Izgatottan és kíváncsian vártam a szeptember tizennyolcadikával záruló hét végét, mert akkor indultam először versenyen azóta, hogy a Gyerefutni csapatához tartozom. A Haraszti Futóparty elnevezésű rendezvényen indultunk többen, s a félmaratoni lánycsapatváltó tagja voltam. Fél órával a rajt előtt már ott toporogtam, és kockára fagytam a hideg, szeles időben. A második futóként számítottak rám, emiatt sokat szerencsétlenkedtem, hogy milyen szerelést húzzak: ha épp nem fújt a szél, akkor jó idő volt, de egyébként meg csontig ható hideg. Úgy döntöttem, a rövid ujjú csapatdressz alá pólót is veszek, s az átöltözéshez kerestem egy félreeső padot, ahol egy bácsi üldögélt.
Látta, hogy veszem le magamról a meleg felsőket, így megkérdezte: akkor itt most sztriptíz lesz? Mondtam, hogy igen, de nagyon gyors 🙂
Aztán bemelegítettem, és beálltam a váltóponthoz, onnan figyeltem az UV-pinkben futó csapattársam érkezését. Közben újra előadtam a vetkőzőszámot, mert mégis úgy döntöttem, hogy – mégsem kell az alápóló. Eddig még nem futottam rajtszámtartó övvel, most ezt is megtapasztalhattam, ugyanis ezzel váltottuk egymást. Nekiindultam a hét kilométeremnek, előtte amennyire tudtam, kifaggattam Krátky Egon edzőnket, mire kell figyelni, hol lesz emelkedő, lejtő… Azt az elején konstatáltam, hogy amit az edző átlagtempónak írt, azt aligha tudom majd tartani, a viharos szembeszélben pláne. Viszont az előttem futó hölgy remek „nyúlnak„ bizonyult, stabilan 5:50 perc/ezer körüli tempóval futott, úgy tűnt, ez nekem is tartható lesz, így mögötte nagyjából három méterre nyomtam (csak reméltem, hogy nem zavarom ezzel, korábban az UB alatt nehezen viseltem ugyanezt…). Fél távnál volt a frissítőpont, nem álltam meg, de bánatomra a hölgy igen. Figyeltem az órám, hogy ne lassuljak le, előttem nagyon messze voltak csak, így viszonylag egyedül maradtam. Épp rendkívül ösztönző beszédet tartottam magamnak, mikor egyszer csak megjelent hátulról a „nyulam”, és újra beállt elém. Nagyon örültem neki, még akkor is, ha már csak három kilométer volt hátra. Az utolsó kilométernél gyorsított, nagyvonalúan úgy döntöttem, elengedem, és szépen lemaradtam 🙂 A váltóponton átadtam a rajtszámot, és tudtam, hogy magamhoz képest jól futottam.
Megpillantottam a „segítőmet”, bemutatkoztunk egymásnak, megköszöntem, hogy rátapadhattam, szerencsére, mint kiderült, egyáltalán nem zavartam.
Aztán megtudtuk, hogy a kategóriánkban másodikok lettünk a lányokkal! Te jó isten! 🙂 Ez lett az eredménye a lassan fél éve tartó közös munkának az edzőmmel! Kezdéskor, (márciusban) bőven hét perc fölött levő tempóról indultunk, és most sikerült 5:52 perc/ezres átlagot produkálnom, ami hatalmas eredmény! Stabilan, jól futottam, nem volt mélypont, csupán a pálya ismeretlensége, és a szembeszél volt nehezítő körülmény.
Szóval most boldogság van 🙂
LACKO TRAIL (Facebook)
A szerző írásait mindig nagy érdeklődéssel olvasom, elképesztő kihívásokon (ultrákon) vesz részt. A tervezett szlovéniai versenyt nem sokkal a rajt előtt ugyan törölték, de felajánlották a szervezők, hogy a rövidebb, 105 (!) kilométeres távon elindulhat. Izgalmakból itt sem volt hiány, igazi kalandregény lett a beszámoló.
BARATRUNNING.COM
Sky Marathon Chopok-beszámoló, itt is volt szintemelkedés szépen, a 41 kilométer alatt 2626 méter. Ja, és sárban sem volt hiány.
21097KK.WORDPRESS.COM
Koffein kapitány jó ideje saját maga edzője, a bejegyzésből megtudhatjuk, hogy mely edzéstípusok váltak be neki. S mint a versenybeszámolóból kiderül, úgy tűnik, nagyon jó edzője saját magának.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
