Túl vagyunk az Éhezők viadalának első fejezetén, de máris nyakunkon a második rész. Mikor karácsonykor pusztulásig tele az összes bolt, mert két napig zárva, jaj, addig éhen halunk, muszáj beraktározni azt a húsz kiló kenyeret, negyven rúd bejglit, gondolni kell a vendégekre is, ne feledkezzünk meg, hogy itt van minden kasszás és árufeltöltő rémálma, a szilveszter. De ők se bírják a legtöbbször kielégíteni a mérhetetlen igényeket, így erősen monitorozó tekintettel kell kiszemelni az uccsó darabokat. Hogy jön ide a futás? Rutinos futók jóval nagyobb előnyt élveznek a zsákmány beszerzésére vadászidényben, mint edzetlenebb, mohóbb társaik.
A szupermarketben
Az éhezők viadala után jön a szomjazók viadala, mikor is a polcokról ipari mennyiségben fogy a szesz. Kifinomult alkoholistaként viszont nem éred be holmi pancsolt etillel, neked az a limitált kiadású orosz pezsgő kell, amit egy hasonló korú és hasonló nemű vadász is kiszemelt már. Bár közelebb áll a vadhoz, tapasztalatodnak köszönhetően már kiszúrtad az ellenfelet, és bár ő is teperne a pezsi felé, azt a húsz méter sprintet lazán lenyomod úgy, hogy ő volt előnyben, majd, mintha nem is látnád, kissé lassított mozdulattal felemeled a trófeát, és egy félmosolyt eleresztve belehelyezed a vásári tankba.
A tegezős áruházban
Na, oda nem járok akkor se, ha ott üzemelne az utolsó kocsma a világon. A DSM (Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders) által felsorolt kórképek legalább felét produkálnám ott, de rengeteg ember körében igen nagy népszerűségnek örvend, ha a kecóba szükség van valami biszbaszra. Mint például szilveszterkor, mikor kétségbeesve konstatálod, hogy nincs pezsgőspohár, oszt söröskorsóból csak nem illő inni a pezsit, legalábbis mások előtt. Last minute szitu van kialakulóban, uccsó pohárkészlet a polcon. A helyzet súlyosbítva a bazi nagy kocsival. Az ellenfélnél szintén. Hasonlóan erős elszántságtól véreres a szemetek. A problémát többféle módon meg lehet oldani. Okosan otthagyod a kocsit, és sprintelsz a poharakért (mint ahogy edzetlen ellenfeled teszi), de az kevésbé látványos. Atletikus életmódodat és erőfölényedet úgy tudod a legesztétikusabban közszemlére tenni, hogy nekiindulsz a kocsival, az utolsó métereken felállsz rá, majd egy kecses balerina-kézmozdulattal elhappolod a szintén célba érő ellenfél elől a zsákmányt. Már csak azt kell megoldani, hogy úgy pattanj le a verdáról, hogy kezedben a szettel ne taknyolj el, és a poharakban se essék kár.
Ilyenkor érdemes tudatosítani, mennyire fontos keresztedzésnek a jóga, hisz a gyorsaság mellett itt már rugalmasságra is szükség van.
Buliban
A helyzet fokozódik. Az akadályfutás terhelve a versenyzéssel és bajtársiassággal. Igazi pszichológiai hadművelet zajlik a puncsostál körül, amelyben már csak egy adag árválkodik, és bár altruista módon felajánlhatnád a haverodnak, hogy igya csak meg nyugodtan, beléd hasít az emlék, amikor tizenöt éve egy téli teljesítménytúra végén felzabálta előled az utolsó zsíros kenyeret. Itt a tökéletes pillanat a vendettára, csak a francnak kellett futós buliba menni, ahol az ellenfél is hasonló erőviszonyokkal bír, mint te.
Közben jönnek-mennek az emberek, a lökdösődést, kiszámíthatatlan mozdulatokat figyelembe véve, egyáltalán nem garantált a győzelmed.
Kénytelen leszel az eszed használni, és mikor nekikezdenétek a sprintnek, kétségbeesett arccal elkiáltod magad a konyha felé mutatva: „Egy pulyka!!” Kihasználva, hogy mindenki a nem létező pulyka felé tart, felkapod a puncsostálat, és elrohansz vele a dj-pult mögé, majd a Long hard road out of Hell című Manson-balladára magadévá teszed az ityókát, reménykedve abba, hogy senki nem köpött bele.
Boldog, kilométerekben gazdag új évet, sorstársaim!
