Minden idők második legjobb idejével, segítő nélkül teljesítette a privát Ultrabalatont. Hányadik Balaton-kerülése volt ez?Ez volt a második, két évvel ezelőtt versenykörülmények között teljesítettem az Ub-t – mondta Nemes László, aki 26 óra 55 perc alatt futotta körbe a tavat. – Azóta benne volt a pakliban, hogy egyszer megcsinálom a privátot. Aztán az egyik közösségi oldalon láttam az esemény hirdetését, majd megnéztem, hogy milyen szabad időpontok vannak, és jelentkeztem a júniusira. Mivel külföldön élek, így egyeztetnem kellett sok mindent.
Milyen célja volt a rajt előtt?
Az, hogy teljesítsem a távot. Igaz, sok tényező hátráltatott, de semmivel sem foglalkoztam, csak azzal, hogy sikerüljön a futás. Februárban megsérültem, azóta a június közepén megrendezett tihanyi 1 Way Ticket Run volt az első versenyem. Ott jól éreztem magam, nem volt semmiféle fájdalmam. Így finoman szólva hiányos volt a felkészülésem, de örülök, hogy ilyen körülmények között is probléma nélkül tudtam teljesíteni a 1 Way Ticket Run után a privát Ub-t is.
Milyen volt a futás?Mentálisan rendben voltam, viszont nehéz volt, hogy mivel kísérő nélkül mentem, mindent magamnak kellett beszereznem. Hatvan kilométerig bennem volt még a nem sokkal ezelőtti backyardverseny, ahol szünet követi a futásokat, a lábamban még mindig éreztem, alig tudtam haladni. Egyszerűen mindig pihenni akartak a lábaim, alig tudtam egymás után rakni őket. Ráadásul hatvan kilométernél szétesett a futózsákomban a kulacs, így ki kellett mosnom mindenem, a hátamon folyt az izó. 
Hogy oldotta meg a frissítést?Mivel egyedül mentem, az izót porban vittem magammal, vizet pedig mindig beszereztem. Az északi partot jól ismerem, tudom, hol vannak ivókutak és boltok, a déli viszont idegen volt. Sokszor kellett boltba mennem, ott legtöbbször vizet vettem, de előfordult, hogy tonikot ittam. Volt, hogy meggyes pitét és zöldséges kockát ettem, ráadásul volt egy hely, ahol kedvesek voltak, és gyorsan adtak egy kis levest.
Mi volt a legnehezebb?Két nehézség volt: az egyik akkor, amikor szétesett a futózsákomban az ivótasakom, így ki kellett mosni a cuccaimat, ragadt mindenem. A másik akkor, amikor négy tonik elfogyasztása után túl sok savam lett, ezért összesen háromnegyed órát sétálnom kellett. Aztán vettem be savlekötőt, és jobban lettem. Azt még mindenképpen el szeretném mondani, hogy köszönöm azoknak, akik barátságosan álltak hozzám, és ivóvízzel segítettek, valamint az I:AM-nek, hogy biztosította a frissítést. Továbbá Maráz Zsuzsinak is nagy köszönettel tartozom a rengeteg segítségért, illetve a családomnak és mindenkinek a sok-sok biztató szót és gratuláló üzenetet.
Említette, hogy külföldön él, ha jól tudom Lisszabonban. Ott hogyan oldja meg az edzéseket?A feleségem és a gyerekünk tavaly ősszel költözött ki, én pedig idén januárban. A páromnak online munkája van, feladtunk itthon mindent, és úgy döntöttünk, kiköltözünk. Egyből megtetszett Lisszabon, kifejezetten élhető. Találtam én is munkát magamnak, a fiam pedig a Belenenses utánpótlásában futballozik, jelenleg az U14-es csapat tagja. Jobbszélsőt játszik, jól megy neki, szeret Portugáliában élni. Futni általában az óceánparton szoktam, de ha egy kis szintemelkedésre vágyom, azt is könnyedén meg tudom oldani. Lisszabon a dombok városa, összesen hét dombra épült, így ha jobbra megyek az óceánparton, ha balra megyek, szinteket tudok futni. Minden megvan a remek felkészüléshez.
Milyen céljai vannak?Edzőmmel, Maráz Zsuzsival az egész évet alaposan kidolgoztuk, nem a privát Ultrabalaton volt a főversenyem. Augusztus negyedikén a backyardvilágkupán indulok, majd szeptemberben jön a Spartathlon. A Balatonalmádiban rendezett huszonnégy órás ob-n egyenes ágon kvalifikáltam magam a versenyre, miután kétszázharminchét kilométert tettem meg. Bizakodásra ad okot, hogy Portugáliában remek körülmények között tudok készülni, így bízom benne, hogy megfelelően felkészülök a görög versenyre. Először leszek ott, izgatottan várom, a célom pedig nemcsak az, hogy teljesítsem, hanem a középmezőny elején szeretnék végezni.
