezdődött a verseny, így két éjszakát is átfutottunk, ám mindkét éjjelbe beiktattam egy óra alvást. Úgy érzem, ez remek ötlet volt, a gyakorlatban is jól ment.
Aztán huszonnégy óra futás után akadt egy kis gond a jobb combfeszítőmmel, elkezdett fájni, a futómozdulatokat sem tudtam már rendesen végrehajtani. Alig tudtam emelni a lábam, majd olyan huszonhat-huszonhét óra után nem bírtam tovább futni. Abszolút nem merült fel bennem, hogy feladjam, így átálltam egyfajta tempós gyaloglásra. Tíz percen belüli ezreket produkáltam, úgy voltam vele, hogy egy darabig haladok így, majd visszaváltok a futásra.”
Ezzel egy időben zajlott a 48 órás országos bajnokság és a nyílt futam, de nem volt abszolút eredményhirdetés, külön-külön díjazták a sportolókat. A nyílt futamon indult Reichsmann Gábor, akivel Beda nagy versenyt vívott, folyamatosan váltották egymást az élen.
A második éjszaka folyamán ugyanis, amikor Beda már csak gyalogolni tudott, ellenfele utolérte és szerzett is pár kör előnyt, vasárnap virradóra aztán ő is átállt a gyaloglásra, és együtt fejezték be a versenyt. Reichsmann Gábor végül 364.7 kilométerrel nyerte meg a nyílt futamot.
„Korábban többször megpróbáltam visszaváltani futásra, de nem ment. Egyrészt fájt a combfeszítőm, másrészt az izomzatom már teljesen átállt a gyaloglásra. Szerencsére ennek ellenére sikerült megnyernem a negyvennyolc órás országos bajnokságot, boldog is vagyok” – fogalmazott a sportember, aki összesen három pár cipőt hordott a verseny alatt, valamint meleg ételt is fogyasztott.
Elmondása szerint a második éjszaka volt egy pont, amikor úgy elfáradt, hogy azt érezte, azonnal le kell dőlnie, nem tudott továbbmenni, így az autóban aludt egy órát. Érdemes volt lepihennie, mert utána sokkal kipihentebben tudta folytatni a versenyt. Frissítőként gélt és izotóniás italt fogyasztott, de előfordult, hogy kólát is ivott, ami jót tett fáradtság ellen. Ezen kívül banánt és datolyát evett, valamint figyelt rá, hogy meleg ételhez is jusson.
„Ilyen hosszú távon nagyon jól jött, hogy paradicsomlevest tésztával és főtt krumplit is fogyasztottam – emlékezett vissza, majd ejtett pár szót a cipőválasztásról is. – Viszonylag vékony talpú cipőben kezdtem, egy idő után éreztem, hogy egy kicsit párnázottabb jobb lenne. Akkor cipőt cseréltem, de amiben eredetileg versenyezni akartam, azt természetesen otthon hagytam… Szombaton az egyik edzéstársam utánam hozta, így összesen három cipőt viseltem a verseny alatt.”
Beda Szabolcs úgy érezte, a végére nem fogyott el teljesen az ereje, a versenyen összeszedett sérülése jobban aggasztotta. Nem volt kimondottan fáradt, de jobban kimerült, mint a huszonnégy órás verseny után. Annyira, hogy az eredményhirdetésre várva a kísérőivel együtt elaludtak a fűben.
De nem is a fáradtság zavarta a leginkább, hanem a probléma a combfeszítőjével, ráadásul emiatt egy kicsit féloldalas lett a mozgása a végére. Így sem pihent sokat, két héttel a 48 órás ob után már az Intersport Terepfutás harmincegy kilométeres távján állt rajthoz.
„Ahhoz képest, hogy két héttel korábban részt vettem a negyvennyolc órás országos bajnokságon, elég könnyen ment. Ha őszinte akarok lenni, a versenyt megelőző napokban már éreztem, hogy jó állapotban vagyok. Sikerült visszanyernem a formám, nem éreztem fáradtságot – mondta Beda Szabolcs. – A negyvennyolc órás országos bajnokságon elszenvedett kisebb-nagyobb sérüléseim rendbe jöttek, ám ennek ellenére úgy voltam vele, hogy jó edzésnek fogom fel a versenyt. Próbáltam ehhez tartani magam, senkivel sem versenyeztem, nem figyeltem a többieket, de végül így is a második helyen értem célba. Meglepően könnyen ment a futás, de nem volt célom, hogy megnyerjem a versenyt, persze ha az első helyen érek be, nem tiltakoztam volna. Nem érzem úgy, hogy csalódás lenne az ezüstérem, reális eredmény született.”
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
