„Most már nagyon jól vagyok, utólag csak pozitív érzéseim vannak, de közben azért nem volt egyszerű” – tekintett vissza bő egy nap távlatából élete második Ultrabalatonjára Dombi Tibor.
A DVSC legendás labdarúgója egy éve ötös csapatban, az idén viszont már trióban teljesítette a távot.
Ráadásul nem is rosszul, hiszen a Dombi Tibor, Ferenczi István, Jakab Viktor hármas 12. lett a saját kategóriájában, hajnali fél hat után néhány perccel, 20:29:44 órás idővel futott be a célba.
„A középső rész, a badacsonyi hegyekben, nos, az nagyon szétvágott – idézte fel a legnehezebb részét a megméretésnek Dombi Tibor. – Ráadásul ott csak ketten voltunk, futottam másfél-két órát a hegyek között, a melegben, aztán beültem a buszba nyalogatni a sebeim, és rám tört az érzés, hogy másfél óra, aztán megint menni kell… Utána már kicsit jobb lett, éjszakára a hőmérséklet is lejjebb ment. Eleinte nagyjából 20 kilométerenként váltottunk, később már 10-12 után.”
A futóteljesítményéről már játékosként is híres Dombi hozzátette, izomláza nincs, a lábujján viszont brutális vérhólyag nőtt a futás végére.
Pedig jól bejáratott cipőt viselt, azaz a távolság lehetett a ludas, hiszen ilyen rövid idő alatt még nem futott ennyit: a húsz és fél óra során 74.1 kilométert teljesített. Siófoktól Budapestig még ő vezetett, s csak utána dőlt ki. A triót Dombi egyik barátja kísérte kisbusszal, mint mondta, ő is nagyon nagy segítségükre volt a táv leküzdésében.
„Ahogy hallottam, mások is panaszkodtak a melegre, én is inkább mínuszban futok. Nem vagyok fázós, a nulla fok az már rövidnadrág, póló, a meleg sokkal jobban kikészít – mondta az időjárás kapcsán Dombi Tibor. –
Ötven kilométer körül lehetettem már, amikor bevillant, hogy csak futok, futok, de sose érek oda.
Az egyik futón láttam egy pólót, amelyre az volt írva, hogy az élet ott kezdődik, ahol a komfortzónádból kilépsz. Akkor ezek szerint én végig életben voltam.”
A Dombi, Ferenczi, Jakab hármas egyébként a Jó, a Rossz és a Csúf néven szállt versenybe, a DVSC utánpótlásedzője megjegyezte, ő választotta a nevet, s le is adta a voksát a Csúf szerepére. Az igazi „csúfság” persze csak most következhet még, hiszen a verseny után már nem maradt erő az ünneplésre. No de amíg késik, nem múlik.
„Már leszerveztem az ünneplést, megnéztem rögtön, hogy hol játszik a Tankcsapda. Sátoraljaújhelyen lesz koncert, megyek velük, aztán lazítunk egy kicsit, még meccsünk sem lesz, szóval lehet ünnepelni – mosolygott Dombi Tibor, aki a Balaton felé még kibontott egy sört útközben, a verseny során viszont már csak az alkoholmentes italokat kívánta. – Előtte még gondoltam rá, hogy megiszom egy-egy sört a futás után, de aztán bementem a boltba, és szóba se jött. Ha 10-12 fős csapatban futunk, más a hangulat, még futás előtt is belefér egy pohárral.”
Ferenczi Istvánt aligha zavarta, hogy két futás között nem kellett futballoznia is
Futás, pontszerzés, futás
Noha Dombi Tibor hármas csapatban futott, szombat délutánra ideiglenesen ketten maradtak csak. Ferenczi István után a kezdeti kétszer két óra után autóba pattant, hiszen a még aktív labdarúgó benne volt a meccskeretben az FTC–Vasas bajnokin. A piros-kékeknél erőnléti edzőként is dolgozó támadó végül a kispadon ülte végig az angyalföldiek utolsó utáni pillanatos pontszerzését, aztán visszatért a Balatonra, s újra csatlakozott a társaihoz.
XII. NN ULTRABALATON
3 fős férficsapatok (95 induló, ebből 91 ért célba): 1. Team Irodaberendezés Szeged 15:45:02, …12. A Jó, a Rossz és a Csúf 20:29:44
