Véget ért a Csupasport első nagy kihívása. Ezúttal a decemberi teljesítőket mutatjuk be, közülük hamarosan sorsolunk is – január második hetében pedig a fődíjakat sorsoljuk.
Köszönjük sok-sok futó olvasónknak a részvételt. Akinek 2019-ben megvolt az 500 kilométer, az idén emelheti is a tétet!
2019. DECEMBER
A tavasszal még csak néhány száz métert tudott futni Hollós Csaba, első decemberi teljesítőnk, de az ősszel már a félmaratoni távot is kipipálhatta. Somogyi Katalin év közben megsérült, de a siófoki váltófutásban már ő is ott lehetett. Sályi Péter immár labda nélkül fut, sőt a félmaratoni a kedvenc távja lett. Czuczor Ágnes pedig büszkén mondhatja: már nem csak úszni tud hosszabb távon! Harsányi Krisztina ötven fölött döntött úgy, hogy futni kezd, és sorra teljesíti a félmaratonikat. Balogh Edit néhány hónap alatt jutott el a komolyan vett futástól a maratoni távig. Az utolsó pillanatokban jelentkezett Kecskeméti Attila, aki a tavalyi adagnál az idén többet futott, illetve Merl Zsolt, aki 2020-ban készül egy klasszikusra. Mojzer Pétert pedig a futás közben eltört lába sem tántorította el az újabb futásoktól.
Balogh Edit (Nagykálló)
2018 augusztusában kezdtem el komolyabban venni a futást, ekkor tűztem ki célul a félmaratonit, amelyet az év szeptemberében a Wizz Air Budapest félmaratonon teljesítettem először. Ettől kezdve rendszeresen edzettem, és kezdett a futás az életem részévé válni. Hamar jött a következő mérföldkő, 2019 márciusában sikerült lefutni a maratoni távot is. Sok hazai és külföldi versenyen is futottam az idén, amelyek egytől-egyig maradandó élmények voltak. Kedvenceim a kisebb városi rendezvények, mint például a május elsejei dunavarsányi félmaratoni, de nagyon szeretem a Panorámafutás csodaszép útvonalait is. Szeptemberben sikerült megfutnom életem első két órán belüli félmaratoniját és túl vagyok az 1000. lefutott kilométeren is az idén. A jövő évi célom nagyobb hangsúlyt fektetni a terepfutásra, valamint az eddigi eredményeken is szeretnék javítani.
Czuczor Ágnes (Budapest)
Öt éve egy tavaszi napon azon gondolkodtam, hogy kevés olyan ember lehet, mint én, aki le tud úszni 4 kilométert, ám nem tud lefutni ugyanennyit. Kíváncsiságból elmentem egy a telefonomra letöltött sportalkalmazással „futni”, hogy kiderítsem, mégis mennyit bírok. Hát, életem leghosszabb 3 kilométerét tudtam magam mögött. Miután levegőhöz jutottam, elhatároztam, hogy részt fogok venni a Vivicittán, ami négy hét múlva volt esedékes. Matekból mindig jó voltam, minden héten egy kilométert hozzá kell tenni, és meglesz a legrövidebb táv, a 7 km. Nagy meglepetésemre különösebb nehézség nélkül sikerült teljesíteni a távot. A következő évben a 10 km-en indultam, majd a rá következő évben a 21 km-en. Azóta nagyon megszerettem a futást, és a terepfutóversenyektől kezdve a félmaratoniig mindenhova beneveztem. Nagyon örültem a második félmaratonimnak, amelyet 1:50 perc alatt teljesítettem. Az idén nagy meglepetésemre sikerült egy korosztályos második és négy harmadik helyezést elérnem. A 2020-as célom a Szénás kör 31 km-es távja. Utána jöhet a maratoni!
Harsányi Krisztina (Pécs)
A futás több éve része az életemnek. Néhány száz méterrel kezdtem, most a 6. félmaratoninál tartok. Nagy örömömre a férjem is csatlakozott, azóta együtt futunk, neki is van már két félmaratonija. Előtte soha életünkben nem sportoltunk rendszeresen, négy gyermekünk felnevelése után, 50 felett vágtunk bele. Ha mi megcsináltuk, bárki meg tudja csinálni! Kedvenc mondásom, amikor nehéz elindulni: azt, hogy nem mentem el futni, eddig még mindig megbántam, de azt, hogy elmentem, soha.
Hollós Csaba (Göd)
Márciusban valahogy vettem magamnak egy fitneszkarkötőt, és elkezdtem napi minimum 8000 lépést sétálni, megfontoltabban étkezni, tornázni stb. Idővel a séta kezdett kicsit unalmas lenni, így gondoltam, hogy elkezdek futni. Hogy hol kezdtem, azt jól mutatja, az első mért futásom májusban alig 300 méter volt! Aztán lassan-lassan jöttek az egyre hosszabb etapok, amelyeket már megállás nélkül tudtam teljesíteni. Telefonos applikációban a különböző kihívások és feladatok motiváltak, illetve megvoltak már az első versenyek is. 5 km – júniusban, 10 km – júliusban, szeptemberi kihívás gyanánt havi összesen 200 km. és most novemberben már az első félmaratoni is meglett. És habár amikor először olvastam erről a játékról, elképzelhetetlennek tűnt, hogy elérjem a célt, május óta elértem az 500 km-es határt.
Kecskeméti Attila (Budapest)
Az idén összesen 668 km-t futottam, a tavalyi 644-hez képest kicsit többet. Összejött egy félmaratoni a Margitszigeten, a cél, hogy 2020-ban is sikerüljön. GPS-es órával július óta mérem a távolságokat. Előtte is a szokásos helyeken futottam, főként futópályákon (Margitsziget, Normafa), illetve a kis-sváb-hegyi erdőben hagyományos stopperrel mentem. Futóversenyeken nem indultam, kivétel a Szigetfutás.
Merl Zsolt (Budapest)
Három éve kezdtem el futni, előtte mindig utáltam, nem is értem, honnan jött a futás gondolata… De valamiért rákattantam. Nagyon nagy segítség volt a BSI Érd és a BSI Budafok Facebook-csoport. Innen is külön köszönet, Ildi, Róka, Judit! Sajnos a doktor tavaly elzavart visszérműtétre, és a műtétig nem is futhattam, utána meg az operáció miatt, szóval kezdhettem elölről. Azóta futottam már félmaratonit, és csak akkor fáj a lábam, ha nem futok! Jövőre a klasszikus 42 év – 42 km-re készülök.
Mojzer Péter (Nagykanizsa)
2012 óta futogatok. Először egy iskola körül futottam három kört. Az első 10 km-es versenyemnél annyira izgultam, hogy előtte hétvégén elmentem a versenypályára, és kipróbáltam, hogy le tudom-e futni 🙂 Sikerült. A versenyen is, 1:02:57-es idővel. 2015. február 7-én futás közben eltörtem a bokám (rejtett jégfolt…). A röntgen után kérdeztem a dokit, hogy tudok-e majd sportolni ezzel a lábbal. Azt válaszolta, nem hiszi, hogy tudok olyan sportot űzni, amelyben futni kell. Mondtam neki: „Írja fel, hogy május végén az Ultrabalatonon futni fogok!”. Sajnálkozva nézett rám, és a nővérek is. Hát persze hogy futottam… Igaz, csak egy 5.5 km-es szakaszt, azt is sántikálva, de futottam. Aztán persze hagytam időt, hogy rendbejöjjön a lábam. Több újrakezdéssel futogatok. Már öt félmaratoninál tartok, két UB-váltóban is futottam, közben született még egy fiam, jártam munka mellett főiskolára, de a futás megmaradt. Persze sok időt nem tudok rászánni. 300 és 800 km között futottam általában egy évben. Az idén meglett az 1000 km. Jövőre a maratoni a cél 🙂
Sályi Péter (Pécs)
Régebben többfajta csapatsportot űztem, de valahogy a futás önmagában sohasem fogott meg, mondhatni, nem is szerettem, csak akkor, ha valamilyen labda mellett kellett szaladgálni (foci, kosár, kézilabda). Ezután egy ideig abbahagytam mindenféle sportot, és hosszabb kihagyás következett, aminek hatására megjelentek a pluszkilók, leromlott az állóképességem, ahogy az lenni szokott ilyenkor. Hamar felismertem, hogy ez nem mehet így tovább, és nagyjából négy éve elkezdtem rendszeresen futni. Az első célom egy félmaratoni lefutása volt, amelyet a 2017-es budapesti Night Runon sikerült is teljesítenem a kitűzött kétórás időkereten belül. Közben rátaláltam különböző közösségi futásokra, futóklubokra, rengeteg futót, profi edzőt, inspiráló amatőr sportolót ismertem meg. Azóta sokkal több a tudatosság és a rendszer a futásaimban, s most már tizenöt félmaratoninál járok, amely a kedvenc távom lett. Rendszeresen járok közösségi futóklubba, végzek intervallum- és résztávos edzéseket, illetve az erősítő és keresztedzések sem maradhatnak el. A jövőben szeretnék kicsit jobban belekóstolni a terepfutás világába is, illetve a rövid 5 és 10 km-es versenyidőimet szeretném megjavítani.
Somogyi Katalin (Lepsény)
2017 májusában kezdtem el futni, egy évig futópadon, majd kedvet kaptam a szabadban futáshoz. Tavaly szeptemberben sikerült lefutnom a félmaratonit is, de az idén egy edzésen lesérültem, így az egész szeptember kimaradt – és a félmaratoni is. November 16-án a szülinapomon váltóban futottam a K&H félmaraton versenyén Siófokon. Mindenem a futás, amióta a dohányzást abbahagytam.
