Szalay Tamás nyolc éve személyi edző, ám három éve belekóstolt a futás világába, s azóta ha teheti, felveszi a futócipőt, és már indul is. A sportoló nem tartja magát ultrafutónak, ám mára rendszeresen ultratávokat teljesít.
„Kétezertizennyolc októberétől futok, előtte sohasem próbáltam – mondta a Csupasportnak Szalay Tamás. – Nem sokkal a kezdés után először egy öt kilométeres versenyre mentem el, nagyon jól ment, egyáltalán nem volt megerőltető. Majd egymás után jöttek a versenyek, egyre többet futottam egyre hosszabb távokon, majd azt vettem észre, hogy megszerettem a futást. Egyébként nyolc éve személyi edző vagyok, gyakorlatilag a sport az életem. Szeretek segíteni másoknak, ezért számomra ez nem is munka.”
A sportember vegán életmódot folytat, aminek köszönhetően sok változást vett észre magán.
„Két és fél éve vegán lettem, azóta jobban megy a sportolás. Gyorsabban regenerálódom, könnyebben futok, nincs leterhelve a szervezetem felesleges emésztéssel. Azt vettem észre, hogy gyorsabb és dinamikusabb vagyok, ráadásul azóta nem sérültem meg. Egyébként is az élet minden területén figyelek az egészséges életmódra.”
Szalay Tamás legnagyobb célja az Ultrabalaton teljesítése.
„Nem tartom magam ultrafutónak, inkább azt mondanám, hogy ultratávokat teljesítek. Célom, hogy ultrafutó legyek, de egyelőre csak próbálkozom a hosszabb távokkal. Futottam már nyolcvan, száz és százharminc kilométert is, és nagyon élveztem. Edzővel készülök, egy héten átlagosan százhúsz kilométert futok, heti ötöt edzek.
A hideg sem hátráltat, inkább a kitűzött cél motivál, legyen az egy verseny, egy táv, most éppen az Ultrabalaton.
Szeretném egyéniben teljesíteni, erre készülök. Éppen ezért, ha esik, ha fúj, ha szakad a hó, ha negyven fok van, akkor is megyek futni. Korábban háromtagú csapatban már teljesítettem az Ultrabalatont, akkor láttam az egyéni versenyzőket, és elhatároztam, hogy én is át akarom élni ezt az érzést, és le akarom futni.”
A sportoló elmondta, eddigi legnehezebb versenye az Ultra Tisza-tó volt, s megtudtuk, hogy a maratoni táv nem jött be neki.
„A leghosszabb távom az Ultra Tisza-tó százharminc kilométeres távja, ez volt az eddigi legnehezebb versenyem is. Melegben nem tudok olyan jól futni, ráadásul pánikbetegségem is van, ami a hőségben jobban előjön. A nyáron a Tisza mellett pedig elég meleg van… Az első maratonimat kétezertizenkilenc októberében futottam, nem volt jó élmény. Akkor döntöttem el, hogy kevesebbet vagy többet futok, de a negyvenkét kilométer nem esett jól. Időközben rájöttem, több kell nekem, így mozdultam az ultratávok irányába.”
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
