Milyen célokkal vágott neki a spártai Spartan trifecta vilábajnokságnak?
Elsősorban azzal, hogy megszerezzem a második pajzsomat – mondta a Csupasportnak Béres Orsolya, aki a 45-49-es korosztályban vett részt a spártai Spartan trifecta világbajnokságon. – Ebben az évben huszonegy trifectát teljesítettem, összességében pedig már az ötvenedik volt a görögországi. Sűrű éven vagyok túl, rengeteget versenyeztem, gyakorlatilag már szeptember óta fáradtnak érzem magam. Azonban a lehető legjobban akartam teljesíteni, a dobogót is figyeltem fél szemmel, ám ez nem jött össze, a beast-en elbuktam.
Menjünk végig a távokon, kezdjük a sprinttel, majd térjünk rá a superre, és beszéljünk a beast-ről is.
A sprint nyilvánvalóan gyors futam volt, sokáig az első helyen haladtam, de a dárdát elrontottam, márpedig ezen a távon ez nem fér bele. Azonban a harminc büntető burpee után csupán a harmadik helyre csúsztam vissza, amivel meg voltam elégedve. Aztán a sprint után jött még egy sprint, ugyanis ezt követően a kisfiammal is futottam egyet nyílt futamban, ő be tudta dobni azt a dárdát, amelyet én elhibáztam nem sokkal korábban… A második napon jött a kedvencem, a super, ahol hibátlanul futottam, az egyik amerikai mögött a második helyen értben be a célba. Harmadik nap következett a beast. Asztmás vagyok, a verseny előtti este sípolt a tüdőm, nem voltam jól, rosszul aludtam, reggel pedig hányingerem volt és fájt a hasam. Nyújtottam, jógáztam, mozogtam egy kicsit, de csak nem lett jobb, azt hittem, hogy versenydrukkom van…
A futam aztán remekül kezdődött, rögtön az élmezőnybe kerültem, tizennégy kilométerig minden a lehető legjobban ment, aztán kijött belőlem minden. Teljesen legyengültem, de így is két hibával le tudtam hozni, a mumus egyensúlyt és a majomlétrát rontottam el.
A vödörcipelésnél gondolkodtam azon, hogy feladom, de tudtam, csak akkor szerzem meg a pajzsot, ha végigmegyek. Találkoztam egy magyar sráccal, aki igyekezett motiválni, azt mondta, ha kell berángat a célba. Mondtam neki, küldje ide a férjemet autóval, mert nem bírok menni. Jött is a férjem, de nem autóval, gumicukrot adott, motivált, lelket öntött belém, így sikerült célba érnem. Pont egy órával tartott tovább, mint ahogy azt előzetesen terveztem, de azok a fránya rosszullétek miatt jócskán megcsúsztam idődben. Utólag kiderült, hogy valami vírust szedtem össze. Egyébként a világbajnokságon teljesen más részt venni, mint egy átlagos Spartan-versenyen. Külföldön a magyar csapat nagyon összetartó, a nulladik napon nemzeti felvonulás van, szinte, mint az olimpián. Úgy ünneplik a sportolókat, mint az olimpikonokat, hatalmas szeretet és taps árad feléjük. Nagyon jó érzés, ezt egyszer mindenkinek át kell élnie.
Szép eredmény a trifecta világbajnokság teljesítése, pláne úgy, hogy nem olyan sokkal ezelőtt műtötték a térdét.
Tavaly áprilisban a salgótarjáni beast után elkezdett fájni a térdem, majd egyre rosszabb lett, már alig tudtam sétálni és futni. Azt mondták az orvosok, hogy a megerőltetéstől begyulladt, manuálterapeutára és gyógytornászhoz jártam, kaptam injekciót, de így sem lett jobb. Szeptember végén aztán úgy döntöttek, hogy kitakarítják, majd látták, hogy egy hegszövet letapadt, le kellett vágni. Szerencsére jól sikerült a műtét, hat hétre rá megint tudtam futni.
A térdműtét után két hónappal az Abu-Dzabiban rendezett beast világbajnokságon hatodik lettem. Nagyon örültem az eredménynek, de annak még jobban, hogy fájdalom nélkül ment a futás.
Az esztendő végéhez közeledve aktuális a kérdés: milyen idény van mögötte?
Közel hetven versenyt teljesítettem, tíz-tíz arany- és bronzérmet, nyolc ezüstérmet szereztem. Amire a legbüszkébb vagyok, az a St. Pöltenben rendezett Spartanon Elitben szerzett második helyem. Ez hatalmas eredmény, elitben ennyi idősen nagy dolog így teljesíteni. A december elsejei Abu-Dzabiban megrendezendő beast világbajnokságon is ott leszek, hátha sikerül az első háromban végezni… Tudom, hogy nagyon nehéz körülmények várnak ránk, de mindent megteszek a lehető legjobb eredmény elérésében.
