Nem győzzük elégszer leírni: Chilében fantasztikus futóverseny és -kaland részese a klasszis ultrafutó, a háromszoros Spartathlon-győztes Lubics Szilvia. A 4Deserts-sorozathoz tartozó Atacama-crossingon a sivatagi futók már a harmadik etapot is maguk mögött hagyták, azaz nagyjából a felénél tart a nem mindennapi kihívás – a történtekről ismét Lubics Szilvia Facebook-oldalán számolt be Lubics György.
A nagyszerű versenynaplóból kiderül, hogy a keddi etap távja 39 kilométer volt, s a szervezők leírása szerint az egyik legkeményebb szakasz. Az előző napokhoz mérten kevesebb volt a szintemelkedés és -csökkenés, de a talajviszonyok nagyon nehézzé tették a futást, mert a sósivatagos rész olyan terület, mintha fagyott brokkolikon kellene lépkedniük a futóknak, ugyanakkor sok homokos, dűnés rész is próbára tesz. Az útvonal elég közel vezetett San Pedro de Atacamához, ahol Lubics Szilvia a verseny előtti napokat töltötte, és futott is párszor. Az Atacama-crossing honlapján sok információ olvasható, ám a kommunikáció akadozik – ugyanakkor Szilvi levele „szokás szerint” hajnali fél háromkor landolt férje virtuális postaládájában.
„Éjjel nagyon hideg volt, de azért aludtam. Nem tudom, de talán most volt a leghidegebb éjszaka – vagy csak fáradok, és annak érzem. Mindenesetre jó, hogy hoztam magammal plusz vastag ruhát, amiben alszom, még ha végig is kell cipelnem az úton.”
Szilvi éjjelre elvitte magával a legvastagabb téli futónadrágját, pizsama helyett egy hosszú vékony, valamint egy vagy két hosszú vastag futópólót ölt magára, van nála széldzseki, egy melegítő bélés, plusz a hálózsák, amelynek felső része olyan, mint egy téli kabát.
Napközben 43 Celsius-fok volt, a „megszokott” hűtés és jegelés nélkül durva is a meleg, és ahogy Szilvi írta, amikor már órák óta menta napon, és kezdett elbódulni, jégkockákról álmodozott.
A megfelelő lábbeli a sivatagban is meghatározó lehet
Fotó: 4deserts.com
„A mai nap futás szempontjából is nagyon kemény volt, az első szakaszon (kb. 14 km) még rendesen haladtam, de aztán jött a sósivatag, kb. 10 km. Csak gyalogolni lehetett, így sem volt egyszerű.
Minden lépést meg kellett fontolnom, nehogy kimenjen a bokám. Utána homok és szikla felváltva, majd kb. 5 km bazi nagy dűnékre föl-le. Az utolsó szakaszon egy dél-afrikai sráccal mentünk, ami jó volt, mert nem mindenhol látszottak a zászlócskák, amelyekkel az utat jelzik – én meg nem szerettem volna a szomszédos Bolíviában kikötni… A látvány hihetetlen, de a tegnapi flow nem jött, hiába másztam fel egy csomó dűnére. A hátam brutál mód kivan, úgy nézem, két körmömnek annyi, plusz egy kisebb vízhólyagom is lett.
Szóval adtam is, kaptam is. Igazságos ez a sport. Jó volt beérni a célba. A táborban már mindenki fáradt és büdös, de alapvetően élvezzük.”
Szerdán hosszú nap lesz, sok só – szorítsatok! Egyébként a lábam teljesen jó izomzatilag, a gond csak a vállam és a hátam. A vállamhoz, ha hozzáérek is fáj, pedig le van ragasztva. Ez ilyen szakma 
😉 ”
A magyar ultrafutónő (jobbra) fájós vállával is megküzd a sivatagban
Fotó: 4deserts.com
Lubics György az utolsó mondathoz kommentárt is fűzött:.
„Azt hiszem, ezt az utolsó félmondatot nekem szánta Szilvi, mert a Badwateren ezzel a nem túl szerencsés mondattal próbáltam »biztatni«, amikor nagyon kivolt – amit már el is felejtettünk volna, ha nem látjuk újra a »Halálvölgy«-ben. Azóta is sokszor a fejemhez vágta, milyen »empatikus« voltam akkor.”
Lubics Szilvia végül 7:22 óra alatt teljesítette a keddi szakaszt, ezzel a harmadik etapban hetedik lett a női mezőnyben, és három nap után az összesített versenyben szintén a hetedik helyen áll.
