A Gyerefutni csapat tagjaként általában vasárnap este szoktam megkapni Krátky Egon atlétikai edzőmtől a következő hétre vonatkozó feladatokat, edzéstervet. Három alkalmat tudok vállalni, így a TRX-edzéseimmel együtt hatszor sportolok egy héten, ezzel tökéletesen elégedett is vagyok. A futás egyébként egész jól megy mostanában, ennek több oka is lehet. Egyrészt a Covid utózöngéi elmúltak, másrészt ledobtam hét kilót, azért ez is biztosan számít,
illetve rendkívül lelkes vagyok a változatos feladatok miatt, amiket az edző ír elő.
Legutóbb a heti edzést tempós futással kezdtem, hét végére pedig maradtak a hosszabbak. Egyik napra olyan feladatot kaptam, hogy csak pillogtam, amikor megláttam, de ha az edző ezt írja elő, akkor én biztosan meg is tudom csinálni: emelkedőre kellett sprintelnem, nem egyszer és nem is tízszer…
No de kezdjük az elején.
Az, mondjuk, nem volt acélos ötlet, hogy olyan helyről indultam a bemelegítő futással, ami rögtön emelkedő volt. Nem volt őszinte a mosolyom, ráadásul fagyos, nagyon erős szél fújt, de hát nem lehettem elégedetlen, mert az eső legalább már nem szakadt. Teljes téli szettet öltöttem magamra, és ezt jól is tettem. A hegy lábánál még kicsit köröztem, hogy meglegyen a tizenöt perc bemelegítés, a helyi vendéglőből remek látvány lehettem a nézelődőknek. Aztán jöttek a sprintek felfelé. A Garminom nem volt most a barátom, a visszafelé sétát egyre hamarabb jelezte, hogy vége, és induljak neki az újabb sprintnek. Így egyre magasabbról indultam, ami azért nem esett jól, mert nem tudtam nekifutni a távnak, nem volt megfelelő lendület. Így egy idő után mindig megállítottam az órát kis időre, hogy biztosan visszajussak a kezdőpontig.
A feladat befejezése után csapattam lefelé, vissza a kocsimhoz, örültem, hogy végre beültem, mert az időjárás még mindig elég „zorall” volt. Irtó büszke voltam magamra, hogy egy ilyen feladatot meg tudtam csinálni. A következő napon már úgy tűnt, jobb idő van, de a szél továbbra is erősen fújt. Délutánra tettem a futást, ami azért volt remek ötlet, mert az előző napitól addigra szépen beálltak az izmaim, s ekkor laza egyórás feladatom volt. Miután a szokásos visszajelzést írtam az edzőmnek a futással kapcsolatban, akkor vettem észre egy elég fontos megjegyzését, miszerint a laza futást síkon csináljam. Hát mit mondjak, biztos egyszerűbb lett volna a dimbes-dombos útvonal helyett…
A későbbiekre nézve azt hiszem, igen fontos részletet tanultam meg: mindig el kell olvasni rendesen, hogy milyen feladatot kaptunk az edzőtől.
KMKOVEK.BLOG.HU
Belus Fruzsi régen nem jelentkezett bejegyzéssel, hogy mennyi minden történt vele, az most végre kiderül az írásából. A Libegő Trail classic távjának teljesítéséről is olvashatunk beszámolót, a 25 kilométeres (1650 méter szinttel) távon a nyolcadik helyet sikerült megszereznie.
21097KK.WORDPRESS.COM
Koffein kapitány kimaxolta a heti futásmennyiségét. Pontosabban elért arra a szintre, hogy a térdei ezt még éppen elviselik, viszont ennyi mindenképp szükséges a közelgő versenyek miatt!
LACKO TRAIL (Facebook)
UTMB World Series 100 miles of Istria versenybeszámoló, ahol minden volt, ami csak előfordulhat egy ilyen versenyen:lámpaprobléma, hatalmas vihar, sérülés, frissítésgond. Viszont mindezek ellenére a rengeteget tudott javítani a korábbi idején, így elégedett lehetett a 168 kilométer (6800 méter szint) teljesítésével! Elképesztő!
MIRŐL ÍR A FUTÓBOLOND?
Az edzőkóklereket messze kerüljük el!
„Hála” a közösségi médiának, napjainkban már mindenki lehet valamiben guru, szakértő, mester meg ilyesmi. Nem kell hozzá szaktudás, releváns tapasztalat, egyszerűen csak elég, ha valami nagyon keménynek, tudományosnak tűnő dolgot csinálunk, és ezt megtámogatjuk némi önmarketinggel.
Tele az internet a pisztolyt kézből kicsavaró önvédelmi terminátorokkal, a maratonit öt óra alatt teljesítő futóedzőkkel, a szabályosan guggolni sem tudó személyi edzőkkel és sok hasonlóval. Mindegy, mekkora sületlenséget mond valakit, ha jól adja elő, izmos vagy csinos, esetleg nagyon katonásan néz ki, akkor elhisszük neki. Ennek a káros hatását nap mint nap látom, rengeteg sérült, vagy épp rosszul oktatott sportolóval találkozom, akik sokszor önmagukat hibáztatják, pedig csak annyi volt a vétkük, hogy megbíztak egy kóklerben. Mielőtt edzőt vagy bármilyen más szakembert választunk, érdemes utánanézni, véleményeket kérni, feltenni neki néhány szakmai kérdést. Sajnos manapság a végzettség sem garancia, mert pénzért szinte bárki szerezhet hivatalos edzői bizonyítványt.