Szilveszter: futás után ki bírja a bulit?

Nemcsak virslivásárlással és a lencsefőzelék elkészítésével lehet készülni az év utolsó napjára és az új évre, Zalaegerszegen immár huszonötödször maratoni futással búcsúztatják az óévet, és köszöntik az új esztendőt. A 25. Egerszegi Decathlon Mountain Man Marathon amolyan baráti összejövetel, miközben a rövidebb és hosszabb távokon indulók teljesítménye is kalapemelést érdemel.

„Több szempontból is különleges az esemény – kezdte Kocsis Tamás, a 25. Egerszegi Decathlon Mountain Man Marathon főszervezője. – Egyrészt nem mindennapi a szilveszteri időpont, ráadásul a várost körülölelő dombok, hegyek szinte mindegyikére felfutnak a résztvevők. Másrészt az év utolsó napján futni – pláne maratoni távot – nem mindennapi teljesítmény.”

A kezdet kezdetén amolyan baráti futásként 16-17 ember gyűlt össze, és ünnepelték a közös testmozgással a szilvesztert. Tavaly már 510-520 vállalkozó kedvű futó jelentkezett, most pedig kevéssel karácsony előtt 315-nél állt a jelentkezők száma. A nevezők közül mintegy hatvanan szokták teljesíteni a maratoni távot. Az érdeklődést jól jelzi, hogy a december harmadik vasárnapján tartott pályabejáráson 40-50 futó vett részt.

Kocsis most szervezőként sürgölődik, így a tervek szerint nem fut, ám korábban indult a rövidebb távokon, ezért mindkét oldalról pontosan tudja, milyen kihívást jelent, és melyek a szépségei a szilveszteri futásnak. Hozzáteszi, akadnak olyan szervezők, akik az idén a munkából is kiveszik a részüket, plusz futnak is.

„Futószemszögből nézve nagyon ki lehet merülni, igazán jó kondiban kell lennie annak, aki nagy bulit tervez estére – a huszonnégy vagy negyvenegy kilométeres kihívás főleg mostohább időjárási körülmények között okozhat gondot – így Kocsis. – Szervezési szempontból nehezíti a helyzetünket, hogy sokan kivárnak, és az utolsó pillanatban akarnak nevezni. Az idei versenyre egyébként újítottunk, és egy órával korábban indítjuk a maratonistákat. A tapasztalt futókon kívül sok hobbifutó indul, akik kicsúszhatnak a szintidőből. Ugyanakkor minden induló megérdemli a figyelmet, hogy legyenek nézők a végén, ne pedig éppen pakoljunk. Reméljük, a változtatásnak köszönhetően többen látják őket a célba érkezéskor.”

A legcudarabb években (főleg az első és a második eseményen) a futók még félméteres hóban tették meg a távokat, ráadásul – Kocsis szavaival élve – a klasszikus susogós melegítő a hideg időben rájuk is fagyott. Manapság azonban a technikai ruházat sokat segít, plusz az időjárás is kegyesebb, ritkán van hó. A főszervező még a hónap elején nézegette az időjárás-előrejelzést, amely akkor nulla és öt fok közötti hőmérsékletet jövendölt.

„Nagy az összefogás, a szervező Zalatriatlonon belül mindenki úgy dolgozik össze, mint egy nagy család – folytatta Kocsis Tamás. – A jubileum különlegessé teszi a versenyt, amelyre meglepetéssel is készülünk.”