Hétvégi futásaim alkalmával megállapítottam, edzés szempontjából ez az évszak a legjobb nekem. A titok nyitja a megfelelő öltözet: ami a szombati plusz két Celsius-fokban sok volt, az a vasárnapi mínusz kettőben tökéletesnek bizonyult. Az is fontos, hogy a kulacsra a tetőt rendesen tekerjük rá – ezt is csak azért írom le, mert nekem megint nem sikerült, így a kiszivárgó víz kellemesen jegelte a derekam, amit nyáron azért jobban szeretek. Szóval, ha eltaláljuk, mit is kell felvenni, a hideg nem akadály többé. Meglepően sok futóval találkoztam: szombaton egy nagyon kedves csaj futott velem szemben, messziről köszönt, le is pacsiztunk, s vigyorogva nyargaltam tovább. Viszont úgy vettem észre, akik nem futnak, azok komplett bolondnak néznek az utcán, hogy ilyen időben a szabadban sportolok.
Őszintén szólva minden elismerésem a futópadon nagy távokat teljesítőknek, ugyanis amikor a fitneszteremben bemelegítés gyanánt futok tíz percet padon, nagyon kell koncentrálnom, hogy unalmamban ne fejeljem le a kezelőpanelt.
Szóval, sokkal jobb kint, a szabadban! Futás közben arra gondoltam, milyen szerencsés vagyok, hogy – futhatok. Sajnos rendszeresen hallom, hogy valaki a közeli-távoli környezetemben beteg, sérült, műtétre vár, és más rossz dolgok történnek vele. Én viszont csak fáradt vagyok, mert egész héten korán kelek, későn fekszem, aztán hétvégén mégis kipattanok az ágyból, mert menni akarok ki, a szabadba futni. Nem akarok kihagyni egyetlen alkalmat sem, és nem akarok majd egyszer szemrehányást tenni magamnak, hogy miért nem sportoltam többet, pedig megtehettem volna. Az nem kifogás, hogy fáradt vagyok (na jó, néha…).
Menni kell, mert imádom csinálni, és sohasem tudhatom, meddig tehetem meg, hogy útnak indulok akkor, amikor akarok, és oda futok, ahova akarok.
Természetesen ez az élet más területére is igaz, de a sport az, amit elhagyhatnék, mert nincs időm, energiám, ezáltal kedvem sem hozzá. S mégsem mondok le róla, mert nekem ez nagyon fontos. Úgyhogy miközben fogytak a kilométerek, Chaka Khan a fülembe dalolta az Ain’t Nobodyt, és nem volt nálam boldogabb ember a földön a hidegben, napsütésben!
Szóval, imádom ezt az időszakot, már csak a hóban futás hiányzik, de ahogy alakul az időjárás, erre is sor kerül!
SZABÓ SÁNDOR (hegyifutó, Facebook)
A Lipót Trailen indult félmaratoni távon, és a verseny során nagyszerű, számára új szakaszokat fedezett fel a HHH-n. A bejegyzésből kiderül, hogy a turistáknak sajnos nem mindig egyértelmű, melyik a bal és melyik a jobb oldal 🙂 Pedig ez bizonyos esetekben igencsak fontos lenne!
HEGYEK MEGSZÁLLOTTJA BRINGÁVAL ÉS FUTVA (Facebook)
Györgyi Gábor a Pireneusokban vett részt a 174 (!) kilométeres versenyen, amelyről videót is megosztott.
A majd’ hatperces összefoglaló megmutatja a napsütötte nappali, éjszakai, majd párás, esős időben zajló versenyt, a táj lenyűgöző!
A 222 rajtolóból 135 futónak sikerült szintidőn belül végeznie, köztük Gábornak is – hihetetlen teljesítmény volt!
WITHOUTCATHARSIS.BLOG.HU
Dr. Szőllősi István beszámolója a siófoki félmaratoni teljesítéséről. Az elején elkövette azt a hibát, amit sokan nem tudnak elkerülni, mert viszi őket a lendület – azaz nagyon gyorsan kezdett, az első négy kilométert 4:15-ös tempóban tette meg, viszont itt már érezte, hogy gond lesz, és beállt a biztonságos tempójára. A versenyt 1:46:44 órás idővel fejezte be!
HOSSZUTAV.BLOG.HU
A vicces cím (Két férfi, egy esett) után vicces beszámoló, hogyan teljesíti két jó barát a szmötyis időben a Szénás-kört. Váljék egészségükre!
PETRAVALAZELET.BLOG.HU
Athéni maratoni beszámoló született, amelyből kiderül, hogy a külföldi versenyeken való részvétel valamivel több izgalommal jár mint itthoniak. Ígéret szerint hamarosan képes beszámoló is várható a blogon!
MIRŐL ÍR A FUTÓBOLOND?
Hohohohó, milyen klassz a hóban futás!
Lehullott az első hó, és ilyenkor a futók két táborra szakadnak. Az egyik utálja a hideget, a havat, legszívesebben elköltözne melegebb éghajlatra, míg a másik csoport alig várja, hogy kimehessen az erdőbe hóangyalt, hókecskét, hókotrót rajzolni. Magam is a hópártiak közé tartozom, kifejezetten szeretek a fehér lepellel takart erdőben futni, és ahogy látom, mások is szeretnének, de nem mindenki mer a csúszós ösvényekre merészkedni.
Most nekik próbálok némi segítséget adni.
Ha nem vagyunk tapasztalt hófutók, válasszunk könnyebb, népszerűbb terepet, így ha netán megsérülünk, akkor is közel a segítség. Felejtsük el a vízálló cipőt, mert abba csak belemegy a hó a bokánál, s utána a vízben tapicskolhatunk, mert ki már nem megy… Legyen nálunk mobiltelefon, váltózokni, és egy pluszréteg felsőöltözet, amit felvehetünk. Erre a legpraktikusabb megoldás az enyhén bélelt futódzseki, de lehetőleg szélálló. A jó terepcipő ilyenkor nem árt, előkerülhetnek a nagyobb barázdákkal ellátott lábbelik. A túra- és futóbot is hasznos társ lehet a havas ösvényeken, s ha nem is vagyunk profik a használatukban, akkor is segíthetnek megúszni az eséseket.
Téli terepen kicsit lassabban tudunk haladni, mint általában, így érdemes a megszokottnál hosszabb „utazásra” felkészülni: vigyünk magunkkal vizet és valami kalóriapótlást. A köztéri csapokra ilyenkor nem számíthatunk, nagyon sok befagy, vagy egyszerűen csak elzárják őket télire. Ha délután indulunk el, egy fejlámpa is jól jön, hirtelen sötétedik, és a jeges terepen még szürkületben sem egyszerű lámpa nélkül készülődni.
Végezetül pedig, ha nagyon nem akar valaki egyedül futni a téli erdőben, csatlakozhatunk a számtalan közösségi futások egyikéhez.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM
