Különleges nap április 25. a magyar atlétikában, a magyar maratonfutásban.
Éppen harminc éve, 1993. április 25-én futotta Szűcs Csaba a 2:12:10 órás magyar rekordot, amit azóta sem sikerült senkinek túlszárnyalnia. A korabeli sportsajtó meglehetősen visszafogottan foglalkozott a kiváló eredménnyel, a legtöbb lapban, így a Nemzeti Sportban is rövidebb hír volt csupán, hogy a párizsi versenyen nyolcadik helyezést ért el a magyar atléta – egy-két nappal később pedig már arról is olvashattunk, hogy ez bizony országos rekord, saját 1990-es csúcsát adta át a múltnak.
Egy hónappal a verseny után már hosszabb interjút adott a Pesti Hírlapnak Szűcs Csaba. Kapásból azzal kezdte, hogy nem kell lelkesedni a fenti időt tekintve, hiszen a nagy versenyeket azok nyerik, akik 2 óra 8 perces eredményekre is képesek.
Neki is 2:11 alatt kellett volna futnia ahhoz, hogy a közelgő stuttgarti világbajnokságra a magyar szövetség fizesse az utazást és a kint tartózkodást – így hiába az országos csúcs, neki kell minden költséget állnia, jobb esetben összekalapoznia.
Persze miután két évig Japánban élt, majd Franciaországban edzett, még mindig sokkal jobb helyzetben érezhette magát, mint az itthon készülő atléták.
„Az igazi nagy baj az, s ezért sajnálom is a folyamatosan itthon készülőket, hogy nem lehet itthon kellően odafigyelni az elvégzendőkre. Rohangálás, elintéznivalók, az edzésmunka szinte mellékessé válik. Én Japántól megkaptam, amit az adott körülmények között kaphattam. A Suzuki nem tartozik a nagy klubok közé, ezért inkább mentális haszna volt az egésznek, ám az felmérhetetlen. Korábban sem voltam egy cukorfigura, de céltudatosságban és önfegyelemben ma már sokkal több vagyok. Szakmailag azonban lépnem kellett, nem beszélve arról, hogy a magaslati felkészülés elengedhetetlen a hosszútávfutáshoz” – avatott be a harminc évvel ezelőtti mindennapjaiba.
Futóarcok című könyvünkben nemrég mi is hosszabb interjút közöltünk Szűcs Csabával, aki beszélt…
…rekorddöntésről és edzéstervekről: „Csak azt tudom, én miként döntöttem meg Szekeres Feri bácsi tízéves rekordját 1990-ben: rengeteg munkával. Szerettem futni, érdekelt, hol a teljesítőképességem határa, maximalista voltam.
Akkoriban nem volt pulzusmérő óra, edzéspercre lebontott terhelés, tudományosan megtervezett és összeállított étrend – edzőm sem volt, megírtam magamnak a saját edzéstervemet vasárnaponként, s aszerint dolgoztam.
Végül is nem agysebészi munka, ha az ember benne van a sportágban, ismeri a testét és önmagát – akkor csak az a lényeg, hogy edzeni kell. Néha túl is edzettem magam, mert inkább többet edzettem, mint kevesebbet.”
…a korai, 1994-es visszavonulásáról és rövid edzősködéséről: „Fájt a gerincem. Vissza-visszatérően, majdhogynem gyerekkorom óta küszködtem gerincsérvvel, s nyilván az a rengeteg letekert kilométer sem segített a csigolyáim állapotán. Rövid ideig négy-öt atlétának voltam is az edzője, de a klasszikus értelemben vett, elkötelezett edző ott áll esőben, fagyban a pálya szélén, s minden percét a tanítványainak szenteli. Nekem erre nem volt időm.”
…a fájdalmas barcelonai emlékekről: „Egyetlen versenyt adtam fel: az 1992-es barcelonai olimpia maratoni viadalát. Egész évben sérüléssel küszködtem, a bal vádlimban izomszakadás volt.
Nem tudom, hogyan előzhettem volna meg, akkoriban nem volt MRI- vagy CT-vizsgálat, az orvosok annyi tanáccsal szolgálhattak, hogy kenegesd, pihentesd, gyúrd vagy ne gyúrd. Fél évem ráment, és senki sem mondta, hogy ezt vagy azt az edzést ne csináld, mert belerokkansz…
Barcelonában sikerült az olimpiai körítést, a külvilágot kizárnom, húsz kilométerig elvergődtem, aztán éreztem, nem megy tovább, feladtam. Persze esélyem sem volt, hogy a hatban vagy a nyolcban legyek, de az első húsz között célba érni óriási eredmény lett volna. Mondtam, sohasem bántam meg semmit, de ezt az évet újrajátszanám, ha lehetne…”
Szűcs Csaba a Spuri futóbolthálózat tulajdonosaként dolgozik évtizedek óta. Aligha bánná, ha nemhogy újabb harminc, de akár húsz, tíz, öt vagy egyetlen évet sem kellene várni rekordja megdöntésére. Tegyük hozzá, nem lesz könnyű. A hétvégén volt ugye Bécsben a magyar maratonbajnokság, Szemerei Levente 2:16:35 órával győzött, Jenkei Péter ideje 2:23:10 volt, a harmadik Fehér Márké pedig 2:34:51. Szemerei friss maratonista, csak néhány versenye volt, eltökélt szándéka a csúcsdöntés – folyamatosan javul, de az biztos, most még messze van a 2:12:10-től.
Augusztusban Budapesten lesz az atlétikai világbajnokság is, aminél tényleg nem kell jobb alkalom egy újabb kiváló magyar futóeredményre.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
