Az elmúlt napokban több cikket is szenteltünk a Tihanyban a Balatoni Helyi Értékek Egyesület által rendezett Riska 1 Way Ticket Runnak, hiszen már csak a formátum miatt is különleges az esemény. Csaknem 140-en vágtak neki, hogy óráról órára megtegyenek 6.7 km-t, és az utolsó talpon maradó nyerjen – a nőknél Fűrész Edit (27 óra), a férfiaknál Csécsei Zoltán (52 óra) bírt a legtovább. Ezúttal Baranyai Máté főszervezőt kértük, beszéljen a háttérről, milyen feladat megvalósítani egy ilyen, egyedi formátumú eseményt.
„A szabályrendszer miatt is különleges, kezdésként említhetem, hogy nagy területet kellett körbekordonozni” – így Baranyai, aki aztán sorolta és sorolta a kihívásokat: több helyen kellett mérni az időt és chipszőnyeget elhelyezni, hiszen ilyen sok induló teljesítménye csak így követhető.
A pályát is jól kellett kialakítani, azaz egyszerre legyen jól futható, kihívást jelentő és szép, hogy ne unják el magukat a futók.
A hatóságokkal és az önkormányzattal szorosan együttműködtek, ráadásul természetvédelmi tájon zajlik a verseny, éppen ezért – akár ürgelyukak mellett vitt az út, akár kislibák jöttek elő – nem szenvedhettek hátrányt az ott élő állatok, és persze a szemét összeszedésére is nagy gondot fordítottak. A kiadásokat megnövelte, hogy sok embernek kellett folyamatosan készenlétben állnia (beleértve például a mentősöket), illetve a szervezéshez tartozott, hogy ahol lakott területen haladt az útvonal, ott a forgalmi csomópontokra is embert kellett biztosítani. A rendezői gárda 68 főt tett ki, és még sok barát-ismerős segített be. Bár hivatalosan 48 órára tervezték a versenyt, arra is volt tervük, ha nyolcvan óra fölé jutnának, azaz világcsúcs születik.
„Nehéz úgy gondoskodni az étkeztetésről, hogy nem tudod, hányan lesznek versenyben” – így kellett kitalálni például péntek este, mennyi ebédet rendeljenek szombatra és még folytathatnánk. A környező boltokból, benzinkutakról folyamatosan hordták a jeget a frissítéshez, ahogyan a gyümölcsöt és a friss pékárut is. Kiemelte, sokat számított, hogy a használhatták a tihanyi futballklub öltözőjét, a versenyzők kulturált környezetben frissülhettek fel.
„A mezőny nagyságát és az eredményeket figyelembe véve egyébként toplistásak lettünk. Az ilyen típusú versenyeken általában húsz-harmincan indulnak, csak hát
Magyarország különleges, mert sok az elvetemült futó, és az ultra is felszálló ágban van.”
Már meghirdették a jövő évi eseményt, két nap alatt szinte be is telt a 199-es létszám (nagy nevek is jelezték a részvételi szándékot), és lesz várólista is.
„Vannak nehézségei a szervezésnek, ám ez a sport ünnepe. Egészen különleges, hogy a végén csak egy maradhat, ám a vetélytársak pacsival indulnak, biztatják egymást, jó látni az egymás és felénk is megnyilvánuló szeretetet” – mondja Baranyai, aki hozzátette, kicsit olyan is, mint egy gasztrofesztivál: mindenki az étkezéseket várja, például a palóclevest vagy a szombat esti pizzavacsorát.
„Az egyik futó jegyezte meg, hogy a hangulattal és a kis sátorokkal olyan ez, mint a Sziget Fesztivál, csak alkohol nélkül” – tette hozzá a főszervező.
Az idén a tavalyi több mint 7 km helyett 6.706 km volt egy kör hossza, hogy a magyarok is jegyzett eredményeket érhessenek el a backyard versenyrendszerben, a formátum világranglistáján. Az útvonalat tekintve jövőre is változik kicsit a pálya. Egyrészt azért, hogy ne váljon unalmassá, másrészt kisebb szintkülönbség lesz, hogy kevésbé terhelje meg a futókat, és tovább futhassanak.
(Nyitókép: veol.hu/Pesthy Márton/Napló)
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
