Nagy célokkal érkezett Görögországba, és második alkalommal teljesítette a Spartathlont.
Tavalyelőtt már teljesítettem a versenyt, tavaly sajnos nem sorsoltak ki, vagyis második alkalommal voltam ott – mondta Boros Richárd, aki 34:52:19-es idővel ért célba a Spartathlonon. – Mindig megtisztelő, ha az ember indulhat a Spartathlonon, így most is büszke voltam rá. Télen sérülés miatt nem tudtam futni, így valamivel több mint fél évet ki kellett hagynom, majd amikor megtudtam, hogy ott lehetek a Spartathlonon, áprilisban elkezdtem készülni. Annak ellenére, hogy fél évet kihagytam, remekül ment, jó formába kerültem, így nagy célokkal utaztam Görögországba.
Huszonöt-huszonhat órás időt tűztem ki célul magam elé, úgy éreztem, hogy összejöhet, de közbejött egy-két dolog…
Egyébként az időjárás, a hangulat, a magyar csapat, szóval minden a lehető legjobb volt. Nagyon örülök a magyar sikereknek, Gáspár Péter előkelő negyedik, Erős Tibor és Mihalik Norbert hetedik-nyolcadik, valamint Zétényi Szvetlana női negyedik helyének. Ezúton is gratulálok nekik.
Ha jól tudom, több sérülés is hátráltatta futás közben.
Harmincöt kilométer után besavasodtak a combjaim, valamitől felment a pulzusom, ekkor tudtam, hogy el kell engednem a vágyakat. A mai napig nem tudjuk, mitől ment fel a pulzusom, keressük az okát. A felkészülés alatt sokat futottam melegben, probléma nélkül. Korinthosznál már tíz-tizenöt perc csúszásom volt a tervekhez képest, majd még visszavettem a tempóból – ennek ellenére is jól haladtam, felvettem egy elfogadható tempót. Ekkor huszonnyolc órára lőttem be reálisan az időmet. Aztán hetvenöt kilométerrel a cél előtt a cipőm elkezdte nyomni a bokámat, amely a háromszorosára dagadt be… Mentem előre becsülettel, ám hajnalra nem tudtam futni; számolgattam, ha erős sétára váltok, harmincnégy-harmincöt óra körül érek be.
Volt olyan pillanat, amikor fel akarta adni a versenyt?
Kétszázhuszonöt kilométernél, ám a Szekeres Tibort kísérő Márkus Öcsi utolért, lejegelte a bokám, és továbbküldött. Azt mondta, ilyen kevéssel a vége előtt nem adhatom fel. Jólestek a szavai és a törődés, ezúton is köszönöm neki. Onnan már lefelé ment a pálya, így kilenc-kilenc harmincas tempóban bebandukoltam a célba. A sajtó felkerekítette tízre, de valójában hat-hét kilométerrel a vége előtt értem utol a japán Sindzsi Mijazakit.
Az egész világot bejárta a videó, ahogy a rossz állapotban lévő, a feladás szélére sodródó japán futótársát támogatva és segítve ér be a célba. Elképesztő sportemberi nagyságról tett tanúbizonyságot, le a kalappal ön előtt.
Normális esetben az út bal oldalán kell haladni, de ő annyira be volt dőlve, hogy teljesen középen kóválygott. Láttam, hogy nincs túl jó állapotban, valószínűleg nem ért volna be a célba. Kérdeztem tőle, hogy megtámaszthatom-e, hogy ne essen el, mire azt felelte, hogy igen. Ekkor két pont volt még hátra, tudtam, ha nem töltünk el sok időt a pontokon, akkor beérünk a harminchat órás szintidőn belül. Kérdeztem, mit szól a tervhez, ő pedig helyeselt. Nem beszélgettünk sokat, de azt megtudtam, hogy ez a harmadik Spartathlonja. Próbáltam finoman támogatni, de szegénynek fájt mindene, majd amikor beértünk Spártába, ott készültek a fotók és a videók. A rendőrök lezárták előttünk és mögöttünk az utat, bekapcsolták a villogót, nagy felhajtást csináltak. Hogy mire gondoltam akkor, amikor felkaroltam a japánt? Harminchárom óra után már nem gondolkodik az ember…
Ilyen neveltetést kaptam, segítek, ahol tudok, legközelebb is megtenném.
Sőt a gálaesten meghívást is kapott tőle Japánba.
Másnap a szokásos Spartathlon utáni alsónadrágos futáson kerestem, de mondták, hogy még a szállodában lábadozik. A következő este, az athéni díjátadóra megérkezett, és odajött hozzám. Megköszönte a segítséget, megöleltük egymást. Láttam rajta, hogy már egyenesen áll, izomzatilag jobban volt, de még nem volt százszázalékos állapotban. Azt mondta, ha Tokióban járok, szóljak neki, nagyon szívesen vendégül lát.
Igaz, hogy Kovács Kokó István is felhívta telefonon az eset után?
Igen. A gála estéjén beszéltünk, engedélyt kért, hogy felterjesszen a nemzetközi fair play díjra.
Tisztelettel megköszöntem, és elfogadtam, így most folyamatban van az ügy.
Visszatér még a Spartathlonra?
Mivel huszonöt-huszonhat órát tűztem ki magam elé, a harmincöt órás beérkezés csalódást kellene, hogy jelentsen, de mindent egybevetve, ilyen nehézségek után örülök, hogy szintidőn belül értem be a célba. Még mindig be van dagadva a bokám, így átértékeltem a dolgokat: nem vette el a kedvemet a vártnál gyengébb teljesítmény, szeretnék visszatérni és javítani az időmön.
Előzetesen azt tervezte, hogy ebben az évben még részt vesz egy huszonnégy órás versenyen. Figyelembe véve a sérülését, ott tud lenni?
Az október végi Balatonfüredi UltraFutó Fesztivált néztem ki, de nem valószínű, hogy ilyen bokával rajthoz állhatok. Edzőmmel, Maráz Zsuzsival egyeztettem, aki azt mondta, hogy pihentessem, és derüljön ki, mi a pontos probléma. Így nem tervezek most semmit, a lényeg, hogy mielőbb jöjjön rendbe a bokám, és jöhet a következő futóidény.
