A terepfutók nem hivatalos világbajnokságát, az Ultra-Trail du Mont Blanc-t (UTMB) minden év augusztusában rendezik meg a francia Alpokban. Tavaly a koronavírus-járvány miatt törölték a versenyt – vélhetően ebben az évben is így lesz –, így nem lehetett ott terepultrásunk, Sperka Tamás, akit futóberkekben az Alpok szerelmesének neveznek. A Spero becenévre hallgató futó eddig kilencszer jutott el az UTMB különböző versenyeire. Három alkalommal teljesítette a CCC-t (Courmayeur–Champex-Lac–Chamonix), négyszer a TDS-t (Traces des Ducs de Savoie) és két alkalommal a klasszikus UTMB-t.
Hogyan telt a koronavírus-járvánnyal nehezített időszak?
Aki kicsit is komolyan veszi a terepfutást, arra használta ki ezt az időszakot, hogy fejlessze magát, legalábbis én így voltam vele – mondta a márciusban a negyvennyolcadik életévét betöltő ultraterepfutó, aki legutóbb kétezertizenkilencben vett részt jelentősebb versenyen, méghozzá a világ legkegyetlenebbnek tartott terepultráján, a Tor des Géants-on. – Leszámítva a járványt, sportszakmai szempontból senkin sem volt nyomás, hiszen elmaradtak a versenyek és ezzel a rohanás, így mindenki jobban összpontosíthatott magára.
Ön szerint mindenki ilyen könnyen élte meg ezt a helyzetet?
Sperka Tamás (balra) könnyebben élte meg a járványhelyzetet.
Nem. A versenyközpontú futóknak nehezebb lehetett, mert náluk többet nyom a latban az eredményesség. Ők viszont a járvány után kimagasló eredményeket érhetnek el.
Ön melyik csoportba tartozik?
Azok közé, akik nagyon jól megvoltak versenyek nélkül is. Persze a járvány alatt sem álltam le a sportolással, rengeteg kilométer van a lábamban. Imádom a futást és a természetet, próbáltam kiélvezni a terepfutás minden pillanatát. Az elmaradt versenyek helyett jótékonysági, illetve „közösségi” futásokon vettem részt.
Rengetegen köszöntötték fel születésnapja alkalmából a közösségi oldalán. Még mindig ilyen népszerű a terepfutók körében?
Szerencsére még élénken élek az emberek emlékezetében. Jólesett a köszöntés, illetve hogy tavaly ennél is többen fordultak hozzám tanácsért. Mivel nem voltak versenyek, sokan küzdöttek motivációhiánnyal, és igyekeztem segíteni nekik, hogyan nyerjék vissza kedvüket a futáshoz és a mozgáshoz. Jó érzés, hogy sokan vannak, akiknek még számít a véleményem.
Mi a titkos recept?
Semmi különös, ugyanazt kell csinálnunk, mint eddig.
A lényeg, hogy menjünk ki a természetbe, fussunk, és érezzük jól magunkat! Ha ez megvan, majd eljön az ideje, hogy újra együtt lehessünk a versenyeken vagy a közösségi futásokon.
Facebook-oldalán azt mondta, nem enged a negyvennyolcból. Pontosan mire célzott?
Arra, hogy negyvennyolc éves vagyok, és persze arra is, hogy ugyanolyan fiatalnak érzem magam, mint korábban. Egyszerűen nem vagyok hajlandó elengedni a sportot. Nem azért, mert kötelező, hanem mert még mindig élvezem. A körülményektől függetlenül a jövőben is igyekszem mindent ugyanúgy csinálni.
Azért az utóbbi időben nem maradt tétlen, hiszen részt vett egy-egy jótékonysági futáson.
Tavaly Szerbiába akartuk elfutni, de a járvány miatt csak a határig jutottunk. Az idén januárban Olcsák József barátommal kibővítettük a Kevély-körözést. Minden évben megszervezzük ezt a jótékonysági futást, és az eseményből származó bevételt a helyi iskola alapítványának ajánljuk fel. Általában sokan vesznek részt rajta, de a pandémia miatt ebben az évben nem lehetett hagyományos módon megrendezni. Ezért kitaláltam, hogy ezúttal ketten, felváltva futunk a Kevély-körön huszonnégy órán keresztül. Egy kör hét kilométer, így a végén a közösen futott körök révén összesen több mint száz kilométert teljesítettünk fejenként.
Felajánlottuk megvételre, illetve örökbe fogadásra Kevély-köreinket. Az elsőt ezer, a másodikat kétezer, a harmadikat háromezer, a huszonnegyediket pedig már huszonnégyezer forintért lehetett örökbe fogadniuk az adományozóknak.
Mivel az összes kör örökbefogadóra talált, szép kis összeg gyűlt össze annak köszönhetően is, hogy rengeteg barátom, ismerősöm és futótársam is jelentős összegű adományt ajánlott fel.
Ha jól tudom, lesz még ehhez hasonló kezdeményezésük.
Tusnádfürdőre akartunk elfutni, a táv kilencszáz kilométer, de most úgy néz ki, csak hatszáz lesz belőle, és csak Magyarfülpösig megyünk – az ottani szórványkollégiumot szeretnénk támogatni. Ezeknek a kezdeményezéseknek nemcsak a jótékonyság a lényegük, hanem az is, hogy az Országos Vérellátó Szolgálattal karöltve véradást szervezünk az útvonal magyarországi helyszínein.
Mikor láthatjuk újra versenyen?
Bár lett volna lehetőségem, az idén kihagyom a két legrangosabb versenyt, az Ultra-Trail du Mont-Blanc-t és a Tor des Géants-t. Ennek fő oka, hogy most még bizonytalannak látom a nemzetközi járványügyi helyzetet. Meglátjuk, az ősszel milyen viadalokat tartanak meg. Bízom benne, hogy lassan normalizálódik a helyzet, és végre elindulhatok valamilyen hazai versenyen. Mindemellett gőzerővel készülök a jövő évi nagy megméretésekre, de ezekről még nem szeretnék beszélni.
Fotó: Szabó Áron
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
