Tizenhárom aranyérmet szerzett 2018-ban Tiricz Irén, az idén pedig megvédte elsőségét a februári Balboa-körön, amelyen mindössze 15 másodperccel maradt el a tavalyi pályacsúcsától. A folytatás viszont kevésbé volt örömteli, előbb egy ülőideg-gyulladás, majd bokasérülés okozott kisebb, aztán nagyobb gondot a remek terepfutónak.
„Már éppen kezdett múlni az ülőideg-gyulladásom, amikor elmentem kocogni hat kilométert, ám az ötödik kilométernél megbotlottam, és elszakadt a bokaszalagom – mondta megkeresésünkre Tiricz Irén. – Nincs begipszelve, csak rögzítőt hordok, tudok vezetni, már szobabiciklizem, a futásról viszont egyelőre szó sem lehet. Ha minden jól alakul, hat hét a kihagyás, nekem még négyet kell pihenni, reményeim szerint június végén kezdhetek el újra futni.”
Tiricz Irén hozzátette, szerencsére eddig nem volt súlyosabb sérülése, egy-egy kisebb gyulladás, de semmi vészes, most viszont sajnos hosszabb kihagyásra kényszerül, ami még akkor is nagyon fájó, ha így több ideje marad tanulni.
A sérülés miatt ráadásul több versenyt is ki kell hagynia. Egyrészt a Mont Blanc-on futhatott volna, illetve két hét múlva kerül sor a terepfutó-világbajnokságra.
„Ott ráadásul már nem lehet mást nevezni a helyemre, így az is bosszantó, hogy úgymond foglalom a helyet – se én, se más nem tud indulni a világbajnokságon. Érzelmileg hullámzó, van, amikor jobban, máskor rosszabbul viselem a kihagyást. Ami az év második felét illeti, eddig még a közelebbi versenyek jártak az eszemben; amit már tudok, hogy októberben lesz az Ultra Pirineu, amely egy kilencvennégy kilométeres, hatezer-kétszáz méter szintkülönbséggel nehezített verseny, ez lesz az eddigi leghosszabb és legkeményebb versenyem. Remélem, minden jól alakul.”
nyitó kép: Piros85
