Mint minden sportban, a futásban is fontos az utánpótlás – hiszen harminc év múlva a bringóhintókon kívül ki népesítené be a Szigetet, és kinek fejlesztenének ki irgalmatlanul drága okosakármiket? Sok szülő már az utód megszületése előtt elhatározza, hogy márpedig az ő gyerekéből olimpikon lesz, és kedvenc sportjához méltó nevet választ neki. Fradikáról már hallottunk, de mi jellemezné az ifjú atlétákat?
HORVÁTH ELIUD – A szülők nem aprózták el, amikor ezzel a névvel pecsételték meg a gyermek sorsát. Nem is annyira cifra név, mint, mondjuk, a Nintendo, de valószínű elég sűrűn kell magyarázkodnia, hogy miért kapott kenyai nevet, s ilyen piknikus alkattal ugyan hogy akar két órán belüli maratonit futni, ha már két lépcsőfok után zihál?
Az apa (vagy anya) persze védi a csemetét, úgymint: tudom, hogy asztmás vagy, Eliud, de ez nem mentség, tessék, még 8×400 tempó! Jövő hétre aztán virítsd azt a szixpakkot!
Tudom, hogy ötéves vagy, de én a te korodban már fel-alá jártam a Libegőnél. Igen, azt is tudom, hogy ültem, de épp ezért kell nálam jobbnak lenned. Emberünk ezután vagy egy életre leteszi a futócipőt, és elmegy inkább hegedülni, vagy felbátorodik, és csapatja tovább a rekortánon.
KOVÁCS FARTLEK – Bár elég ódivatú megkérdezni, hogy akkor most ez fiú- vagy lánynév-e, legyen, mondjuk, fiú-, míg a női változata Fartleka. Apuka annak idején ezüstérmes lett a megyei 800 méteres síkfutáson, és azóta is a rövidtávfutás szerelmese. Rendszeresen versenyez a buszokkal egyik megállótól a másikig, olykor babakocsival, benne a kis Fartlekkel, a gyerekkel, biztatva, hogy a következő megállóban ott a fagyis. Ja, hogy tél van? Akkor forralt bor. A gyermek sokig nem érti, mivel érdemelte ki ezt a nevet, illetve később az iskolában sűrűn gúnyolják, mert hát ami fart-tal kezdődik (publikussá szelídített formában: szellentés), kiváló célpont.
Tizennyolc év gyötrelem után végre beszabadulhat az okmányirodába könyörögni, hadd lehessen végre Béla, majd elmegy ingatlanügynöknek, sportverdát vesz, hogy azzal előzgesse a buszokat.
SZABÓ KUDOS – Na, ő legyen lány. Majd később úgyis eldönti mi lesz. A szülők notórius like-gyűjtők, és az online edzésnaplót, a Stravát is igen aktívan használják.
Amelyik edzés nincs publikálva, az meg sem történt, ugye, és ha a Gergő nem adott egy kudost (ez a kudos ugyanis a Strava-like) az aktuális edzésre, azonnal rá kell írni, hogy talán megsértődött, mert elvetted a CR-jét.
Ha a gyermek meg van áldva némi képzelőerővel, el tudja hinteni, hogy Kudos a japán halálistenség neve, amelyet megboldogult dédnagyanyja után kapott, aki anno Kioto egyik legfelkapottabb gésája volt – na, így merjetek beszólni, gyökerek! Ennek megfelelően inkább az animék és a harcművészetek iránt érdeklődik, lehetőleg olyanok iránt, melyekben kardot is használni kell, a család legnagyobb örömére.
NÉMETH HOKA – Az ősök egyértelműen márkahűek, úgyhogy tetszés szerint bármilyen márkanév behelyettesíthető ide. Rengeteg futócipőt kipróbáltak, és mióta ráleltek az igazira, le is horgonyoztak annál, és onnantól kezdve minden más ócska pénzlehúzás.
A cipő teszi az embert, azon nem spórolunk, és mivel életre szóló hűséget fogadtak a termék oltárán, egyértelmű, hogy az ivadékot is illik a tökéletes cipőről elnevezni.
Problémák merülhetnek fel, ha a gyerek viszont más márkát preferál, s kamaszkorban már csak dacból is pipásat hord. Válás esetén az egyik fő indok, hogy az asszony a boltban felpróbált egy másik márkát, majd kicsúszott a száján, hogy egész jó, mire élete párja lábon kihordott két infarktust. Na persze azért sutyiban ő is kipróbált már másfajta cipőt, és bármennyire küzdött is az érzés ellen, tényleg kényelmes volt, eljátszott a gondolattal, hogy ebben fut, talán meg is veszi, csak meg ne tudja senki.
A márkahűtlenség okozta bűntudat miatt pszichoterápiára kényszerül, a gyereket pedig inkább már csak Gyulának szólítja.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
