1. Nem kell alkalmazkodni más tempójához
Ez leginkább azokra vonatkozik, akik edzéstervet követnek, számukra szinte teljesen elképzelhetetlen, hogy valakivel össze tudják egyeztetni az edzéseiket. Nem mindegy, hogy éppen hosszú, rövid, gyorsító vagy csak állóképesség-javító edzést végez az ember. Aki esetleg nem edzéstervet követ, hanem ösztönösen fut, annak is kényelmetlen lehet, ha alkalmazkodni kell máshoz, én személy szerint megértem a magányos futókat.
2. Magam tudom meghatározni a távot
A tempón kívül a táv is olyan tényező, ami elválaszthat egymástól futókat. Nyilván már az egyértelmű, hogy nagyon különböző tudásszintű futók nem tudnak együtt edzeni – kivéve, ha az egyik alkalmazkodik, és nem esik nehezére –, a tudáskülönbség gyakran megmutatkozik az edzés távjában is. De hasonló tudású futóknál is okozhat gondot a különböző táv- vagy terepigény.
3. Ez az idő csak az enyém, nem osztozom
Teljesen érthető igény, ha valaki szereti, ha a futásra szánt időben csak magával kell foglalkoznia, csak arra kell figyelnie, hogy az ő edzése hogy megy, mennyire bírja erővel, mennyi van még benne akár testileg, akár lelkileg. A futás a legtöbb futónak nem csak fizikai, sokkal inkább lelki kikapcsolódás, ilyenkor el lehet távolodni a világ zajától és a mindennapok mókuskerekétől. Ezt az énidőt sokan, teljesen érhetően, szeretik egyedül tölteni.
4. A legjobb ötletek ilyenkor jutnak eszembe
Megint mások azért szeretnek egyedül futni, mert a gondolataik szárnyalása rengeteg jó ötletet szül. Akár munkáról, akár családi dolgokról vagy éppen gyereknevelésről van szó, a futás közben született elképzelések gyakran régóta húzódó problémákra jelentenek megoldást.
5. Nem szeretek beszélgetni futás közben
Ha valakivel együtt futsz, akkor az azt is jelenti, hogy egyben alkalmazkodsz. Valószínűleg beszélgettek, ha a terep vagy a tempó megengedi, időben is egymáshoz vagytok kötve. A közös futásnak akkor van értelme, ha hasonló a tudásszint, hasonló az eltökéltség, nem alakul ki aszimmetria a felek között. Persze ilyenre is akad példa, de az csak akkor lehet hosszú távon is működőképes, ha tudatosan vállalt segítségnyújtásról van szó. Két egyenrangú félnél teher lehet, ha az egyik kevesebbet rak bele a közös kosárba, mint a másik: késik, lazsál, végigbeszéli az edzést.
